PK BH 1990/212
PK BH 1990/212
1990.06.01.
A találmányi díj alapjául szolgáló hasznos eredmény megállapításának szempontjai a pénzben nem mérhető előnyt biztosító hasznosítás esetén [11/1983. (V. 12.) MT r. 1. § (1) és (3) bek., 3. §, 4. § (1) bek. a) pont.].
Az 1984. elsőbbségű „Eljárás 5-nitro-2-furfurilidéndiacetát gyártásakor keletkező környezetszennyező szennyvizek hasznosítására és ártalmatlanítására” című szolgálati találmányra az oltalmat az alperes szerezte meg, a feltalálók a felperesek, egymás között eltérő arányban. A találmány lényege: az eljárás a szabadalom címében megjelölt (röviden: NFDA) anyag üzemszerű gyártásakor keletkező, a környezetre káros melléktermékeket ártalmatlanítja, ezen felül az így keletkező újabb melléktermékből – etilacetátból – önállóan értékesíthető anyagot nyernek. Az alperes a találmányt 1985. óta hasznosítja. A hasznosítás eredményeként az NFDA folyamatos gyártása során keletkező káros melléktermék kedvezőbb ártalmatlanítására és ezzel a környezet kímélésre, továbbá a KGST országokon kívüli exportra nyílt meg a lehetősége az előállított etilacetát révén. Bár ez utóbbi anyagnak a termelése könyvelési úton veszteséget mutat, a vállalat számára mégis előnyös. Pénzben nem mérhető előny továbbá a NFDA gyártással járó környezetszennyezés kiküszöbölése, az ezzel kapcsolatos bírságok elhárítása, illetőleg a gyártás folyamatosságának biztosítása; a melléktermék exportnak az import-export mérlegre gyakorolt kedvező hatása. Az 1985–1988. év hasznosítási időszakában a találmány hasznosításával járó előny 100 millió Ft-ra értékelhető.
A felek között a találmány díjazásáról szerződés nem jött létre.
A felperesek az eljárás során módosított keresetükben az 1985–1988. hasznosítási időszak után 10 937 336 Ft díjat követeltek. Álláspontjuk szerint a hasznos eredmény a találmányi eljárás során előállított etilacetát mennyiségével arányos. Kilogrammonként 1,50 Ft díjat igényeltek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy a hasznosítás nem járt hasznos eredménnyel.
Az elsőfokú bíróság a találmányi eljárás lényegét, a műszaki tartalom szempontjából kifejtett hatását műszaki szakértő bevonásával vizsgálta, és ugyancsak szakértőt rendelt ki a gazdasági eredmények értékelése végett. A szakvélemények tényfeltárását illetőleg ezek szakszerű értékelését a felek nem vitatták. A műszaki szakértő egyebek között abban a körben is véleményt nyilvánított, hogy a hasonló jellegű és műszaki tartalmú találmányok díjazásában kialakult országos gyakorlathoz viszonyítva reálisnak mutatkozik az előállított melléktermék mennyiségének arányában mért díjazás, 1 Ft/kg mértékben.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek részben helyt adva az 1 Ft/kg mérték számítással az alperest összesen 7 291 558 Ft találmányi díj megfizetésére kötelezte, a felperesek feltalálói arányának megfelelően felosztva.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a marasztalás összegének összesen 2 283 314 Ft-ra való leszállítása végett. Álláspontja szerint túlzott az alkalmazott díjszámítási módszer végeredménye, amely más találmányok díjazásához viszonyítva kirívóan magas. Ezzel kapcsolatban két másik találmány díjazási adataira hivatkozott. Álláspontja szerint az etilacetáttal elért árbevétel szolgál vetítési alapnak, 1%-os díjkulccsal számítva.
A felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. Maguk is hivatkoztak más, megjelölt vállalati találmányi díjazásokra, amelyek viszont – az ítéletben megállapítotthoz képest – a feltalálókra kedvezőbbek.
A fellebbezés nem helytálló.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásánál irányadó 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (Tr.) rendelkezéseire.
A Tr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót a hasznos eredménnyel találmányi díj illeti meg.
Hasznos eredménnyel jár a találmány, ha a munkáltatónak pénzben mérhető vagy pénzben nem mérhető előnyt biztosít [Tr. 1. § (3) bekezdése].
Az elbírált esetben a találmány hasznosítása – a dolog műszaki természeténél fogva – túlnyomó részt pénzben nem mérhető előnyt biztosít. Ilyen esetben – a Tr. 3. §-a értelmében – a hasznos eredményt minden körülmény alapos mérlegelésével kell megállapítani.
Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy a találmány folyamatos hasznosításával kapcsolatban elért (pénzben nem mérhető) hasznos eredmény az etilacetát-előállítás illetve -értékesítés mennyiségével arányos, és ez a díjazás meghatározásának vetítési alapja lehet. Ezt a körülményt egyébként maga az alperes sem vitatja.
Nem indokolt az alperesnek az az érvelése, hogy a díjazás az etilacetáttal elért árbevétel – más találmánnyal hasonlítható – arányában történjék. A hasznos eredmény ugyanis nem az árbevételen képződő nyereségben fejeződik ki, hanem más előnyben rejlik, amely viszont becsülhetősége szempontjából arányos az előállítás mennyiségével. A szakvéleménynek az elsőfokú eljárásban az alperes által sem vitatott értékelését az eszmei úton számított összes hasznos eredményből való kiindulás is alátámasztja. Az export-import mérlegre gyakorolt hatás, a környezetkíméléssel kapcsolatos, pénzben nem mérhető, de becsléssel kifejezhető előnyök négyévi összessége 100 millió Ft-ra tehető. A Tr. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a találmány hasznosítása esetén az 5 évi hasznos eredmény 8%-ából kell a találmányi díj mértékének meghatározásakor kiindulni. Ez a számítási módszer megközelítően azonos eredményre vezet, mint az, amelyet az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt elfogadva alkalmazott.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fent kiegészített indokokkal a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pf. IV. 20 530/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás