GK BH 1990/307
GK BH 1990/307
1990.08.01.
A belföldi megbízó és a külkereskedelmi bizományos gazdálkodó szervezet közötti jogviszonyban felmerült – vámmal kapcsolatos – költségigény elévülési ideje egy év [Ptk. 324. § (1) bek.; 1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. r1. 25. § (1) bek., 47. § (3) bek.].
A felperes import-bizományos fizetési meghagyással 3600 Ft vámkamatot és 1987. december 28. napjától törvényes kamatot követelt. Ellentmondás után a keresetét arra hivatkozva tartotta fenn, hogy a megbízó alperessel kötött megállapodás alapján külföldről beszerzett 1 db folyadékkromatográfiás készüléknél a vámkamatot előidéző „12 nap késedelmet” a vámmentesség igazolására jogosult Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) tévedése okozta. Utóbb azzal is érvelt, hogy egyrészt a vámkezelésnél a tőle elvárható módon járt el, másrészt a vám csak 5 év elteltével évül el [módosított 1966. évi 2. tvr. 11. § (4) bek. a) pont].
Az alperes mindenekelőtt – az 1986. szeptember 30-i számlázáshoz képest egy évnél későbbi, 1987. december 9-i terhelésre utalva – elévülésre hivatkozott, továbbá azért kérte a kereset elutasítását, mert a késedelem szerint kizárólag a felperesnek felróható okból következett be.
Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően és a perköltségben is marasztaló ítéletet hozott. Az indoklása szerint a vám elévülésnél irányadó 5 évre tekintettel megalapozatlan az alperes elévülési kifogása. A vámkezelésnél a felperes nem mulasztott, a vámkamat az OMFB tévedésére vezethető vissza, ezért az ügylettel felmerült költségként fennáll az alperes helytállási kötelezettsége [módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. r. 25. § (1) bek.].
A fellebbező alperes – a korábbi okfejtését, majd az elévülési kifogását is megismételve – a sérelmezett ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy a vámhatóság határozatát jogorvoslattal annak idején a felperes nem támadta meg.
Az ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
A peres felek jogviszonyára a módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelete, és annak 47. §-a (3) bekezdésénél fogva a Ptk. szabályai az irányadók. A felperes tehát az általa felhívott 1966. évi 2. tvr. 11. §-a (4) bekezdése a) pontjának téves értelmezésével következtetett arra, hogy az alperessel szembeni követelése nem a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pénzköveteléseinél irányadó 1, hanem 5 év elteltével évülne el.
Ettől függetlenül a felperes – a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint reá háruló bizonyítás ellenére – a vámkamatra állítólagos kiegyenlítésének időpontját és az összegét sem igazolta, majd a fellebbezési tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az arra alkalmas okiratok már nem is lelhetők fel. Ezen kívül megalapozatlan a felperes keresete azért is, mert mulasztott, amikor a vámkezeléshez az OMFB nyilvánvalóan téves igazolását terjesztette elő, illetve a helyes adatokat tartalmazó igazolást nem soron kívül szerezte be. Az alperes tehát indokoltan sérelmezte, hogy az előbbieknél fogva át nem hárítható vámkamat és a kamata megfizetésére az elsőfokú bíróság öt ténybeli és jogszabályi alap nélkül kötelezte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a perköltség viselésére is kiterjedően – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. I. 31 319/1989. sz.)
1
A törvényerejű rendeletet az 1995: V. törvény, a Korm. rendeletet a 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás