GK BH 1990/268
GK BH 1990/268
1990.07.01.
A biztosító – amennyiben biztosítási szerződés alapján a károkozó helyett a kárt megtéríti – engedményesként léphet fel a károkozóval szemben. Igényének elévülése ezért nem a saját kifizetésével, hanem a káresemény bekövetkeztével kezdődik. Az igényérvényesítés akadálya miatt azonban a kifizetésig az elévülés nyugvása állapítható meg [Ptk. 324. § (1) bek., 326. §, 329. §, 331. §, 360. § (1) bek., 558. § (1) bek.].
Az alperes kezelésében álló, A-n, a Deák Ferenc u. 2–4. sz. alatti épületben levő könyvesboltban 1985 decemberében a III. emelet egyik lakásában bekövetkezett dugulás, majd 1986. február 26-án csőtörés következtében a könyvek egy része elázott és tönkrement. A könyvesboltban keletkezett kárt a felperes a károsulttal fennállott biztosítási szerződése alapján 14 710 Ft összegben 1986. december 15-én kifizette. Ezt követően a felperes az 1987. szeptember 18-án és 1988. január 15-én kelt levelében felszólította az alperest a kár megtérítésére.
A felszólítások eredménytelensége után a felperes 1988. augusztus 31-én benyújtott keresetében 14 710 Ft és ennek 1986. december 15-től a kifizetésig járó évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy a károsult részére a kárt 1986. december 15-én kifizette. Ettől számított egy éven belül az alperest a fizetésre felszólította. A felszólítások az elévülést megszakították, így az igénye nem évült el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülésre hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes kárigénye a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése alapján a károsodás bekövetkeztekor vált esedékessé. A károsodás 1985. decemberben és 1986. februárban volt, ehhez képest a felperes az elévülési időn túl 1987. szeptember 22-én (a szeptember 18-án kelt levelében) szólította fel a kár megtérítésére. Mivel a károsodás és az igényérvényesítés (felszólítás) között az egy év eltelt, a felperes igénye elévült. Ezen túlmenően érdemben is vitatta a felelőssége jogalapját, mert álláspontja szerint a károkozás a bérlő magatartásával állt okozati összefüggésben.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes igényét a kifizetéstől számított egy éven belül volt jogosult érvényesíteni. A felszólítások az elévülést megszakították, a felperes keresete tehát az elévülési időn belül érkezett. Ezért az alperes felelősségét a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésére – megállapította.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezésén túlmenően arra is hivatkozott, hogy a felperest – mivel a kárt megtérítette – azok a jogok illetik meg, amelyek a biztosítottat (károsultat) illetnék meg az alperessel szemben. A károsult gazdálkodó szervezet, ezért az igényérvényesítésre – a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján – 1 év állt rendelkezésre, ezt az 1 éves határidőt pedig a károsodás bekövetkeztétől kell számítani.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
A felek között a másodfokú eljárásban is az volt a vitás, hogy a felperes követelése elévült-e.
A Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illetnék meg a kárért felelős személlyel szemben. Ebből következően – törvényi engedmény folytán – a biztosítóra száll át a biztosítottnak (károsultnak) a kárért felelős személlyel szemben a kár megtérítésére irányuló követelése.
A Ptk. 331. §-ában foglalt rendelkezés szerint, ha a követelés jogszabály rendelkezése (törvényi engedmény) folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és a (3) bekezdés értelmében a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyek az eredeti jogosulttal fennálló jogviszony alapján megilletik.
Ez tehát azt jelenti, hogy a biztosító a törvény erejénél fogva belép azokba a jogokba, amelyek a károsultat a kárért felelős személlyel szemben megilletik, a károkozó viszont mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyeket az eredeti jogviszony alapján is megtehetne.
A perbeli esetben a károsult és a károkozó alperes gazdálkodó szervezetek. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában – a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján – a pénzkövetelések elévülési ideje – ha jogszabály kivételt nem tesz – egy év. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.
A követelés esedékességének az időpontja meghatározásánál a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó, amely szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A perbeli esetben a károsodás 1985. december és 1986. február havában következett be, vagyis az eredeti károsultnak az a kára, amelyet a felperes a károsulttal érvényben volt biztosítási szerződés alapján megtérített, 1985. decemberben és 1986. februárban keletkezett. Amennyiben az eredeti károsult nem rendelkezik vagyonbiztosítási szerződéssel, a károkozó alperessel szemben a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján az említett időponttól számított egy éven belül lett volna jogosult a kár megtérítésére irányuló követelését érvényesíteni.
Tekintettel arra, hogy a felperes a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is – a régi jogosult (károsult) helyébe lépett, ezért azok a jogok illetik meg, amelyek a károsultat a kárért felelős személlyel szemben megilletnék, vagyis a kár bekövetkezésétől számított egy éven belül érvényesíthette volna a megtérítési igényét az alperessel szemben. Az elévülési kifogás tehát alapos volt, ezért a követelés a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében bírói úton nem érvényesíthető.
Figyelembe vette a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperes megtérítési igényét mindaddig nem tudta érvényesíteni az alperessel szemben, amíg annak pontos összegét nem ismerte és azt a károsultnak ki nem fizette, mert a törvényi engedmény folytán ekkor lépett be az eredeti jogviszonyba. Az igényérvényesítésnek ez az akadálya a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján az elévülés nyugvására vezetett. Ez az akadály azonban a károsult kárának a megtérítésekor megszűnt, mert a felperes előtt a károkozó személye már ismert volt. Ezért a felperesnek a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján a kifizetéstől, vagyis 1986. december 15-től – figyelemmel az egy éves elévülési időre – az első káresemény időpontjára tekintettel (1985. december) 3 hónap, a második káresemény időpontjára (1986. február 26.) tekintettel ugyancsak 3 hónap állt az igényérvényesítésre rendelkezésére. A felperes azonban ezeket a határidőket is elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta az elévülés megszakadásának a kérdését, annál is inkább, mert a Ptk. 329. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja. A rendelkezésre álló peradatok alapján azt állapította meg, hogy a felperes 1987. szeptember 18-án – vagyis már az elévülési időn túl – szólította fel az alperest a fizetésre, értesítette az engedményről, így az elévülés megszakításáról már szó sem lehetett.
A felperes a fellebbezésében utalt arra is, hogy a természetbeni kártérítési igény esetén az elévülési idő 5 év. A felperes azonban a keresetét ennek megfelelően nem módosította, és nem kérte a megrongálódott könyvek pótlását, az eredeti állapot helyreállítását. Ettől függetlenül a GK 45. sz. állásfoglalás indokolása utal arra, hogy amennyiben az eset összes körülményei nyilvánvalóvá teszik a bíróság számára, hogy a kártérítési igény ilyen módon való érvényesítése kizárólag a pénzbeni kártérítési igény elévülési következményeinek elkerülését célozza, a bíróság eltérhet a keresetben foglalt kártérítési módtól, az elévülés miatt a keresetet elutasíthatja.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. I. 31 509/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás