BK BH 1990/243
BK BH 1990/243
1990.07.01.
Az összbüntetésbe foglalás szempontjából a büntetések folyamatosan végrehajtottként tekintendők, ha a terhelten a két szabadságvesztés végrehajtása közötti időben a pénzbüntetés meg nem fizetése miatt átváltoztatott, fogházban végrehajtandó büntetést vesznek foganatba [Btk. 92. § (2) bek1.].
A terhelt büntető ügyeiben az eljárt bíróságok a következő határozatokat hozták.
1. A városi bíróság a terheltet az 1984. augusztus 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás vétsége miatt 6 hónapi, 10%-os bércsökkentéssel járó javító-nevelő munka végzésére ítélte. A terhelt a munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírája 1986. február 17. napján jogerőre emelkedett határozatával a javító-nevelő munkát 3 hónapi fogházbüntetésre változtatta át.
2. A terheltet a városi bíróság az 1986. november 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás vétsége miatt 80 napi tétel – napi tételenként 50 forint – pénzbüntetésre ítélte. Mivel a terhelt a pénzbüntetést nem fizette meg, a városi bíróság ezt a büntetést 80 napi fogházbüntetésre változtatta át.
A bv. intézet 1987. január 19. napján a javító-nevelő munka helyébe lépő, továbbá a pénzbüntetést helyettesítő 80 napi szabadságvesztést foganatba vette azzal, hogy e két büntetés végrehajtásának utolsó napja: 1987. július 8.
3. Időközben azonban a terhelttel szemben a 1986. október 21. napján elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt a megyei bíróság előtt újabb büntető eljárás indult, és a megyei bíróság az 1987. május 17. napján kelt – a bejelentett fellebbezések folytán azonban jogerőre nem emelkedett – ítéletével bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, és ezért mint visszaesőt 5 év 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság 1987. november 5. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy az 1. és 2. alatt jelzett javító-nevelő munka és pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtását követően, 1987. július 9. napjától előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.
I. A megindult összbüntetési eljárásban a megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság az 1988. június 29. napján kelt határozatával az 1. alatti javító-nevelő munka helyébe lépő 3 hónapi szabadságvesztés, valamint a 3. alatti ítélettel kiszabott 5 év 8 hónapi börtönbüntetés összbüntetésbe foglalását – az eljárás megszüntetése mellett – megtagadta. Álláspontja szerint ugyanis a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést a terhelttel szemben 1987. április 19. napjával végrehajtották, és a 3. pont alatt megjelölt ügyben 80 nappal később, 1987. július 9. napjával került előzetes letartóztatásba, amely időpont óta tölti folyamatosan e szabadságvesztés büntetését. A közbeeső időben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést hajtották végre vele szemben, amely büntetés összbüntetésbe nem foglalható. Így a 80 napi szabadságvesztés végrehajtása a javító-nevelő munka helyébe lépő 3 hónapi szabadságvesztés és az 5 év 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtásának folyamatosságát megszakította.
Az összbüntetési (I. alatt jelzett) ügyben a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen – a terhelt javára – az összbüntetésbe foglalás megtagadása és az eljárás megszüntetése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében összbüntetésbe foglalásra csak az olyan végrehajtandó büntetések kerülhetnek, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy azok végrehajtása folyamatban van. Az e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolásban kifejtettek szerint az összbüntetésbe foglalás egyik alapvető célja, hogy kiküszöbölje azt a hátrányt, amely az elítéltet azáltal éri, mivel egyhuzamban több szabadságvesztést hajtanak végre vele szemben.
A folyamatos végrehajtásból eredő hátrány ebből következően csupán abban az esetben nem következik be, ha két vagy több szabadságvesztés büntetés végrehajtása között ténylegesen szabadlábra kerül az elítélt. Abban az esetben viszont, ha két szabadságvesztés büntetés végrehajtása közötti időben anélkül, hogy az elítélt szabadlábra kerülne, rajta a személyes szabadságát elvonó, az alapítéletek valamelyikéhez kapcsolódó vagy akár azoktól független, azonban összbüntetésbe nem foglalható büntetést – így pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést vagy elzárást hajtanak végre, és ezért a fogvatartás folyamatossága nem szűnik meg: a folyamatos végrehajtásból eredő hátrány bekövetkezik. Ezért ilyen végrehajtás esetén az összbüntetésbe foglalható szabadságvesztések végrehajtását folyamatosnak kell tekinteni. Ebből következően tehát a javító-nevelő munka helyébe lépő 3 hónapi szabadságvesztést, továbbá az 5 év 8 hónapi börtönbüntetést úgy kell tekinteni, mintha azokat a terhelten folyamatosan hajtanák végre, noha az említett 80 napi – pénzbüntetést helyettesítő – szabadságvesztés végrehajtása ezek közé beékelődött.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megállapította, hogy a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság végzése a javító-nevelő munka helyébe lépő 3 hónapi szabadságvesztés és az 5 év 8 hónapi börtönbüntetés összbüntetésbe foglalásának megtagadása és erre tekintettel az eljárás megszüntetése miatt törvénysértő. Ezért a végzéseket hatályon kívül helyezte, és az ügyet új összbüntetési eljárás lefolytatására a megyei bírósághoz visszaküldte.
(Eln. Tan. B. törv. 131/1990. sz.)
1
A 92. § (2) bekezdését az 1998: LXXXVII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás