BK BH 1990/322
BK BH 1990/322
1990.09.01.
A bűnhalmazat súlyosító körülményként értékelésének feltétele [Btk. 12. § (1) bek., 85. § (2) bek., 170. § (5) bek. 1. ford., 229. § (1) bek.; 12. és 20. sz. Irányelv1].
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletében, és hivatalos személy elleni erőszak büntettében. Ezért 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a következő.
A büntetett előéletű vádlott a vádbeli napon a délelőtti órákban, ittas állapotban élettársával együtt bement egy ruhatisztítóba, ahol vásárolni akart.
A sértett az üzlet hátsó helyiségében rendezkedett. Közölték a vádlottal, hogy a ruházati bolt megszűnt, ők csak tisztítással foglalkoznak. A vádlott ezt nem vette tudomásul, kötekedő magatartást tanúsított, ezért a sértett a karjánál fogva kivitte a vádlottat az utcára, és a kaput becsukta.
A vádlott elhatározta, hogy a sértettet a történtek miatt késsel megszurkálja. Az agancsnyelű, 9 cm pengehosszúságú zsebkésével az üzlet udvarán tartózkodó sértett felé ugrott, aki elkapta a vádlott kést tartó kezét, ezért a feje irányába szúrásra tartott zsebkés csak felületesen érte fejének hátsó koponyadudori részét és 8 napon belül gyógyuló szúrt-vágott sebzést okozott.
Az események miatti bejelentésre a helyszínre érkezett gépkocsival négy rendőr. A sértett beült a járőrkocsiba, majd a rendőrök a vádlottat megkeresték. Az intézkedést K. T. kezdte meg a vádlottal szemben, aki a rendőrt olyan erővel rúgta térden, hogy az elesett. V. E. folytatni akarta az intézkedést, mire a vádlott félig megbilincselt kézzel a bilinccsel rávágott V. E. kezére. Ezután gumibot használatára került sor, majd a vádlottat előállították. Mind a rendőrök, mind a vádlott sérülései 8 napon belül gyógyultak.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást megalapozottnak és az elsőfokú ítéletben alkalmazott jogi minősítéseket törvényesnek találta.
A büntetés mértékével összefüggő, enyhítésre irányuló fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket általában helyesen sorolta fel, és súlyuknak megfelelően értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság azonban – a 20. számú Irányelvvel e vonatkozásában módosított 12. számú Irányelv értelmében – további súlyosító körülményként vette figyelembe a bűnhalmazatot is, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a törvényi büntetési tétel keretei között határozta meg a szabadságvesztés büntetést. Ilyen esetben pedig a két bűncselekményből álló bűnhalmazat is súlyosító körülmény.
A kiszabott főbüntetés – amely a Btk 12. §-ának (1) bekezdése, és a Btk 85. §-a értelmében halmazati büntetésnek minősül, a mellékbüntetéssel együtt alkalmas a büntetési cél elérésére, eltúlzottnak nem tekinthető így a büntetés enyhítésére a Legfelsőbb Bíróság törvényes lehetőséget nem látott.
(Legf. Bír. Bf. II. 1185/1989. sz.)
1
A 12. és 20. számú LB irányelv már nem hatályos.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás