PK BH 1990/213
PK BH 1990/213
1990.06.01.
A szabadalom tulajdonosai által kötött társasági szerződésben foglalt hasznosítási engedély alapján a szolgálati találmányok feltalálóit megillető díjazás kérdései [11/1983. (V. 12.) MT r. 1. § (2) bek. b) pontja, 2. § (1) bek.].
A felperesek a feltalálói a „Folyékony-herbicid készítmények” című szolgálati találmánynak, amelynek az alperes és a perben nem álló N. I. 50-50%-ban szabadalmasa.
A szabadalomtulajdonos gazdálkodó szervezetek az 1981. decemberében kelt szerződéssel kutatási-fejlesztési-termelési társaságot hoztak létre. A szerződésben – egyebek között – kikötötték, hogy a Társaság „szabadalommal védett technológia esetén az árbevétel 7%-át fizeti licenciadíjként” a szabadalomtulajdonos szervezeteknek.
A szolgálati találmány feltalálóinak járó díjazásról szóló szerződést 1985. május 2-án az alperes kötötte meg a felperesekkel. Ebben utalnak az 1981-ben kötött társasági szerződés tartalmának arra a részére, amely szerint a szabadalmas a társaság részére hasznosítási jogot adott 1986. december 31-ig, és amelyben meghatározták az alperest megillető, a Társaság által az alperesnek átutalt „licenciadíjat”. Megállapodtak, hogy ezután az értékesítés után a feltalálókat a licenciadíj 30%-a illeti meg az ugyancsak feltüntetett feltalálói részarányoknak megfelelően. Kimondták a felek, hogy a díjazást az 1986. december 31-ig adott hasznosítási engedélyre mint értékesítésre kötik; „.. újabb értékesítés esetén a felek új szerződést kötnek”.
1987. május 18-án a Szabadalom tulajdonosai újabb társasági szerződést kötöttek, ebben a korábbi társasági szerződéshez hasonló tartalommal rendelkeztek a szabadalmazott találmány hasznosításáért járó licenciadíjról. A feltalálók és a szabadalmas között azonban újabb találmányidíj-szerződés nem jött létre.
Az alperes az 1987-től kezdődően engedélyezett hasznosítás után a találmányi díj fizetésétől elzárkózott. A felperesek az újabb, 1987-ben kötött hasznosítási engedélyszerződés után a befolyt licenciadíj 45%-ának megfelelő találmányi díj kifizetését követelték.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint díjkövetelést megalapozó újabb értékesítés nem történt. Az 1987-ben kötött szerződés a korábbi hasznosítási jogviszony „meghosszabbítását” tartalmazza, erre nézve pedig a feltalálókat – a közöttük létrejött díjszerződés kikötése szerint – kielégítették.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy az 1987-ben létrejött társasági szerződés alapján az alperes a felperesek részére találmányi díjat köteles fizetni. A közbenső ítélet indokolása szerint a korábbi társasági szerződés hatálya 1986. december 31-én megszűnt; az 1987-ben kötött társasági szerződés pedig „ismételt hasznosításnak tekintendő”, és ezért a feltalálóknak a 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (Tr.) 1. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján díjkövetelésük áll fenn.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása végett. Álláspontja szerint a szolgálati találmányt „saját üzemkörön belül hasznosították”, ezért hasznosítás engedélyezése nem történt.
A felperesek az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem helytálló.
Alaptalanul állítja az alperes, hogy nem kötöttek újabb licenciaszerződést, amely találmányi díjkövetelésre alapot adhatna. A csatolt szerződési okiratokból félreérthetetlenül megállapítható, hogy az a társasági szerződés, amely a meghatározott rend szerint gazdálkodó gazdasági alakulatnak (a Társaságnak) az érintett szabadalomra hasznosítási engedélyt adott 1986. december 31-én lejárt. A felek találmányidíj-szerződése is kifejezetten erre az időtartamra szólt. Ezt az értelmezést megerősíti az a nyilatkozat, hogy újabb értékesítés esetén a felek új (díj-) szerződést kötnek. Ez utóbbi nyilatkozat egyben kizárja azt az értelmezési lehetőséget is, hogy a korábbi díjszerződés folytán a felpereseknek a szabadalom hasznosítása engedélyezéséből eredő teljes díjigénye kielégült.
Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a találmány hasznosításáról az újabb, 1987-ben kelt társasági szerződésben foglalt nyilatkozatok nem valósítják meg a hasznosítás engedélyezését mint a találmány értékesítésének egyik módozatát. A szabadalmas alperes továbbra is saját gazdálkodásán kívüli szervezetnek adott ezzel engedélyt; a hasznosítás tehát nem az alperes „saját üzemkörén belül” történt. Mivel a Tr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a feltalálót az egyes hasznosítási engedélyek után külön-külön megilleti a találmányi díj, érdemben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amidőn megállapította a díjazási kötelezettség fennállását, mégpedig közbenső ítélettel, mivel a díj összegszerűsége kérdésében további vizsgálódásra van szükség. Az elsőfokú határozat csupán szövegezési módosításra szorul: a közbenső ítélettel megállapítható jogviszony fennállta ugyanis abban fejezhető ki, hogy a felpereseket díj illeti meg; ennek alapja azonban nem a társasági szerződés, hanem az abban foglalt és a meghatározott szabadalomra vonatkozó hasznosítási engedély. Ezzel a szövegbeli módosítással és az indokolás kiegészítésével a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú határozatot a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. IV. 20 044/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás