PK BH 1990/299
PK BH 1990/299
1990.08.01.
I. Ajándék visszakövetelése az ajándékozó örököse részéről [Ptk. 582. § (3) bek., PK 76. sz.].
II. Ajándékként adott pénzösszeg visszakövetelése esetén a kamatfizetés kezdő időpontja [Ptk. 582. § (3) bek., 301. § (1) bek.].
A felperes és férje, J. N. 1950-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. A felperes a nagynénje a II. r. alperesnek, az I. r. alperes pedig az utóbbinak a férje. A felperes és férje hazatelepülni kívántak, s összesen 6 085 000 Ft-ot adtak a I. és II. r. alperesnek. A megállapodás alapján az I. és II. r. alperes az átadott összegből házrészt vásárolt a III. és IV. r. alperestől 1 500 000 Ft-ot pedig takarékbetétkönyvben helyezett el. Az utóbbi összeg kamatai léptek volna a II. r. alperes megszüntetendő munkaviszonyából származó jövedelme helyébe. A tervek szerint ugyanis a II. r. alperes foglalkozott volna a felperessel és férjével kiegészülő családnak az ellátásával.
J. N. 1984. június 10-én elhunyt, és ezt követően a felperes, valamint az I. és II. r. alperes az átadott összegből házrészt vásárolt a III. és IV. r. alperesek megakadályozták, hogy a felperes az eredeti megállapodástól eltérően rendelkezzék a takarékbetétkönyvbe helyezett összegről. A felperes azóta sem települt haza.
A felperes keresetében – egyebek között – annak megállapítását kérte, hogy az I–IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, és ennek megfelelően az I. és II. r. alperesnek arra való kötelezését, hogy a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállításaként fizessék neki vissza a tőle és néhai házastársától átvett teljes összeget, valamint annak járulékait. A követelés összegét előbb 6 895 000 Ft-ban jelölte meg, majd ezt 6 885 000 Ft-ra változtatta. Követelését egyéb jogcímekre, így ajándék visszakövetelésének jogcímére is alapította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és II. r. alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek – zárolt forintszámlájára történő fizetéssel – 5 869 888 Ft-ot, ennek 1984. július 12. napjától számított évi 5%-os, 1985. január 1. napjától pedig évi 8%-os kamatát, és fizessenek meg a felperesnek 493 800 Ft részperköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperest viszont arra kötelezte, hogy fizessen meg a IV. r. alperesnek 5000 Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság ajándék visszakövetelésére nem talált alapot, de hivatalból észlelte, hogy az ajándékozási szerződés – megítélése szerint – a devizaszabályok megsértése folytán semmis, ezért az ajándék bizonyított összege visszajár a felperesnek.
Az ítélet ellen a felperes az I. és II. r. alperesnek a teljes kereseti összeg megfizetésére való kötelezése iránt fellebbezett. Az I. és II. r. alperes az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatukkal egyezően a fellebbezésükben továbbra is a kereset elutasítását kérték.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatva, az I. és II. r. alperest egyetemlegesen terhelő főkövetelés összegét 6 085 000 Ft-ra és ennek járulékaira, az elsőfokú perköltség összegét pedig 500 000 Ft-ra felemelte. Egyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. r. alperes összesen 6 085 000 Ft átvételét ismerte el. Az ítélet további indokolása szerint téves az elsőfokú bíróságnak a devizajogszabályok megsértésére alapított döntése.
Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a hazatelepülési szándék feladása, a bizalmi viszony megromlása, az I. és II. r. alperes részéről a megállapodás teljesítése iránti készség nem kellő kinyilvánítása folytán a szerződés ma már nem szolgálja megfelelően azt a célt, aminek megvalósulása végett azt létrehozták. Ezért a felperes indokoltan igényli annak a szerződéses viszonynak a felszámolását, amelynek döntő eleme az ajándékozási szándék, illetőleg nyilatkozat volt. „Ennek megvalósulását leginkább segítő jogi megoldás a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság ahhoz fűzött 76. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása irányelveinek alkalmazása.” Az állásfoglalásban megfogalmazott elvekre tekintettel „az I. és II. r. alperes eredménnyel nem hivatkozhat arra sem, hogy a felperes – nem vitásan örökösei, illetve jogutódi minőségében – ne követelhesse a házastársa által nyújtott ingyenes szolgáltatás visszatérítését, figyelemmel a szerződéskötés fentiekben részletezett körülményeire, illetőleg az ajándékozás indítékára”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás – tartalmilag – azt a rendelkezést támadta csupán, amellyel a másodfokú bíróság az I. és II. r. alperest a néhai J. N. által ajándékozott 2 292 000 Ft visszafizetésére kötelezte, „a kamattal és a perköltséggel kapcsolatos rendelkezésekre kiterjedően”, és indítványozta az ítélet óvással megtámadott részének hatályon kívül helyezését.
Az óvás alapos.
1. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak az ajándékozót jogosítja fel arra, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulás címén – meghatározott feltételek esetén – az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Az ajándékozási szerződés természetéből következik, hogy az ajándék visszakövetelése az ajándékozó legszemélyesebb joga. Ennek megfelelően adta a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a PK 76. számú állásfoglalása IV. pontjának első bekezdésében azt az iránymutatást az ítélkezési gyakorlat számára, hogy az ajándékozó örökösét általában nem illeti meg a jog, hogy visszakövetelje az ajándékot, illetőleg követelje a helyébe lépő értéket. Az ajándékozó által már megindított pert azonban az ajándékozó örököse a perbeli jogutódlás szabályai szerint folytathatja. Ez tehát már egy kivételes lehetőség, amely mellett az állásfoglalás a jog gyakorlásának – ugyancsak kivételesen érvényesülő – más lehetőségét is megemlíti.
Abban kérdésben, hogy egy jogot – a jogszabályban írt rendelkezések mellett és azokon túl – a feljogosított személyen kívül kivételesen más személy is gyakorolhat-e, mindig az adott ügy eseti jellege és meghatározó tényezői együttes és gondos mérlegelése alapján lehet eldönteni.
A felperes férje akarata elsősorban az ajándékozási szerződés megkötését, és annak létrejöttét annak a tudatában is szorgalmazta, hogy olyan súlyos betegségben szenved, amely közeli halálát fogja okozni. Egyetlen peradatból sem lehet arra következtetni, hogy néhai J. N. tudatában akárcsak felmerült volna az ajándék visszakövetelésének a gondolata, amelyre különben oka sem volt. Csak az ő halála után indult meg az az eseménysor, amely a bizalmi kapcsolat felbomlásához vezetett, s amelyet minden részletében – éppen a viszony belsőséges jellege, a környezet számára rejtett vonatkozásai miatt – nem lehet feltárni. Ebben a helyzetben pedig a felperesnek kellett volna bizonyítania: az I. és II. r. alperesek súlyos, egyoldalúan nekik felróható magatartása vezetett oda, hogy mindezek eredményeként a társadalom igazságérzetét és az általános erkölcsi megítélést sérti a néhai J. N. részéről adott ajándéknak az I. és II. r. alperesnél való maradása, illetőleg hagyása. A felperes ezt nem bizonyította, ezért tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes férje által adott ajándékot is visszakövetelheti.
Az I. és II. r. alperes részére átadott pénzből az az összeg tekinthető ajándéknak, amelyet a megajándékozottak az ingatlanrész megvételére fordítottak, a takarékbetétben elhelyezett 1 500 000 Ft átadása – bár az ajándékozással összefüggően, de – a már említett meghatározott célra történt. Ennek az összegnek a visszaadásáról rendelkező ítéleti döntést a törvényességi óvás nem támadta, ezért az Elnökségi Tanács csak 2 292 500 Ft visszafizetése alól mentesítette az I. és II. r. alperest.
2. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróságnak a kamatfizetés kezdő időpontjait meghatározó rendelkezését helybenhagyta. Ha ugyanis ajándék visszakövetelése, illetőleg az azzal összefüggő másik jogviszony megszűnése jogcímén kell az átvett összegeket visszaadni, a bíróság nem a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet állítja vissza, tehát nem úgy kell eljárnia, mint pl. a szerződés érvénytelensége esetén.
A felperes, valamint az I. és II. r. alperes közötti néhai J. N. halála után egy ideig bizonytalan, a későbbi körülményektől függő és azok által befolyásolt helyzet állt fenn. Az I. és II. r. alperes késedelembe esésének időpontja az adott helyzetben csak attól kezdve állapítható meg reálisan, amikor a felperes az összegek visszakövetelésére nézve végleges döntésre jutott, és azt a keresetindítással juttatta kifejezésre.
(Eln. Tan. P. törv. 20 717/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás