MK BH 1990/317
MK BH 1990/317
1990.08.01.
A dolgozó olyan magatartása, amely miatt a táppénz megvonásával sújtották, fegyelmi vétséget nem valósít meg [1967. évi II. törvény1 55. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazottja volt, lakatos munkakörben dolgozott. 1988. január 25-én jelentkezett az alperes által 1988. március 29-re szervezett egynapos bécsi kirándulásra. 1988. március 7-től táppénzes állományba került. A térdét korábban kilenc esetben műtötték. Az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet felülvizsgálatán a gyógyítására olyan injekciós gyógyszert írtak fel, amely csak nyugati országban szerezhető be. A felperes emiatt vett részt az 1988. március 29-i ausztriai úton, és megvásárolta a gyógyszert. A vállalati társadalombiztosítási tanács az engedély nélküli külföldi utazás miatt hatnapi táppénz levonását rendelte el. Az alperes fegyelmi eljárást indított, és a határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A terhére rótta, hogy olyan életmódot folytatott, amely hátráltatta a gyógyulását, a megyei társadalombiztosítási tanács helybenhagyta a 6 napi táppénz megvonása büntetést, és az is súlyosító körülmény, hogy korábban már volt megrovás fegyelmi büntetése.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét. A felperes ez ellen keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes vétkesen megszegte a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben lehet fegyelmi büntetést kiszabni. Ebből következik, hogy vétkes kötelezettségszegés nélkül a dolgozó nem büntethető.
A perben aggályatlanul bizonyosodott be, hogy a felperes nem szegte meg a munkaköri kötelezettségét. Fegyelmi vétsége nincs.
A felperes a táppénzes betegállománya alatt, éppen keresőképtelenségére tekintettel, nem volt köteles a munkavégzésre. Az alperestől igazoltan volt távol, magatartására a társadalombiztosítási szabályok voltak az irányadók.
A felperes gyógyulása érdekében több esetben – bár külön orvosi engedély nélkül – felkereste Budapesten a Sportkórház megfelelő osztályát. Ezek az utazások is táppénzes napokon történtek, és a napi de. 11-ig tartó engedélyezett kijárási időn túl fejeződtek be. Amikor a kórházi kezelőorvos tájékoztatta, hogy a lába már nem műthető, és esetleg csak a külföldön beszerezhető Artaperon gyógyszerrel végzett injekciós kúra segíthet, a felperes azért utazott el az egynapos bécsi kirándulásra, hogy ott a gyógyszert beszerezze.
Tény, hogy a felperes megszegte a táppénz folyósításának szabályait, mert utazásához nem kért orvosi engedélyt, de ez a magatartása nem a munkaköri kötelezettségek megszegését jelenti. Ezért a társadalombiztosítás szervei hat nap táppénz megvonásával sújtották a felperest.
A bíróság tehát tévedett. amikor a felperes orvosi engedély nélküli utazását a munkaköri kötelezettség megszegéseként értékelte, és azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetést, az elbocsátást találta arányban állónak.
A fegyelmi határozat állításával szemben a felperes a gyógyulása érdekében utazott külföldre.
(M. törv. II. 10 187/1989. sz.)
1
Lásd az 1992: XXII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás