MK BH 1990/241
MK BH 1990/241
1990.12.31.
A korkedvezményre jogosító munkakörök — szerkezetileg három részből álló — jegyzékének alkalmazásánál mindhárom részének jelentősége van. Az azonosításhoz nem elegendő, hogy az adott munkakör megjelölése megfeleljen a jegyzékben feltüntetett valamely munkakör megnevezésének, szükséges a munkaköri leírásban meghatározott, tartalmában azzal azonos tevékenység végzése a hatályossági körön belül [89/1990. (V. 1.) MT r. 1. sz. mell.].
A felperes – aki 1934-ben született, és 1963. december 3-óta dolgozik gépi formázó munkakörben az Sz-i Vas– és Fémöntödénél – korkedvezményre való jogosultságának elismerését kérte az alperestől. A megyei társadalombiztosítási tanács az 1963. december 3-tól 1967. december 31-ig terjedő időt, összesen 4 év 30 napot ismert el korkedvezményre jogosító időnek. A felperes a keresetében azt kérte, hogy a megjelölt munkáltatónál 1968. január 1-jétől eltöltött idejét is ismerjék el korkedvezményre jogosító időnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Országos társadalombiztosítási Főigazgatóságnak – a Vas Fém– és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint az Ipari Minisztériummal közösen lefolytatott helyszíni vizsgálaton alapuló – leirata szerint az Sz-i Vas– és Fémöntödénél a gépi formázó munkakör 1967. december 31-ig bezárólag jogosít korkedvezményre. Eddig ugyanis a gépi formázók az általuk készített öntőformákat műszakonként kiöntötték, 1968. január 1-jét követően azonban az öntésen nem vesznek részt, és ennek következtében a folyékony, izzó fém közvetlen hősugárzása számukra megszűnt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes 1968. január 1-jétől korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozik. Az ítéletét arra alapította, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök körébe tartozik a gépi formázói munkakör is. Minthogy az e munkakörben 1968. január 1-je előtt eltöltött időt az alperes korkedvezményre jogosító időnek ismert el, és a felperes 1968. január 1-je után is változatlanul ugyanebben a munkakörben dolgozik, az 1968. január 1-jét követően a megjelölt munkakörben eltöltött idő is korkedvezményre jogosít.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 1. sz. melléklete tüzetesen megjelöli, hogy milyen munkafeladatok tartoznak az öntő és ezen belül a korkedvezményre jogosító gépi formázó munkakörébe. Eszerint az öntőforma készítése, az öntés előkészítése, a folyékony halmazállapotú fém szállítása, formába öntése kézi vagy gépi úton képezi a gépi formázó munkaköri feladatait. A felperes a munkakörének ellátása során 1968. január 1-jét követően a folyékony halmazállapotú fém közvetlen hősugárzásának nincs kitéve, így ebben az időszakban betöltött munkaköre nem jogosít korkedvezményre, amint azt az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság újabb állásfoglalásában megerősítette.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a helyesbítéssel hagyta helyben, hogy a felperes 1968. január 1-jétől is korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozik. Az ítéletét arra alapította, hogy a gépi formázó munkakör a jogszabály értelmében korkedvezményre jogosító munkakör. Az alperes által sem vitatott, hogy a felperes ilyen munkakörben dolgozik, ezért őt a korkedvezmény megilleti, arra is figyelemmel, hogy a jogszabály szövegezéséből kitűnően nemcsak az részesül korkedvezményben, aki az öntő tevékenység valamennyi fázisában részt vesz, hanem a jogszabályban felsorolt részmunkákat végző személyek is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás szerint a gépi formázók közül csak a gépi formázóöntő, tehát az öntési munkát is végző gépi formázó tartozik a korkedvezményre jogosító munkakörök közé. Ilyen munkát azonban a felperes – a munkakörére irányadó munkaidőn belül – nem végzett. A felperes által 1968. január 1-jét követően betöltött munkakör tehát nem azonos a jogszabályban felsorolt, korkedvezményre jogosító munkakörök valamelyikével, ezért az eljárt bíróságok törvénysértéssel állapították meg a vitatott idő korkedvezményre jogosító jellegét.
A legfőbb ügyész az óvás elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint mivel a gépi formázó mint munkakör, az öntőformakészítés pedig mint munkaköri leírás szerepel a jogszabályban olyan munkakörként, illetve tevékenységként, amely korkedvezményre jogosít, az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes az 1968. január 1-jét követő időben is korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott.
Az óvás a következők szerint alapos.
A korkedvezményre jogosító munkakörök – szerkezetileg három részből álló – jegyzékének alkalmazásánál mindhárom résznek, nevezetesen a munkakör megnevezésének, a munkaköri leírásnak és a korkedvezmény hatályának együttes jelentősége van. Az azonosításhoz nem elegendő, hogy az adott munkakör megjelölése megfeleljen valamely, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakör megnevezésének, hanem szükséges a munkaköri leírásban meghatározott, tartalmában azonos tevékenység végzése a hatályossági körön belül.
A felperes munkakörének megjelölése: gépiformázó, vagyis a jegyzékben szereplő gépi formázóöntőtől eltérő. Ezért jelentősége van annak, hogy az elnevezésben mutatkozó eltérés ellenére, maga a munkakör – a munkaköri leírásból megállapíthatóan – a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos-e [3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 40. §-a].
Az eddigi peradatok szerint a felperes munkakörébe az öntőforma készítése és az öntés előkészítése tartozik, a felperesnek a munkakörében öntést nem kell végeznie. Ugyanezen adatok szerint – az öntőbrigád létszámhiánya miatt – a felperes 1976. december 31-ig átlagosan havi 4 munkanapon és havi 36 túlórában kisegített az öntőbrigádban és öntést végzett. Egymagában ezen adatok azonban nem alapozzák meg a felperes korkedvezményre való jogosultságát, mert nem teszik megállapíthatóvá az öntésre is kiterjedő munkakört, illetve a munkaidőnek legalább kétharmad–részben ebben a munkakörben való eltöltését.
További adatok szerint ugyanabban a csarnokban történik a folyamatos öntés, ahol a gépi formázók is dolgoznak. Annak a tisztázása azonban elmaradt, hogy ennek folytán a gépi formázók ki vannak-e téve a folyékony halmazállapotú, izzó fém közvetlen hősugárzásának vagy sem. Előbbi esetben ugyanis az azonosításnak helye lehet. Ennek tisztázása hiányában a meghozott ítélet megalapozatlan, ennélfogva törvénysértő.
(M. törv. I. 10 116/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás