BK BH 1990/294
BK BH 1990/294
1990.08.01.
I. Rablás valósul meg, ha a társtettesek az idős, beteg sértettel szemben fenyegetőleg fellépve, akaratának a megtörésével veszik el a pénzét [Btk. 321. § (1) bek., 323. § (1) bek.].
II. A vándorköszörűs kisipari tevékenység felhasználásával rablást megvalósító terheltekkel szemben a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása is indokolt [Btk. 321. § (1) bek., 83. §, 56. § b) pont].
A kerületi bíróság az I. r. és a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében mondta ki, és ezért az I. r. terheltet 10 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, míg a II. r. terheltet 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben ez utóbbi terhelt esetében elrendelte a kerületi bíróság korábbi ítéletével kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vándorköszörűs kisiparos foglalkozású terheltek megjelentek az időközben már elhunyt idős, beteges, mozgáskorlátozott és jelentős mértékben magatehetetlen sértett lakásán, és a sértettől munkát – köszörülni való tárgyakat – kértek. A sértett elutasította a terheltek kérését, minthogy azonban a terheltek agresszíven léptek fel a lakásban egyedül tartózkodó asszonnyal szemben, végül is 2 db ollót adott át a terheltek részére kiélezés végett.
A munka elkészülése után a terheltek bementek a sértett lakásába, és itt további munkát követeltek. Ekkor a sértett határozottan tiltakozott, de a II. r. terhelt a sértett konyhaszekrényének a fiókjából további késeket és bárdot vett elő. Ezek kiélesítése után a terheltek a 3950 forint nyugdíjjal rendelkező sértettől 4000 forint munkadíjat követeltek, és a sértett előtt a kiélesített késekkel és bárddal hadonásztak.
A sértett ilyen helyzetében 3000 forintot adott át a terhelteknek, akik további pénzt követeltek, hangoztatva: ahol ennyi pénz van, ott többnek is kell lenni.
A megfélemlített sértett ennek hatására átadta a terheltnek azt a 900 forintot is, amit a villanyszámlára tett félre, a terheltek ezzel sem elégedtek meg. A II. r. terhelt maga vette el a konyhaszekrényből a sértett pénztárcáját, amelyben 2 db 50 forintos bankjegy volt, és a pénzt kivette. A sértett könyörgésére végül is – kenyérre – visszaadott 50 forintot a megfélemlített sértettnek.
A védelmi fellebbezéseket elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta és a terheltek cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a sértett a fizikai erőfölényben levő terheltek részéről olyan helyzetben „hagyta” pénzének elvételét, amelyben élete, illetőleg testi épsége elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt állott, így a terheltek az akarat elhatározására lenyűgöző erővel hatottak, vagyis az életkorára, törődött állapotára, mozgáskorlátozottságára tekintettel az amúgy is gyenge fizikai erővel bíró sértett akaratát megtörve vették el tőle a pénzét. Ekként a cselekményükkel nem a kerületi bíróság által megállapított és a Btk. 323. §-nak (1) bekezdésében foglalt zsarolást, hanem a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett rablás bűntettét valósították meg. Ugyanakkor a fellebbezési eljárás során hozott határozatában a másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatásán túlmenően – a súlyossági tilalom folytán – nem volt módja a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések megváltoztatására.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terheltek terhére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A megalapozott tényállás alapján a másodfokon eljárt bíróság a cselekményt az anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban minősítette társtettesként elkövetett rablás bűntettének, és helyes indokkal fejtette ki, hogy miért nem zsarolást valósít meg a terheltek cselekménye. Ugyanakkor a másodfokú bíróság – Be. 241. §-ában foglalt rendelkezés folytán – nem volt abban a helyzetben, hogy a téves jogi minősítés kiküszöbölésén túlmenően a cselekmény társadalomra veszélyességével, a terheltek bűnösségének fokával és a bűnösségi körülményekkel összhangban állóan határozhassa meg a fő- és mellékbüntetés helyes mértékét.
A terheltek által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyának jelentőségét az adja meg, hogy az idős, szemmel láthatólag beteg – a büntető eljárás során elhunyt –, mozgásában is jelentős mértékben korlátozott, a terheltek által is felismerhetően nehéz anyagi körülmények között élő sértett sérelmére követték el a cselekményüket. Az adott esetben a terhelteknek a társtettességben való együttes fellépés külön súlyosító körülmény, éppen úgy, mint az ilyen jellegű erőszakos vagyon elleni bűncselekmények helyi és országos elszaporodottsága és az, hogy mindkét terhelt korábban már összeütközésbe került a törvénnyel.
Külön súlyosító körülményként jön figyelembe, hogy a II. r. terhelt a cselekményét a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatt követte el.
Ugyanakkor mindkét terhelt esetében enyhítő körülmény a többgyermekes családos állapotuk, és a II. r. terhelt igazolt betegsége. Az eljárt bíróságok által kiszabott szabadságvesztés főbüntetésekre vonatkozó rendelkezések – mindkét terhelt esetében – törvénysértőek. Az I. r. terhelt esetében ugyanis – a másodfokú bíróság által helyesen alkalmazott jogi minősítés mellett – a 10 hónapi szabadságvesztés kiszabására az enyhítő rendelkezés alkalmazásával nincs törvényi lehetőség, és a II. r. terheltnek a terhelttársa aktivitását lényegesen meghaladó tevékenységéhez képest a kerületi bíróság által kiszabott szabadságvesztés főbüntetés, valamint az ezekkel összhangban álló közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem áll arányban a cselekményfokozott társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával, valamint a büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményekkel.
II. Törvénysértéssel járt el a kerületi bíróság, amikor a terheltekkel szemben a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte, jóllehet a terheltek a vándor-késes és -köszörűs kisipari tevékenységük felhasználásával követték el a szándékos bűncselekményt, így a Btk. 56. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés folytán a szóban levő mellékbüntetésnek a kiszabása indokolt lett volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében a büntetés kiszabására vonatkozó részében törvénysértőek, ezért az ítéletek fent említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során megállapította, hogy a cselekményben és a terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékére, a bűnösség fokára és a bűnösségi körülményekre tekintettel a terheltek egyikével szemben sem indokolt a Btk. 87. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása, ezért a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi büntetési tétel körében indokolt a főbüntetés tartamának meghatározása. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelttel szemben a törvényi büntetési tétel alsó határát megközelítő tartamú 2 év 2 hó szabadságvesztést, míg a rablási cselekmény véghezvitelében nálánál aktívabb magatartást tanúsító II. r. terhelt esetében 2 év 10 hó szabadságvesztést látott indokoltnak, s ezzel arányban állóan állapította meg a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is.
Minthogy a terheltek a vagyon elleni bűncselekményt a vándorköszörűs foglalkozásuk felhasználásával valósították meg: a kisiparról szóló 1977. évi 14. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 4/1981. (IX. 9.) IpM rendelet 3. számú mellékletének 8. pontja folytán a terhelteket a késes és köszörűs kisipari tevékenység gyakorlásától a Btk. 56. §-ának (2) bekezdése alapján a közügyektől eltiltás tartamával azonos időtartamú, 3 évi foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
(B. törv. III. 1258/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás