GK BH 1990/26
GK BH 1990/26
1990.01.01.
A jogosított késedelme esetén nem a vállalkozót terhelő kötbér mérséklésének, hanem a kötbérigény részbeni vagy teljes egészében történő elutasításának van helye [Ptk. 303. § (3) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 3 155 170 Ft késedelmi kötbér megfizetése iránt, mert épületének átalakítási munkáit késedelmesen végezte el. Előadása szerint a per tárgyát képező szerződés teljesítésére 1988. augusztus 10-i határidő volt az irányadó. Az alperes e határidőt megelőzően a munkákat készre jelentette, a műszaki átadás-átvétel azonban hiányosságra és hibára tekintettel meghiúsult. Előadta továbbá, hogy az alperes a munkák befejezésére 1988. december 15-i póthatáridőt vállalt, időközben pedig 1988. október 28-i levelében arra hivatkozott, hogy a késedelem alapvető oka egyes építőanyagok hiánya volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt adta elő, hogy a szerződés megkötése keretében folytatott tárgyalások során 1988. december 15. napját javasolt teljesítési határidőként, ennek ellenére igyekezett a felperes által megjelölt határidőre teljesíteni. Álláspontja szerint kötbérfelelősséggel nem tartozik, mert a szerződés teljesítése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Előadta, hogy a felperes egyes munkák tervdokumentációit késedelmesen adta meg, továbbá utólag vált szükségessé több berendezési tárgy legyártása pótmegrendelés útján. Az épület kondicionáló terme technológiai okokból csak a szerkezeti munkák elvégzése után készülhetett el. Az udvari burkolat későbbi elkészítéséhez a felperes is hozzájárult. A szerződésben meghatározott kerítésépítési munka valóban nem készült el, de a régi kerítés fennmaradása miatt ez a használatban nem jelentett akadályt. A homlokzati felületképzéssel kapcsolatos késedelem tárgyában azt adta elő, hogy az ehhez szükséges hőszigetelő anyagot a kellő időben feladott megrendelés ellenére a gyártó csak 1988. novemberében szállította. Végezetül a lépcső építési munkáinak késedelmére vonatkozóan arra hivatkozott, hogy a lépcső kivitelezésére vonatkozó terveket a felperes módosította, és emiatt is késedelmet szenvedtek a munkák.
A felperes bejelentette, hogy keresetét 2 219 700 Ft-ra leszállítja.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el.
A szakértői vélemény szerint a felperes tervszolgáltatási késedelme olyan helyzetet teremtett, amelyben az alperes nem látta szükségesnek az elmaradt munkák mielőbbi pótlását, mert az épület határidőben történő átadására egyébként sem volt kilátás. A tervek nyílt hibáit egyébként az alperesnek is észlelnie és észrevételeznie kellett volna. A tervezői késedelem mellett a szakértő megállapította, hogy egyes munkafázisok késedelme az alperes nem megfelelő kapacitással végzett munkája miatt következett be. A kondicionáló terem, az udvari burkolat, a kerítés és külső homlokzati munkák tekintetében a szakértő nem tartotta elfogadhatónak az alperes által megjelölt kimentési okokat. Összességében a szakértő azt látta megállapíthatónak, hogy a késedelem tekintetében az alperes 60%-os, a felperes pedig 40%-os arányban hatott közre.
A szakvéleményre a felperes és az alperes észrevételeket közölt. A felperes közölte, hogy a szakértői megállapításokkal „többségében” egyetért, de nem tartja elfogadhatónak a felelősségi arányra vonatkozó szakértői álláspontot. Bejelentette, hogy pernyertessége érdekében perbehívja a tervezői vállalatot. Az alperes bejelentette, hogy a szakvélemény ténymegállapításait elfogadja, a szakértői következtetéseket azonban vitatja. Hangsúlyozta, hogy az eredeti teljesítési határidőt a lépcsőterv hibájának kijavítására irányuló igény, továbbá a burkolati terv késedelmes szolgáltatása miatt nem tudták megtartani. Mindezek pedig az alperes érdekkörén kívül merültek fel. Bejelentette, hogy számításai szerint vétkes késedelme esetén is csak 1 673 601 Ft kötbér fizetésére lenne kötelezhető.
A folytatólagos tárgyaláson a perbehívott képviselője bejelentette, hogy a perbe nem kíván beavatkozni. A tárgyaláson a szakértő részletesen kifejtette, hogy a létesítmény lépcső kialakításával kapcsolatban az akadályoztatás, továbbá a belső kerámia burkolat kiképzésének műszaki akadályai az alperes terhére nem róhatók. A felperes bejelentette, hogy a kazánházi és öltözői rész átadás-átvétele korábban megtörtént, az erre eső díj összegével a kötbéralapot csökkenthetőnek tartja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 599 032 Ft késedelmi kötbért, a fentieket meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a perköltségek megfizetéséről. Az ítélet indoklása szerint a bíróság a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a burkoló munkákkal összefüggő, az alperes érdekkörén kívül felmerült akadályozó körülmények miatt eredményes műszaki átadás-átvételre 1988. december vége előtt abban az esetben sem kerülhetett volna sor, ha az alperes más egyéb munkákat a határidőn belül teljesíti. A szakértői vélemény, valamint a per egyéb adatai alapján az is megállapítható, hogy az alperes az 1988. augusztus 10-i teljesítési határidő után jelentős mértékben olyan munkákat is végzett, amelyek tekintetében a késedelmét kimenteni nem tudta. A bíróság a kimentett, valamint a vétkes késedelem egymással átfedésben lévő időtartamát úgy értékelte, hogy az alperest a kötbér 30%-os hányadának megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes fellebbezést nyújtott be.
A felperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával a marasztalási összeg 983 387 Ft-ra való módosítását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a késedelem megvalósításában a felperes és az alperes azonos arányú vétkessége állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem vitatott mulasztása mellett nagy volumenű munkák tekintetében kizárólag az alperes vétkes késedelme jelentkezett. Véleménye szerint a kötbér mérséklése a jelen ügyben az elsőfokú ítéletben meghatározott arányban nem indokolt.
Az alperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlanul marasztalta a kötbérben annak ellenére, hogy megállapítást nyert két olyan alperesi érdekkörön kívül felmerült akadályozó körülmény, amely lehetetlenné tette a korábbi teljesítést. Hivatkozott a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
A felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság döntését nem a jogszabályok rendelkezésével és a bírósági gyakorlat elveivel összhangban hozta meg. A szakértői bizonyítás eredménye alapján megállapítást nyert, hogy az alperes által végzendő egyes munkák tekintetében a felperes érdekkörében merültek fel olyan akadályok, amelyek a teljesítést késleltették. Erre tekintettel a bíróság helytelenül rendelkezett amikor az alperest a kötbér „arányos” viselésére kötelezte, illetőleg a kötbért mérsékelte. Az egyidejű megrendelői késedelemre tekintettel nem a vállalkozó által fizetendő kötbér mérséklésének, hanem a jogosulti késedelem időtartamára figyelemmel a kötbér iránti kereset elutasításának vagy részbeni elutasításának van helye.
A szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes érdekkörén kívül felmerült akadályozó körülmények miatt eredményes műszaki átadás-átvétel 1988. december végi – 1989. január elejei – időpontnál előbb nem történhetett volna. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes a késedelem teljes időtartama alatt ugyancsak késedelemben volt, a jogosult késedelme pedig a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
A jelen ügyben fontos tényállási elem, hogy az alperes 1988. december 15. napjára póthatáridőt vállalt a munkák elvégzésére, de ezt is elmulasztotta, és e mulasztását nem mentette ki. Az első fokú ítéletben foglaltakkal ellentétben a póthatáridő előtt a jogosított késedelme megszűnt. A jogosított késedelmének időtartamára a fentiek szerint kötbér nem jár, a december 15-ig tartó további késedelmet pedig az alperes kimentette. A póthatáridő vállalásakor maga az alperes is tisztában volt a munkát akadályozó körülményekkel, ezeket tehát felmérhette, és a póthatáridő meghatározásakor figyelembe vehette. Mindezekből az következik, hogy 1988. december 15-i póthatáridőtől felmerült további késedelem időtartamára az alperes kötbérfizetési kötelezettséggel tartozik. Ez utóbbi időszakra a kötbért a kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint a késedelem kezdetétől már a magasabb kötbérkulcs alapján kell számítani. A módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 59. §-ának (3) bekezdésében meghatározott napi 2/3 ezrelékes kulccsal és az elsőfokú ítéletben figyelembe vett kötbéralappal számítva az alperes a rendelkező részben meghatározott összegű kötbért köteles a felperes részére megfizetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő kötbér összegét 325 184 Ft-ban határozta meg.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 689/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás