PK BH 1990/264
PK BH 1990/264
1990.07.01.
I. Ha az ellentmondásban arra történik hivatkozás, hogy a fizetési meghagyás kötelezettjeként megjelölt gazdasági munkaközösség már megszűnt, akkor a bíróságnak a cégbíróságnál való tájékozódás eredményétől függően kell intézkednie [Pp. 121. § (1) bek. b) pont, 3. § (1) bek., 319. § (1) bek.].
II. A másodfokú eljárásban nincs lehetőség új alperes perbevonására [Pp. 146. § (2) bek.].
III. Gépjármű adásvétele esetén a felek szerződési akarata az irányadó abban a kérdésben, hogy az esedékes gépjárműadó megfizetésére melyik fél köteles, az adójog szabályai ugyanis az adófizető és az adóhatóság viszonylatában az irányadók, és nem döntik el a két fél között a teherviselés kérdését [Ptk. 117. § (2) bek., 99. §; 1/1981. (I. 19.) PM r1. 4. §].
A peres felek között 1986. január 3-án adásvételi szerződés jött létre, amely szerint az alperes gazdasági munkaközösség megvásárolt a felperestől egy IFA tehergépkocsit. A vételárat az alperes megfizette, és a gépkocsit birtokba vette.
Az elsőfokú adóhatóság felszólította a felperest a gépjármű 1986. évi adójának és késedelmi kamatainak a megfizetésére. A felperes 1986. december 1-jén gépjárműadó jogcímén 17 640 Ft-ot és 1587 Ft késedelmi kamatot fizetett meg az adóhatóságnak.
A felperes kérte az alperest az általa kifizetett, összesen 19 227 Ft megtérítésére. Az alperes ez elől elzárkózott; később az alperes közgyűlése úgy határozott, hogy a gépjármű félévi adóját – méltányosságból – megfizeti a felperesnek. Ennek alapján 1987. szeptember 30-án 10 800 Ft kifizetése megtörtént.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte 7640 Ft gépjárműadó és 1587 Ft késedelmi kamat, összesen 9227 Ft és járulékai iránt. Kötelezettként a gazdasági munkaközösséget jelölte meg.
A fizetési meghagyás ellen H. L., a gazdasági munkaközösség „volt közös képviselője” nyújtott be ellentmondást. Az ellentmondás tartalmazza azt a bejelentést, hogy a gazdasági munkaközösség időközben megszűnt, és az aláíró H. L-t volt közös képviselőként tünteti fel.
Az így perré alakult eljárásban a felperes módosított keresetében 8427 Ft és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint az adásvételi szerződésben az alperes vállalta a tehergépkocsi 1986. évi adójának megfizetését, annak azonban csak részben tett eleget.
A tárgyaláson az alperes képviseletében ugyancsak H. L. jelent meg, és a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a GMK a szerződésben kötelezettséget vállalt az adó megfizetésére. A vonatkozó jogszabály értelmében pedig nem a GMK, hanem a felperes köteles az adót megfizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes a szerződésben nem vállalt kötelezettséget a gépjárműadó megfizetésére. A gépjárműadóról szóló 1/1981. (I. 19.) PM rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján pedig az egész naptári évre az köteles megfizetni a gépjármű adóját, aki az év első napján üzembentartóként a forgalmi engedélyben szerepelt. Ez pedig a felperes volt. Az a tény, hogy az alperes utóbb egy részösszeget méltányosságból megfizetett a felperesnek, nem jelenti az adófizetési kötelezettség átvállalását.
A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az ítélet bevezető részében általa H. L-ként megnevezett alperest kötelezte arra, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 8427 Ft-ot s ennek 1986. december 1. napjától a kifizetésig járó évi 8%-os kamatát, valamint 1504 Ft elsőfokú és 670 Ft másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában módosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és a mindkét peres fél által fénymásolatban csatolt adásvételi szerződéssel kapcsolatban megállapította, hogy az egy betoldást tartalmaz, amely szerint a „vevő a gépkocsit átvette, tulajdonjoga azonban a vételár és az 1986. évi adó kifizetése után illeti csak meg”. Ennek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szerződésben az alperes vállalta a gépjárműadó megfizetését. Ezért a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződésben vállalt kötelezettség alapján fizetésre kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság tehát (az előbbiek szerint) nem az elsőfokú eljárásban alperesként szerepelt gazdasági munkaközösséget marasztalta, hanem az elsőfokú eljárásban annak közös képviselőjeként eljárt H. L-t tekintette a per alperesének, figyelemmel arra, hogy a gazdasági munkaközösség megszűnt. Miután a GMK tagjai egyetemlegesen felelnek a tartozásokért, a másodfokú bíróság álláspontja szerint bármelyikükkel szemben elő lehet terjeszteni a keresetet.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperest a Pp. 121. §-a (1) bekezdése b) pontja értelmében a felperesnek kell megneveznie. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmében kötelezettként, tehát alperesként a gazdasági munkaközösséget jelölte meg. Az alperes már ellentmondásában hivatkozott arra, hogy a gazdasági munkaközösség megszűnt. Amennyiben ez az állítás igaz, a gazdasági munkaközösség alperesként nem szerepelhetett volna. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor annak vizsgálata nélkül, hogy a gazdasági munkaközösség valóban megszűnt-e vagy sem, alperesként a gazdasági munkaközösséget elfogadta. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Fővárosi Bíróság Cégbíróságának megkeresése útján tisztázza, hogy a gazdasági munkaközösség valóban megszűnt-e, és tisztázza a megszűnés időpontját. E körülmények vizsgálata után és annak eredményétől függően kellett volna felhívni a felperest arra, hogy keresetét a megfelelő alperessel szemben terjessze elő [Pp. 1. §, 3. § (1) bekezdés].
A Pp. 146. §-a (2) bekezdésének előírása folytán nincs arra lehetőség, hogy a másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú eljárásban alperesként szereplő jogalany helyett más alperest jelöljön meg. A másodfokú bíróság tehát tévedett, amikor alperesként H. L-t tüntette fel, figyelemmel arra is, hogy a felperes a nevezettel szemben keresetet nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha mindezeket észlelve, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a megfelelő alperes megnevezése, illetőleg perbevonása érdekében az előbb részletezettek szerinti eljárás lefolytatására utasítja.
Az ügy érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
A felperes és a gazdasági munkaközösség között a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződés jött létre.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében – a szerződési szabadság elvéből követően – a felek a szerződés tartalmát a jogszabályok adta keretek között szabadon állapíthatják meg. Ebből következően megállapodhattak abban is, hogy a szerződés évében kit terhel az adófizetési kötelezettség. A felek jogviszonyát nem döntik el az 1/1981. (I. 19.) PM rendelet rendelkezései, amelyek az adókivetés, illetőleg azok esedékességei tárgyában rendelkeznek, és lényegében az adófizető és az adóhatóság jogviszonyára vonatkoznak.
Ha a felek az adófizetés kérdésében nem állapodtak meg, illetőleg erre vonatkozóan a jövőben sem lehet megnyugtató módon a tényállást tisztázni, a polgári jognak a tulajdon jogra vonatkozó szabályai kerülnek alkalmazásra.
Az alperes a tehergépkocsira a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése alapján szerzett tulajdonjogot. A tulajdonjogból következően megillette a gépjármű birtoklásának, használatának és a hasznok szedésének joga, de terhelte a dologgal kapcsolatos terhek (így az adó) viselésének kötelezettsége is (Ptk. 99. §).
A bíróságoknak tehát elsősorban azt kellett volna tisztáznia, hogy mi volt a felek szerződési akarata általában és különösen a tulajdonjog átszállása, valamint a terhek viselése módjának és ezek időpontjának kérdéseiben. Ezek eldöntéséhez szükséges az eredeti okirat beszerzése, és a megállapodásban részt vevő személyek meghallgatása. Ezek nélkül a bíróságok nem voltak abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzanak.
A fentírtakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét eljáró bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. III. 20 581/1989. sz.)
1
1992. január 1-jétől lásd a gépjármű adóról szóló 1991: LXXXII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás