BK BH 1990/244
BK BH 1990/244
1990.07.01.
Totócsalás esetén alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet csak akkor állapítandó meg, ha az elkövetés módja eleve kizárttá tette az illetéktelenül megszerezni kívánt nyeremény, illetve kártérítés kifizetését [Btk. 17. § (2) bek., 318. §].
A megyei bíróság a vádlottat különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérlete miatt – mint különös visszaesőt – 3 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyúttal a korábbi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.
A megállapított tényállás szerint a vádlott a csalás és magánokirat hamisítás miatt vele szemben korábban kiszabott 2 év 4 hónapi börtönbüntetésből 1987. június 26. napján került feltételes szabadságra. A jelen cselekményét feltételes szabadság tartama alatt követte el.
A több éve totózó vádlott 1987 őszén több kollektív totószelvényt vásárolt. A C 43536299 és a C 43536289 sorszámú szelvényekről az igazolószelvényrészt a megfelelő helyen ollóval levágta, majd az előbbi szelvény igazoló-szelvényrészét finoman hozzáragasztotta az utóbbi szelvény egybefüggő ellenőrző és fogadási szelvényrészeihez, amelyeket azonosan kitöltött, az igazoló-szelvényrészt azonban nem töltötte ki, hanem üresen hagyta.
Az ilymódon kitöltött szelvényt a Totó-Lottó kirendeltségen beadta, ahol a 20 forintos részvételi díj befizetése után bélyegzőlenyomattal igazolták az ellenőrző és a fogadási szelvény átvételét. A vádlottnál maradó igazoló szelvényrészen is rajta volt az átvételt igazoló bélyegzőlenyomat.
Ezután a vádlott – a mérkőzések eredményének ismeretében és azoknak megfelelően – az igazoló-szelvényrészt 13+1 találatosra kitöltötte, és azt a nyeremény felvétele céljából bemutatta. Minthogy természetesen a körzeti irodában nem találták a C 43536299 sorszámú szelvény ellenőrző és fogadási szelvényrészét, a Totó Részvételi Szabályzat 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva a nyeremény kifizetését megtagadták.
A vádlott emiatt óvást nyújtott be az OTP-hez. Az ennek nyomán lefolytatott vizsgálat tárta fel a visszaélést és annak módját. A szóban forgó 40. játékhéten a 13+1 találatos tippszelvényre 6 625 409 forint nettó nyereséget fizettek. Abban az esetben, ha a vádlott óvása alaposnak bizonyult volna, az újraosztás után 3 877 211 forint kártérítést fizettek volna a részére.
A tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. Nem tévedett, amikor a cselekményt a súlyosabban minősülő csalás kísérletének minősítette, és helyes indokokra figyelemmel utasította el a Btk. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazására irányuló jogi védekezését is. Ugyanezen indokokra tekintettel alaptalan a kísérlet alkalmatlanságával kapcsolatos fellebbezési hivatkozás.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy amennyiben az óvás folytán lefolytatott vizsgálat nem tárta volna fel a vádlott manipulációját, úgy az OTP az alkalmazottai számára felróható mulasztás, hanyagság miatt megfelelő kártérítésre lett volna köteles. Ez derül ki az OTP jogi főosztályának az átiratából is. A vádlott ugyanis a csalárd magatartásával, a szelvény-részekkel eszközölt manipulációval olyan – a többi szelvényrész átvételét igazoló bélyegzővel ellátott – igazoló szelvényre tett szert, amelyet bemutatva a szelvény szabályos kitöltését, időbeni leadását és így nyereményre jogosultságát látszott bizonyítani. Az ezzel ellenkező tényekkel kapcsolatos bizonyítási teher ezért ezután már az OTP-t terhelte. Ha a bizonyítás nem járt volna sikerrel, úgy kártérítés kifizetésére lett volna köteles.
Az elkövetés módja tehát olyan volt, hogy az nem tette eleve kizárttá az illetéktelenül megszerezni kívánt nyeremény, illetve kártérítés kifizetését. Ilyen esetben pedig – amint arra a Legfelsőbb Bíróság BK. 56. számú állásfoglalásában rámutatott – nem minősül a cselekmény alkalmatlan eszközzel elkövetettnek.
A csalási magatartás mellet, azzal együtt a vádlott megvalósította a Btk. 276. §-a szerint magánokirat-hamisítás vétségét is. Az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte e cselekmény tekintetében is a vádlott bűnösségének megállapítását.
Az ítélet ilyen megváltoztatása folytán halmazati büntetés alkalmazása szükséges. A különös visszaeső vádlottal szemben az irányadó büntetési tétel alsó határával egybeeső mértékű szabadságvesztés enyhítésére nincs ok, ezért a Legfelsőbb Bíróság halmazati büntetésként is megfelelőnek ítélte az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést.
A vádlott a korábbi szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el az újabb bűncselekményt, ezért a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság elmulasztott e tekintetben rendelkezni, amit a Legfelsőbb Bíróság pótolt.
(Legf. Bír. Bf. II. 849/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás