PK BH 1990/260
PK BH 1990/260
1990.07.01.
A bontóperben elrendelt osztott lakáshasználatot követően is – amennyiben új rendezésre kerül sor – igényelhető a lakáshasználati jog ellenértéke. Az ellenérték meghatározásánál irányadó szempontok [Csjt. 31/C. §].
A peres felek bontóperükben megkötött egyezségben egyebek között abban állapodtak meg, hogy két szobából és mellékhelyiségekből álló összkomfortos tanácsi bérlakásukat elkülönítetten használják.
A házasság felbontása után a felperes arra hivatkozással, hogy az alperes a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését kérte. Kereseti kérelmének alátámasztásaként előadta, hogy az elhelyezésében levő 15 éves és 14 éves külön nemű gyermekeire tekintettel is szüksége van a másik szoba használatára is.
Az alperes nem ellenezte a bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését, kérte azonban, hogy a bíróság kötelezze a felperest 140 000 Ft lakáshasználati ellenérték megfizetésére. Viszonkeresetét később módosította, az ellenérték 1/3 részére tartott igényt, összegszerű megjelölés nélkül.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a kereseti kérelemnek, és a felperest 120 napi teljesítési határidő meghatározása mellett 177 300 Ft lakáshasználati ellenérték megfizetésére kötelezte.
A felperes az ítéletet a lakáshasználati ellenérték megfizetésére kötelező rendelkezés miatt megfellebbezte arra hivatkozással, hogy a lakáshasználat korábbi rendezésére a Családjogi Törvény módosításának hatálybalépését megelőzően került sor, és a törvénynek nem lehet visszaható hatályt tulajdonítani.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A lakáshasználati ellenérték összegszerűségének megállapítása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1986. évi IV. törvénnyel módosított Családjogi Törvény 31/C. §-a rendelkezik a lakáshasználati jog ellenértéke felől, amely általában a házastársi lakás használatának a bontóperben történő rendezésével együtt kerül elbírálásra. A lakáshasználattal kapcsolatos rendelkezések alkalmazásának a lehetősége azonban nem zárul le feltétlenül a házassági bontóperben. A felek lakáskérdésének végleges és megnyugtató rendezése érdekében a bontóperben elrendelt osztott használatot követően is helye van újabb bírói rendezésnek. A lakáshasználati jog ellenértékének megállapítása szorosan kapcsolódik a lakáshasználat rendezése kérdéséhez, illetőleg a lakás elhagyásához. Ezért az a volt házastárs, aki azt követően távozott el a lakásból, hogy a bíróság a bontóperben a lakás használatát a felek között megosztotta – amint azt az az eljárt bíróságok is egyébként helyesen megállapították –, nem veszíti el azt a jogát, hogy a lakáshasználati jog ellenértékét követelje.
A lakáshasználat összegszerűségét illetően azonban a bíróságok figyelmen kívül hagyták a Csjt. 31/C. §-ának rendelkezéseit. E jogszabály ugyanis a lakáshasználati jog ellenértéke összegének megállapításánál bérlakás esetén a hasonló tanácsi bérlakásnál a lakásügyi hatóság javára történő lemondás esetén fizetendő térítés mértékének megfelelő összeget jelöli meg.
A perben semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy lemondás esetén a lakásügyi hatóság milyen összegű térítést fizetett volna ezért a lakásért, illetőleg hasonló lakásért. E részben még a felek sem nyilatkoztak. Ennek hiányában pedig a döntés megalapozatlan.
De figyelmen kívül hagyták a bíróságok a felek körülményeit is. A peradatok szerint a felperes átlagosan havi 5000 Ft keresettel rendelkezik, és két serdülőkorú gyermeket nevel háztartásában. A házastársi közös vagyon természetbeni megosztásának eredményeként neki jutottak a lakás berendezési tárgyai, a háztartási gépekkel, míg a 15 éves Lada gépkocsit az alperes vitte el.
A Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése a lakáshasználati jog ellenértékének meghatározásánál a lakáshasználatra jogosult gyermeket is figyelembe venni rendeli. Ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő esetekben lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a lakáshasználati jog ellenértékének 1/3-ánál alacsonyabb összegben állapítsa meg. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazására sor kerülhet akkor is, ha a benn maradó házastárs szűkös anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a gondozásában levő kiskorú gyermekek anyagi szükségleteire is tekintettel az 1/3-nak megfelelő összegű térítést fizessen, és nincs lehetőség a lakáshasználati ellenérték más módon történő elszámolására sem.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a lakáshasználati ellenérték összegszerűségére vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 20 748/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás