GK BH 1990/30
GK BH 1990/30
1990.01.01.
Az a körülmény, hogy a felperes a pénzkövetelését szerződésre alapítja, nem zárja ki, hogy a bíróság az igényt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint bírálja el [Pp. 215. §].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 264 171 Ft és késedelmi kamata megfizetése iránt arra hivatkozással, hogy az alperes a részére végzett építési munkák ellenértékét csak részben fizette meg.
Az alperes a kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondásában azt közölte, hogy a felperes által küldött számlát megalapozottan fizette ki csökkentett összegben, és kijelentette, hogy a felperesnek nem tartozik.
A felperes előkészítő iratában ismertette a per tárgyát képező szerződés megkötésre irányuló tárgyalásokat és a felek között folytatott levélváltást. Állította, hogy az organizációs jegyzőkönyvben rögzítették a költségvetés elkészítéséhez szükséges adatokat, majd a költségvetést az árelemzéssel együtt átadta az alperesnek, ezt követően került sor a szerződéstervezet megküldésére. Előadta, hogy az alperes a szerződéstervezetet véleményeltéréssel küldte vissza olyan időszakban, amikor a munkák készültségi foka már 95%-os volt. Hangsúlyozta, hogy a munkák mennyiségi tekintetében a felek között nincs vita. Kifejtette, az alperes által késedelmesen megküldött véleményeltérést szerződésmódosítási ajánlatnak tekintette, amelyet nem fogadott el.
A tárgyaláson az alperes azt hangsúlyozta, hogy a véleményeltérési nyilatkozatra a felperes nem válaszolt. Megismételte azt az álláspontját, hogy a ténylegesen elvégzett munkák ellenértékét a felperesnek megfizette, további tartozása pedig nem áll fenn. A felperes a tárgyaláson bírói kérdésre azt adta elő, hogy a mennyiségi kérdésekben az alperessel megegyezés jött létre, a szerződést tehát létrejöttnek tekinti, kijelentette, hogy a keresetét módosítani nem kívánja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint bíróság a felek nyilatkozatai és a peranyagban szereplő okirat alapján azt állapította meg, hogy a felek az ár tekintetében nem állapodtak meg, ezért közöttük nem jött létre szerződés. A bíróság utalt arra, hogy a felperes az alperes véleményeltérési nyilatkozatát elutasította, az alperes teljesítését követően pedig vitatta a számla összegét. Arra tekintettel, hogy a felek között a per tárgyát képező munkákra vonatkozó szerződés létrejöttét megállapítani nem lehetett, ugyanakkor a felperes – figyelmeztetés ellenére – keresetének jogcímét nem változtatta meg, a bíróság a díjkövetelés iránti keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. Ismertette a per tárgyát képező szerződés megkötésére irányuló egyeztetések tartalmát, és utalt a Legfelsőbb Bíróság GK 36. számú állásfoglalására, amely szerint a gazdálkodó szervezetek között a díj meghatározottnak tekintendő, ha azt a szerződés és az árszabályozó rendelkezések alapján a teljesítéskor ki lehet számítani. Amennyiben nem volna elfogadható a szerződés létrejöttére vonatkozó korábbi álláspontja, arra az esetre kérte a szerződés ráutaló magatartás útján való létrejöttének megállapítását. Ez utóbbiakra vonatkozóan hivatkozott arra, hogy az alperes által közöl véleményeltérés ellenér eredeti álláspontját fenntartotta, az alperes pedig elfogadta a teljesítést. Végezetül kérte, hogy amennyiben a szerződés létrejöttének megállapítására nem volna lehetőség a követelését a bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint bírálja el.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötöttségre vonatkozó eljárási szabályoknak nem a kialakult bírósági gyakorlat szerinti értelmezésével járt el az ügyben, amikor a keresetet arra hivatkozással utasította el, hogy a felperes a követelésének jogcímét nem változtatta meg. A bíróság a bizonyítás lefolytatása eredményeként a fél keresetének helyt adó határozatot hozhat abban az esetben, ha a követelés a fél által megjelölttől eltérő jogcímen ítélhető megalapozottnak. A kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint a bíróság ezzel nem sérti meg a Pp. 215. §-ában foglaltakat, ez nem jelent a kereseti kérelmen való túlterjeszkedést.
A jelen ügyben – amennyiben az kerül megállapításra, hogy a felek között a per tárgyát képező munkákra vonatkozóan szerződés nem jött létre – a kereset módosítása nélkül is lehetőség van arra, hogy a bíróság a felperes követelését a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint bírálja el. Ez arra tekintettel is indokolt, hogy a Legfelsőbb Bíróság GK 36. számú állásfoglalásában rögzített elvek szerint ha a szerződés létrejötte – az árban való megegyezés hiánya miatt – ráutaló magatartással sem állapítható meg, de az egyik gazdálkodó szervezet szolgáltatása folytán a másik vagyoni előnyhöz jut, azt – amennyiben az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani – visszatéríteni tartozik. Az újabb eljárás alapján a bizonyításnak az összegszerűségre vonatkozó kiegészítésével a fenti szempontokra kiterjedően kell eljárni és az ügyben újabb határozatot hozni.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 829/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás