GK BH 1990/267
GK BH 1990/267
1990.07.01.
A hibás teljesítés címén gyakorolt elállás alapján a már kifizetett vállalkozói díj visszatérítése iránt támasztott követelés szavatossági igény és abba nem tudható be a felperes meghiúsulási kötbérkövetelése [Ptk. 306. § (3) bek., 319. § (3) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 1 200 000 Ft és kamata, továbbá 216 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése iránt arra hivatkozással, hogy az alperes a felperesi üzemben megvalósítandó hígkovászos starterkultúrás kenyértészta készítési eljárás tárgyában megkötött szerződést az 1983. december 15-i határidő, továbbá az 1986. április 30-i póthatáridő alatt nem teljesítette. A felperes közölte, hogy a szerződéstől érdekmúlásra tekintettel elállt.
Az alperes azt állította, hogy a per tárgyát képező berendezést elkészítette, és üzemképes állapotba helyezte. Hivatkozott arra, hogy a felperes részéről is késedelem jelentkezett, mert a munkaterületet és az általa vállalt műszaki megoldásokat nem biztosította. Kérte a kereset elutasítását.
A felperes előadta, hogy az alperes vállalása ellenére nem tudta biztosítani az 1986. december 12-ére kitűzött próbaüzem sikerét. Bejelentette, hogy keresetét 150 000 Ft-tal és késedelmi kamatával felemeli, mert az alperes külön szerződésben kísérletek végzését is vállalta a hígkovászos eljárás keretében, és e szerződéses kötelezettségének nem tett eleget. A felperes az alperesnek e célra fizetett előleget ezért visszaköveteli.
Az alperes hivatkozott az 1986. április 21-i jegyzőkönyvben foglaltakra, amelynek tartalma szerint a felek rögzítették, hogy a próba során a berendezés műszaki szempontból kifogástalanul működött. Kifejtette, hogy a teljes üzemképes berendezés kiépítéséhez hűtés és lefolyó csatorna létesítése is szükséges, amely munkákat azonban a felperes vállalta. Az 1986. decemberi próbaüzem azért nem lehetett sikeres, mert a felperes a tartályokat nem tisztította meg a szükséges mértékben.
Az elsőfokú bíróság tanúbizonyítást foganatosított, majd szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény szerint a hígkovászos starterkultúrás kenyértészta készítési eljárás feltételeinek megteremtése az alperes részéről csak részben történt meg, végső célját tekintve pedig nem teljesült. Ennek leglényegesebb okai az alperes terhére írhatók. Kitért arra a szakértő, hogy nem történt meg a technológiai ismeretek átadása, illetve betanítása sem. A rozskenyérgyártással összefüggő kísérleti tevékenységet végzett ugyan az alperes, de a felperes részére e feladat elvégzéséről részletes zárójelentést nem adott.
A szakvéleményre az alperes részletes észrevételeket közölt, és vitatta a szakértői megállapításokat. A folytatólagos tárgyaláson a peres felek megállapodtak abban, hogy a szakértő jelenlétében próbaüzemelést végeznek. A próbaüzem kapcsán kiegészítő szakvélemény is készült, és a szakértő megállapította, hogy különböző okok miatt még további üzemi kísérletek szükségesek.
Az alperes a kiegészítő szakértői véleményre is észrevételeket téve bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelynek alapján az elsőfokú bíróság további szakértői bizonyítást rendelt el P. I. szakértő kirendelésével. Az újabb szakvélemény szerint a per tárgyát képező berendezés tervdokumentációja nem mindenben felel meg a tervezési előírásoknak, és műszaki szempontból nem tekinthető kifogástalannak. Kifejtette továbbá, hogy szoros összefüggés van a berendezés kifogástalan működése és a felhasznált starterkultúra között.
Az újabb szakvéleményre az alperes ugyancsak részletes észrevételeket közölt, majd a szakvélemény alapján a tervező vállalatot perbehívta, amely a bíróság engedélyével a perbe beavatkozott.
Az észrevételekre a szakértő válasziratot közölt, fenntartva szakvéleményét. Az alperes a válaszirattal összefüggésben további részletes észrevételeket terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes felemelt keresetének részben helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 1 350 000 Ft-ot és 1986. június 19. napjától számítandó kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy a per tárgyát képező berendezés a szerződési feltételeknek, továbbá a szabvány előírásainak nem felelt meg, és ezen hiányosságokat az alperes a bíróság által a próbaüzem lefolytatására rendelkezésre bocsátott időszak alatt sem tudta kiküszöbölni. Erre tekintettel a felperes indokoltan élt a Ptk. 395. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogával. Megállapítható a szakvélemények alapján, hogy a tervező és a kivitelező megfelelő gyakorlata hiányában a szóban levő berendezés hibái csak aránytalan nagy nehézséggel és költséggel lennének kiküszöbölhetők. Ezek alapján a bíróság a felperesnek a vállalkozói díj visszafizetésére vonatkozó kereseti kérelmét alaposnak találta. A bíróság mindezek mellett megállapította, hogy a felperes követelése a meghiúsulási kötbér jogalapja tekintetében is alapos. Arra tekintettel azonban, hogy a kötbért a kártérítésbe a jogszabály értelmében be kell tudni, ezért az alperes a felperesnek 1 200 000 Ft vállalkozói díjat köteles visszafizetni. Ugyancsak alaposnak találta a bíróság a felek között létrejött kutatási fejlesztési szerződésből eredő felperesi követelést is, mert az alperes az ezzel kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesítette, ezért a felperes által átadott 150 000 Ft előleget köteles visszafizetni. A bíróság az alperes által közölt észrevételeket nem találta alkalmasnak az adatokkal alátámasztott szakértői vélemények megdöntésére.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes fellebbezést nyújtott be.
A felperes kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával az alperes kötelezését további 240 000 Ft meghiúsulási kötbér címén követelt összeg megfizetésére. Kifejtette, hogy az 1 350 000 Ft összegű követelése nem kártérítés, hanem a szerződéstől való elállás folytán az általa kifizetett előleg visszakövetelése alapján részére járó összeg. Álláspontja szerint a szerződésszegésre tekintettel az alperes meghiúsulási kötbért is köteles fizetni. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet nem tartalmaz rendelkezést arra, hogy az alperes mely határidőn belül köteles a berendezéseket leszerelni, illetőleg elszállítani. Végezetül pedig kérte az alperes kötelezését a műhelycsarnok eredeti állapotának helyreállítására.
Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását.
Csak a felperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a minden lényeges kérdésre kiterjedő szakértői bizonyítás eredménye alapján megalapozott ítéletet hozott abban a kérdésben, hogy az alperes szerződésszegésére tekintettel a felperes jogszerűen állt el a szerződéstől. A kiegészített szakvélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a szerződés tárgyát képező berendezés a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. Az alperes a berendezés megvalósítására meghatározott határidők elmulasztása ellenére sem tudott a szerződésben megjelölt tulajdonságokkal rendelkező szolgáltatást teljesíteni.
Az alperes a fellebbezésében külön is hangsúlyozta, hogy a sikeres próbaüzem azért nem történhetett meg, mert a felperesnek kellett volna biztosítania a kipróbáláshoz szükséges starterkultúrát és ebben a tekintetben állítása szerint a felperest terheli mulasztás. A fellebbezési tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok, továbbá a starterkultúra kidolgozására vonatkozó szerződési okirat tartalma alapján megállapítható azonban, hogy az alperesnek ez utóbbi hivatkozása megalapozatlan. A felperes harmadik személlyel a berendezés üzemeltetésének időszakára biztosítandó starterkultúra tárgyában kötött szerződést, a próbaüzem szükséges feltételeinek biztosítása azonban az alperes feladatát képezte.
Az alperes a fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a beavatkozó a tervezői részlegének megszűnése folytán nem tehetett az elsőfokú eljárás során megfelelő nyilatkozatot a tervezői hibákkal kapcsolatos szakvéleményre. Az ügy eldöntése szempontjából azonban ennek nincs jelentősége, az alperes ugyanis a tervezővel szemben fellépve igényét további perben érvényesítheti.
A szakértő kiegészített szakvéleménye alapul szolgált az ügyben hozandó tárgyilagos döntésnek. Az alperes a szakvéleményben foglaltak megdöntésére alkalmas bizonyítékokat vagy adatokat sem az elsőfokú eljárás keretében, sem a fellebbezési eljárásban nem tudott szolgáltatni, ezért az alperes marasztalására vonatkozó rendelkezés megváltoztatása nem volt indokolt.
A felperes a fellebbezésében elsősorban azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általa követelt kötbért a „kártérítésbe” betudva hozta meg ítéletét. Ez az álláspont helytálló, mert a felperes a jelen ügyben nem kártérítési követelést érvényesített az elállás folytán, hanem a már előlegként kifizetett díjrészletet követelte vissza. Valójában a felperes szavatossági igényt érvényesített, amikor az alperes hibás teljesítésére tekintettel a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján elállt a szerződéstől és a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján a kifizetett díjat visszakövetelte. A kötbéren kívüli követelése nem kártérítés, ezért helytelen jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor a díjvisszakövetelést meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperest kötelezni kellett a felperes által követelt meghiúsulási kötbérösszeg megfizetésére is. De alapos volt a felperesnek azon keresetfelemelése is, amely szerint kérte az alperes kötelezését az eredeti állapot helyreállítására. Ez utóbbi tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a teljesítési határidőt a szakértői nyilatkozatok alapján állapította meg.
A felperes a fellebbezésében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a díjjal összefüggő követelés után járó késedelmi kamatot csak 1986. június hó 19. napjától számítva ítélte meg annak ellenére, hogy a visszakövetelt összeget korábban utalta át az alperes részére. A felperesnek ez a kifogása nem volt elfogadható. A felperesi követelés a szerződéstől való elálláshoz kapcsolódik, akkor válik esedékessé, tehát a visszakövetelt összeg a részére csak az elállással összefüggő nyilatkozatának közlésétől jár, és a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében ettől számította a késedelmi kamatot is.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, egyebekben pedig helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 31 438/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás