GK BH 1990/310
GK BH 1990/310
1990.08.01.
Törékeny áru közúti fuvarozása során keletkezett töréskároknak a fuvarozó terhére való értékelési feltételei [az 1971. évi 3. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 8. cikk, 10. cikk, 30. cikk].
A felperes keresetében 246 982 Ft kártérítés és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert az a Csehszlovákiából importált – pótkocsis kamionnal szállított – kerámia küldeményt sérüléssel szolgáltatta ki a belföldi megrendelőnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal védekezve, hogy a perbeli áru berakását a feladó végezte, az általa elhelyezett köztesanyag nem volt elegendő a küldemény épségének megóvására, ezért a szakszerűtlen és hiányos berakás és csomagolás következtében a fuvarozó mentesül a felelősség alól. Megjegyezte, hogy a kárjegyzőkönyvben is utalás van a hiányos csomagolásra és a helytelen berakásra.
Az eljárás során a felperes keresetét 61 745 Ft-ra és járulékaira leszállította, mert szállítmánybiztosítás alapján a kár 50%-a megtérült, a fennmaradó összeg 50%-át pedig a hiányos berakás miatt nem kívánja érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a sérülés a szabálytalan rakodásra és a csomagolás hiányosságára vezethető vissza, amit alátámasztott az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet szakértői véleménye is.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával az alperesnek a módosított kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott az 1971. évi 3. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 8. cikkében foglaltakra, amely előírja, hogy a fuvarozónak a csomagolás külső állapotát ellenőriznie kell, illetve köteles fenntartásait – indokaival együtt – a fuvarlevélbe bejegyezni. A CMR 10. cikke pedig akként rendelkezik, hogy ha a hiányosság nyilvánvaló vagy a fuvarozó előtt ismeretes volt abban az időpontban, amikor az árut átvette, és erre vonatkozóan a fuvarozó fenntartást nem tett, úgy a feladó nem felel azért a kárért, amely a hiányos csomagolás következményeként keletkezett. A perbeli esetben megállapítható volt a fuvarozó mulasztása, a fuvarlevél 19. rovatát ugyanis Budapesten, a fuvarozó raktárában töltötték ki és nem a küldemény fuvarozásra történő felvételekor.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy a perbeli árut Csehszlovákiában szalma, illetve faforgács köztesanyag felhasználásával rakta be a külföldi szállító fél a kamionba. Az adott csomagolási, illetve rakodási módozat az utóbbi egy-két évtizedben már nem általános, a korábbi évtizedekben elfogadott volt. Önmagában e csomagolási-rakodási módozat nem kifogásolható a CMR 8. §-a értelmében, mert ennek megválasztása végső soron a megrendelő és a szállító közti szerződés részét képezi vagy kifejezett előírás formájában vagy hallgatólagos tudomásulvétel útján. E csomagolás az utóbbi évtizedben használatoshoz képest lényegesen kisebb költségkihatású, viszont a törékeny áruféleségeknek nem nyújt a magasabbszintű követelményeket kielégítő csomagolással azonos védelmet. A perbeli esetben alkalmazott csomagolás tehát az áru sérülése vonatkozásában kockázati tényezőket rejt magában, és mivel mindez vételár, illetve érték vonzatú, ezért a kockázati tényezők elvileg a fuvarozóval szemben a feladót, illetve a megrendelőt terhelik. Ilyen formán az adott csomagolási-rakodási módozatból szinte szükségszerűen keletkező – de csak a szokásos mérvű – töréskár mellett a fuvarozóval szemben sikeresen kártérítési igénnyel nem is lehetett volna fellépni.
A perbeli esetben azonban rendkívül nagymértékű volt a töréskár, ami a választott csomagolással már nem hozható teljes egészében összefüggésbe, hanem fuvarozási rendellenességre mutat. E fuvarozási rendellenesség fennállását végső soron igazolja az alperes részéről eljárt gépkocsivezető nyilatkozata is, amely szerint a fuvarozási útvonal egyik – mintegy 10 km-es – szakaszán a 40 km-rel való közlekedés is rendkívüli igénybevételt jelentett. Ezt a körülményt a Legfelsőbb Bíróság az alperes terhére értékelte egyrészt azért, mert amennyiben a gépkocsivezető a választott útvonal szóban levő hiányosságait ismerte, úgy éppen a törékeny küldeményre való tekintettel azt el kellett volna kerülnie, ha pedig erre nem volt mód, úgy a gépkocsi sebességét a minimálisra kellett volna csökkentenie. A keletkezett nagy töréskár azt mutatja, hogy a gépkocsivezető nem így járt el, tehát a kár nem függ össze teljes egészében a csomagolás milyenségével. A Legfelsőbb Bíróság azt is az alperes terhére értékelte, hogy a CMR 30. cikke alapján nem vett fel szabályos, mindenre kiterjedő jegyzőkönyvet a kiszolgáltatás alkalmával.
A felperest ért kárt a biztosító 50%-ban megtérítette. A fennmaradó 50%-nak azonban a felperes csak a felét követelte módosított keresetében, végső soron tehát a kár 25%-át. A felperes által követelt összeg (kárhányad) megfelel a fentiekben kifejtetteknek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a módosított keresetnek helyt adott, és az alperest a teljes kár 25%-ának a megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Gf. III. 31 207/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás