PK BH 1990/258
PK BH 1990/258
1990.07.01.
I. Gyűjteményes műnek minősül a szerző már megjelent műveiből készült válogatás is, ha az a szerkesztés módja vagy a válogatás jellege folytán új, eredeti szemléletet fejez ki. A szerkesztő saját műveiből is alkothat gyűjteményes művet [Szjt. 5. §1 (3) bek.].
II. A középár az irányadó, ha a felek a szerzői jogdíját a jogszabályban meghatározott ívenkénti díjhatárokra utalással állapítják meg [Szjt. 3. §; Ptk. 226. §; 1/1970. (III. 20.) MM r. 12. § (1) bek., 22. § bek., melléklet I. a) pont].
V. M. szerző és az alperes között 1987. május 4-én „Szerződés eredeti írói mű kiadására” elnevezésű megállapodás jött létre, amely szerint az alperes a szerző korábban megjelent novelláiból önálló válogatás kiadására vállalkozott, kb. 20 ív terjedelemben. A válogatás szerkesztője maga a szerző. A szerződésben a szerzői jogdíjat ívenként 4000–8000 Ft díjhatárok közötti összegben határozták meg „az előző megjelenéseket figyelembe véve”.
A szerző a válogatást elvégezte, és a kéziratot 20,74 ív terjedelemben az alperesnek átadta. Az alperes a kéziratot elfogadta. A díjazás mértéke tekintetében a felek között vita támadt. Az alperes a munkát nem tekintette gyűjteményes műnek, csak utánnyomásnak, mert azt a szerző korábbi műveiből állította össze. A díjazást ennek figyelembevételével kívánta kiszámítani. A 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében adott felhatalmazás alapján a szerző érdekében saját nevében fellépő Szerzői Jogvédő Hivatal 8000 Ft ívenkénti díj 75%-ának megfizetését igényelte.
Miután a felek a díjazás tekintetében megegyezésre nem jutottak, a felperes a módosított keresetében 100 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a jogszabályban engedett maximális, ívenkénti 8000 Ft-os díj figyelembevételével, annak 75%-a illeti meg a szerzőt. Ez az összeg magasabb a keresetben érvényesített követelésnél, azonban a felperes ennek ismeretében is csak 100 000 Ft megfizetését igényelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az adott mű gyűjteményes műnek minősíthető, figyelemmel arra, hogy egy szerző korábbi műveiből álló válogatásról van szó. A szerzői jogdíj tehát csak az általa számított módon illeti meg a szerzőt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100 000 Ft-ot és ennek 1987. október 15-től járó törvényes mértékű kamatát. Kimondta, hogy a felmerült szakértői költség az alperest terheli.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleményét is figyelembe véve az adott mű az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 5. §-a (3) bekezdésének hatály alá tartozó gyűjteményes műnek minősül annak ellenére, hogy egyazon szerző műveiből való válogatást tartalmaz. Megállapította, hogy a válogatás egyéni, eredeti jellegű. A bíróság álláspontja szerint a perbeli gyűjteményes mű önálló jogi oltalmat érdemel, és ezért a felperest ennek figyelembevételével illeti meg díjazás. A felek között nem volt vitás, hogy a mű terjedelme 20,74 szerzői ív, ezért a felperest az általa igényelt 8000 Ft/ív díj figyelembevételével, annak 75%-a, tehát 124 465 Ft illetné meg. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes 100 000 Ft-ot igényelt, a bíróság az alperest ennek megfelelően marasztalta. A díj mértéke tekintetében figyelemmel volt az író nemzetközileg elismert tevékenységére, és úgy látta, hogy a maximális díj alkalmazható.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és 42 525 Ft-ot meghaladó részében a kereset elutasítását kérte. Fellebbezése indokaként az elsőfokú eljárás során már kifejtett álláspontját ismételte meg és összegezte.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes jogi következtetésre jutott.
Az Szjt. 5. §-ának (3) bekezdése szerint a gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti meg; ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek önálló jogait.
E jogszabályi rendelkezés a gyűjteményes mű fogalmát nem határozza meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem kizárt, hogy egy szerző már megjelent műveiből készült válogatás is gyűjteményes műnek minősülhessen, ha az a szerkesztés módja vagy a válogatás jellege folytán új, eredeti, meghatározott szemléletet fejez ki. Nem zárja ki ezt a minősítést az sem, ha a szerkesztő saját műveiből készült válogatás eredményeként alkot – e követelményeknek megfelelő – gyűjteményes műveket.
A Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleménye szerint a felperes korábban megjelent műveiből a felperes által készített válogatás nem mechanikusan időrendben történik, hanem egy központi gondolat köré csoportosítva. A művek sorrendje, egymásra épülve az író felfogásának a fejlődését illusztrálja. A válogatás új, eredeti, egy meghatározott szemléletet kifejező műnek minősül.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindebből az következik, hogy miután a válogatás a szerző életművét egy jellemző gondolati tartalom kapcsán mutatja be, a mű gyűjteményes műnek minősül, és ezért önálló jogi védelem illeti meg. Ennek pedig az is a következménye, hogy az írót nem a korábbi megjelenéseket figyelembe véve illeti meg díjazás, hanem önálló új műként [1/1970. (III. 20.) MM rendelet (R.) 22. §-ának (2) bekezdése].
A díjazás tekintetében a felek szerződésükben változtatás nélkül felvették az (R.) mellékletének I. a) pontjában foglalt 4000–8000 Ft díjazást, anélkül, hogy a díj mértékét közelebbről meghatározták volna. A pontos díj mértékének hiánya nem teszi a szerződést fogyatékossá. Az Szjt. 3. §-a értelmében alkalmazásra kerülő Ptk. 226. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a jogszabály legmagasabb és legalacsonyabb árat állapít meg, a középár az irányadó. Az idézett „irányadó” szóhasználatból következően nem kizárt a középártól való eltérés.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest megillető szerzői jogdíjat – mérlegeléssel a jogszabályban engedett középártól eltérően, magasabb összegben állapította meg. Ezt indokolttá teszi az, hogy a mű eredeti személetet kifejező alkotása egy olyan szerzőnek, akinek nemzetközi hírnevére és elismertségére az elsőfokú bíróság is helytállóan hivatkozott. A felperest tehát az R. 12. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint járó és az előzőekben kifejtettek szerint mérlegeléssel megállapított szerzői díj 75%-ként 100 000 Ft illeti meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pernyertes felperest fellebbezési eljárási költségként jogtanácsosi díj a Pp. 386. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása szerint nem illeti meg, így e tárgyban a Legfelsőbb Bíróság nem rendelkezett.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a személyes illetékmentességet élvező felperes által le nem rótt illeték megfizetéséről, ezért e hiányt a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból pótolta, és a pervesztes alperest az 1986. évi I. tv. 49. §-a, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és 15. §-ának (3) bekezdése alapján a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
(Pf. IV. 20 981/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás