PK BH 1990/257
PK BH 1990/257
1990.07.01.
Biztatási kár megtérítésének kérdései a szerzői jog körében [Ptk. 6. §; Szjt1. 26–27. §-ai; 83/1982. (XII. 29.) MT r. 6. § (2) bek.; 9/1970. (VI. 25.) MM r. 2. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 20 000 Ft, ennek 1988. július 1-jétől járó kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, az ezt meghaladó 600 Ft járulék iránt előterjesztett keresetet pedig elutasította. Ítélete indokolásában megállapította: B. J. iparművész az alperessel megkötendő felhasználási szerződésben bízva, az S. Sörbár két intarzia tervet készített, melyek közül a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a II. tervet kivitelezésre elfogadta. Az alperes a szerződéskötési szándékától a tervek elkészülte után elállt, ezért a felperes B. J. iparművész érdekében a Ptk. 6. §-a alapján megalapozottan igényelte a kár megtérítését. A kár mértékét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus véleménye alapján állapította meg. A 600 Ft járulékkal kapcsolatos keresetet elutasító rendelkezését pedig azzal indokolta, hogy az alperes és az iparművész között érvényes felhasználási szerződés nem jött létre, ezért az alperestől szerzői díj, a felperes részére pedig a 43/1983. (IX. 20.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése alapján járulék nem volt igényelhető.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az általuk a Képző- és Iparművészeti Lektorátus részére megküldött és felhasználási szerződés tervezet elkészítésére irányuló megrendelés alapján B. J. iparművész nem számíthatott teljes bizonyossággal arra, hogy a felhasználási szerződés meghatározott tartalommal létrejön. Ezért önhibáján kívül károsodásáról nem lehet szó.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt részben alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 26. és 27. §-ai értelmében a felhasználási szerződés feltételeit – a törvényben megszabott korlátok között – a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – írásban kell megkötni. Ezzel összhangban az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások felhasználási szerződéseinek feltételeiről és szerzői díjáról szóló 9/1970. (VI. 25.) MM rendelet 2. §-ának (4) bekezdése kimondja: a feleknek az írásbeli szerződés alapján szükséges vagy a szerződés teljesítésével kapcsolatos jognyilatkozataikat is írásban kell megtenni. A képzőművészet, az iparművészet, ... egyes kérdéseinek szabályozásából szóló 82/1982. (XII. 29.) MT rendelet 6. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelöli a közterületen, a közönség számára nyitva álló helyen ... állandó jelleggel rögzítésre kerülő képző és iparművészeti alkotás szerzőjét, elbírálja az alkotást, és véleményt nyilvánít a szerzői díj mértékéről, engedélyezi az alkotás elhelyezését.
Miután a felhasználási szerződés egyik alanyának, az iparművész személyének kijelölése a Képző- és Iparművészeti Lektorátus feladatkörébe tartozik, ezért a kijelölés megtörténte előtt a felhasználó és az iparművész szóbeli megállapodása nem ad alapot annak megállapítására, hogy a felek az alakiság megsértésével (érvénytelen) szerződést kötöttek. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelölése hiányában ugyanis a felek között felhasználási szerződés nem jöhet létre.
Miután a felperes a perben nem állította, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelölő határozata után az alperes az iparművésszel szerződést között, ezért az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a felperes az iparművész érdekében az alperestől szerzői díjat nem követelhet, és kártérítési felelősség hiányában az alperes megtérítési kötelezettségének jogi alapja a Ptk. 6. §-a lehet.
A Ptk. 6. §-ának az elsőfokú ítéletben is idézett rendelkezései értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.
Az alperes a fellebbezésében vitatta e jogszabályi feltételek megvalósulását, különösen az alperes részéről a szándékos magatartást, az iparművész részéről pedig az önhiba hiányát. Álláspontját a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz 1988. március 22-én írt megrendelő levél tartalmával kívánta bizonyítani.
A Legfelsőbb Bíróság a kérdéses levél alapján a következőket állapította meg.
A levél tartalmából félreérthetetlenül megállapítható, hogy az alperes B. J. iparművészt kívánta megbízni az S. Sörbárban elhelyezésre kerülő faintarzia megtervezésével és a „kivitelezés művezetésével”. A faintarziával kapcsolatos megrendelői igény is határozott megfogalmazást nyert: a kb. 4×2 méter felületen az „S” márka és a belső térben alkalmazott anyagok és színek figyelembevételével írta elő. A megrendelő levélnek az a kitétele pedig, hogy „kérjük a vonatkozó szerződéstervezetet mielőbb megküldeni szíveskedjenek, melynek folyamán a vonatkozó részletek is egyeztetésre kerülnek”, az iparművészeti szolgáltatás tárgyára vonatkozó és az előzőekben részletezett előírásokra tekintettel csak úgy értelmezhető, hogy az a „kivitelezés művezetésére” vonatkozó feladatkörrel kapcsolatos. Tekintettel arra is, hogy a megrendelő levél a teljesítési határidőt is feltünteti (1988. július 10.), B. J. iparművész kellő alappal hozzáláthatott a faintarzia terveinek elkészítéséhez. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1988. március 30-i keltezésű és az alperest a zsűri időpontjáról tájékoztató levelében tartalma alapján pedig az is megállapítható, hogy a tervek elkészültek, vagy legkésőbb 1988. április 13-ig elkészülnek. Az alperes ugyanakkor a szerződéskötési szándékától való elállást csak 1988. április 11-én jelentette be.
A kifejtettek alapján az alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az iparművész kellő körültekintés nélkül, saját kockázatára készítette el a terveket, arra ugyanis a művészt az alperes szándékos magatartása késztette. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus a szakmailag kifogástalannak minősített tervek tervezési díját 20 000 Ft-ban állapította meg. A felhasználási szerződés megkötésének elmaradása miatt ez az összeg a művész kára.
A mű elkészítésére irányuló alperesi késztetés (biztatás), a szándékos magatartás mérve (a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelölési tevékenységéből eredő bizonytalansági tényezők) azonban nem indokolták a kár egészének megtérítését.
A Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 6. §-a alapján az alperest a kárösszeg 50%-ának, 10 00 Ft-nak a megfizetésére kötelezte, és az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva a marasztalási összeget erre az összegre leszállította.
(Pf. IV. 20 692/1989.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás