GK BH 1990/28
GK BH 1990/28
1990.01.01.
A fuvarozó a felszólamláshoz csak olyan okmányok csatolását követelheti meg, amelyeket korábban bizonyítottan átadott a felszólamlónak vagy megbízottjának. A fuvarozóval szemben érvényesített igény elévülésének vizsgálata során az át nem adott okmányokra vonatkozó hiánypótlási felhívást figyelmen kívül kell hagyni [Ptk. 4. § (4) bek.; 114 058/1966. (I. 8.) KK. 25. hirdetménnyel közzétett Megállapodás (SZMGSZ) 6. cikk 1. §, 16. cikk 1. §, 3. §, 30. cikk 1. §].
Egy külkereskedelmi vállalat diszpozíciója alapján az NDK feladó a 21–55–55–40–99–7–2 számú vasúti kocsiban egy vagon FLOAT síküveget adott fel fuvarozásra, amely 1986. október 20-án érkezett meg a rendeltetési állomásra. A kirakás tanácsi megbízott jelenlétében történt, és megállapították, hogy az áruban nagymérvű törés keletkezett, mert a ládák nem voltak megfelelően rögzítve, azok megcsúsztak, ez okozta a sérülést. A vagon oldalfalán nem volt figyelmeztető jelzés. Az alperes a felszólamlást – arra hivatkozva, hogy azt a felperes hiányosan nyújtotta be – érdemben nem bírálta el.
A felperes – az ilyen előzmények után – keresetében 375 547 Ft és annak 1986. október 1. napjától járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes elévüléssel védekezett, mert – állítása szerint – a jogosult az elévülési időn belül nem élt jogérvényes felszólamlással.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével – elfogadva az alperes elévülésére vonatkozó jogi álláspontját – a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a perbeli küldeményt a vasút 1986. október 27-én szolgáltatta ki, az ezt követő 9 hónapon belül, vagyis 1987. július 27-ig kellett volna a felperesnek a jogérvényes felszólamlást benyújtani, ez azonban nem történt meg, mert a kellő időben benyújtott felszólamláshoz nem csatolta a fuvarlevél 1. sz. példányát.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az 1987. május 26-án megküldött felszólamláshoz csatolta azokat a fuvarokmányokat, amelyek rendelkezésére álltak, a fuvarlevél 1. sz. példányának hollétéről azonban nem volt tudomása, mert a vasút nem közölte vele, hogy az a költségviselőhöz került. Álláspontja szerint a felszólamló csak azokat a fuvarlevél példányokat köteles csatolni amelyeket részére a vasút kiszolgáltatott. Érdemben előadta, hogy a fuvarozás alatt a küldeményt átrakták, az átrakás azonban gondatlanul történt, a kár ennek következménye, ez tehát megalapozza a fuvarozó felelősségét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet – indokai alapján történő – helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az SZMGSZ Megállapodásnak a fuvarlevéllel kapcsolatos rendelkezései a 107 223/1982. 11. c. (KK. 33.) sz. Megállapodással az 1982-es évben módosultak. A perbeli fuvarozás 1986. októberében történt, az ekkor hatályos módosított SZMGSZ 16. cikkének 1. §-a szerint a vasútnak a küldeményt a fuvarlevél 1-es és 5-ös példányával kell a címzettnek kiszolgáltatnia. Az alperes az 1987. augusztus 5-én kelt, felpereshez írt 23837/1987. számú levelében maga közli, hogy az eredeti fuvarlevelet (amely az SZMGSZ 6. cikke 1. §-a szerint az 1-es példányt jelenti) nem a felperesnek szolgáltatta ki, hanem azt a levélben meg nem nevezett vállalatnak, közelebbről a költségviselőnek küldte meg. E levélben az alperes arra is utal, hogy az eredeti fuvarlevelet nem a rendeltetési állomás adja ki az átvevőnek.
Az alperes eljárása, illetve a fentiekben vázolt álláspontja nem egyeztethető össze az SZMGSZ 16. cikke 1. §-ának módosított rendelkezéseivel, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes – a jogszabály előírása ellenére – az 1. sz. fuvarlevelet nem szolgáltatta ki a felperesnek, tehát a felperes felszólamlását ezen okmány hiánya mellett is hatályosnak, az elévülést szüneteltetőnek kell tekinteni.
A küldemény 1986. október 21-én érkezett a rendeltetési állomásra, a felperes pedig 1987. május 26-án nyújtott be felszólamlását, az SZMGSZ 28. cikkének 7. §-a szerinti 9 hónapos elévülési időből tehát hét hónap és néhány nap telt el, vagyis fennmaradt csaknem két hónap. Figyelemmel arra, hogy a felszólamlás joghatályos volt, így az kiváltotta az elévülés szünetelését, és mert – a fentiek szerint – az alperes 1987. június 19-i hiánypótlásra vonatkozó levele hatálytalan, ezért a felperes követelésének elutasítása 1987. augusztus 10-re tehető, mert ekkor kapta meg a felperes az alperes 1987. augusztus 5-i levelét. A felperes a keresetét 1987. augusztus 24-én nyújtotta be, tehát az még az elévülési időn belül érkezett a bírósághoz.
Az iratokból arra is következtetni lehet, hogy a küldeményt útközben az alperes másik vasúti kocsiba rakta át. Ennek valószínűsíthetően valamilyen rendellenesség lehetett az oka, de ennek ellenére az alperes az SZMGSZ 16. cikkének 3. §-a szerinti kötelező rendelkezésnek nem tett eleget, nem vett fel kárjegyzőkönyvet sem az átrakáskor, sem a kiszolgáltatáskor, következésképpen ezen okmány szolgáltatására sem tarthat igény. Mivel tehát az alperes eljárása ebben a körben is kifejezetten ellentétes a fuvarozási szabályzattal, a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig saját felróható magatartására nem hivatkozhat, ezért a felszólamlás hatálytalanságára vonatkozó alperesi érvelés, illetőleg az elsőfokú bíróság elévülésre alapított elutasító ítélete téves.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a tényállást nem tárta fel a küldemény sérülését illetően, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Amennyiben az újabb eljárás eltérő tényállás megállapításához nem vezetne és az alperes felelőssége megállapítható, úgy a kártérítési összeg meghatározásánál figyelemmel kell lenni az SZMGSZ 27. cikkének rendelkezéseire is.
(Legf. Bír. Gf. III. 30 286/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás