PK BH 1990/219
PK BH 1990/219
1990.06.01.
A közjegyzőnek az örökhagyó túlélő házastársát megillető tulajdoni igénnyel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége [6/1958. (VII. 4.) IM r. (He.) 50. § (1) bek., 58. § (3) bek., 64. § (3) bek.; Csjt. 27. §, 28. § (1) bek. b) pont].
Az örökhagyó 1987. június 4-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt; törvényes örököse két gyermeke, míg az örökhagyó túlélő házastársát özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott – egyebek mellett – egy „lakóház, udvar és kert” megjelölésű ingatlan. Az ingatlan tulajdonjogát az örökhagyó 1954-ben ajándékozás jogcímén szerezte meg. Egyidejűleg az örökhagyó anyja javára holtig tartó haszonélvezeti jogot jegyeztek be.
A Közjegyzők Irodája előtt indult hagyatéki eljárásban a törvényes örökösök szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg. A közjegyző a hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot – benne a fenti házas ingatlant is – a törvényes öröklés rendje szerint adta át az örökösöknek.
A hagyatékátadó végzés ellen a túlélő házastárs fellebbezett. Sérelmezte, hogy a közjegyző a házas ingatlant teljes egészében a hagyatékhoz tartozónak tekintette, és azt az örökhagyó gyermekeinek adta át. Álláspontja szerint minthogy az ingatlant az örökhagyó a házas együttélés alatt szerezte, az a házastársi vagyonközösséghez tartozik.
A bíróság felhívására az örökhagyó gyermekei elismerték anyjuk vagyonközösségi igényét. Erre tekintettel a másodfokú bíróság végzésével a közjegyző végzését megváltoztatta, és a házas ingatlan 1/2 részét a hagyatékból kihagyta. Egyben megállapította, hogy az ingatlan e részének tulajdonjogát a túlélő házastárs házastársi vagyonközösség jogcímén megszerezte.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 64. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett ingatlanra vagy annak egy részére a túlélő házastárs vagyonközösség jogcímén igényt tart, és igényét az örökösök elismerik, vagy az igény jogossága egyéb körülményekből valószínűnek mutatkozik, az igényelt ingatlant vagy ingatlanrészt a hagyatékból ki kell hagyni. Ebben az esetben meg kell állapítani, hogy az igényelt ingatlan vagy ingatlanrész vagyonközösség jogcímén a túlélő házastársat illeti, és a tulajdonjognak a javára történő bejegyzése iránt a hagyatékátadó végzésben intézkedni kell.
A He fenti rendelkezése – helyes értelmezés mellett – arra a vagyonközösségi igényre vonatkozik, amelyet – a szerzés jogcímére és időpontjára tekintettel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt vélelemmel összhangban terjesztenek elő: eszerint ugyanis a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
Az adott esetben azonban az ügybeni házas ingatlanra ez a vélelem nem alkalmazható, mivel azt az örökhagyó, bár a házassági együttélés alatt, de ajándékozás jogcímén szerezte meg. Az ajándékba kapott vagyontárgy viszont a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a házastárs különvagyonához tartozik.
A He. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. Ezért az idézett törvényi rendelkezések alapján az örökhagyó gyermekeinek elismerése ellenére a túlélő házastárs vagyonközösségi igényét csak akkor lehetett volna elfogadni, ha – az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben – olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek azt egészben vagy részben alátámasztják (pl. a házastársak tulajdonjogot keletkeztető közös építkezése az ingatlanra, a vételár közös teljesítése stb.). Ellenkező álláspont mellett mód nyílna arra, hogy a házastársi vagyonközösségi igény elismerését az érdekeltek más jogügylet leplezésére használják fel.
Annak természetesen nem lett volna akadálya, hogy az örökhagyó gyermekei a házas ingatlan 1/2 részét a hagyatéki eljárásban anyjuknak ajándékozzák, és a törvényes örökösöknek ezt az egyezségét a közjegyző a He. 58. §-ának (3) bekezdése alapján egyezségbe foglalja. Ezt az egyezségkötési szándékot a fellebbezési eljárásban is be lehet jelenteni, az érdekelteknek egybehangzó nyilatkozata ugyanis olyan új tény, amelyet a fellebbezés elbírálása kapcsán figyelembe kell venni [He. 89. §-ának (1) bekezdése, Pp. 235. §-ának (1) bekezdése].
A másodfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a hagyatékátadó végzést – az érintett rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította volna.
(P. törv. II. 20 770/1989/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás