BK BH 1990/323
BK BH 1990/323
1990.09.01.
I. Méltányolható ok hiányában erős felindulásban elkövetett emberölés törvénysértő megállapítása [Btk. 166. §, 167. §].
II. Börtön helyett fogház végrehajtási fokozat megállapításának szempontjai [Btk. 45. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlott nőt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 4 évi börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott 6 éve élt élettársi kapcsolatban a sértettel, aki az utóbbi időben rendszeresen és nagymértékben italozott, alkoholos állapotban durva, goromba volt, és előfordult, hogy a vádlottat tettlegesen is bántalmazta. A vádlott ezért elhatározta, hogy a jövőben megszakítja az együttélését a sértettel.
A vádlott éjszakai műszakban dolgozott, másnap napközben pedig különmunkát vállalt egy kisiparosnál, a sértett pedig csak éjfél körül ittasan ment haza, hajnalig tett-vett a lakásban, amitől a vádlott nem tudott nyugodtan aludni.
A rákövetkező – vádbeli – napon a vádlott kb. fél 10 óra körül felköszöntötte a névnapja alkalmából a sértettet, és megittak 2–2 kispohár konyakot. A sértett elment a lakásból, a kutyát sétáltatta, de ismét elmaradt, s ez nagyon idegesítette a vádlottat. Amikor dél körül a sértett ittasan hazaérkezett, arra kérte a vádlott a sértettet, hogy feküdjön le. A sértett a vádlott kérésének eleget tett, de rövid idő múlva ismét öltözködött, és közölte, hogy ismét leviszi a kutyát. A vádlott felszólította, hogy ne menjen, és emiatt vita alakult ki közöttük. A vádlott bezárta a lakás ajtaját, és tovább vitatkozott, kezében egy 17 cm pengehosszúságú konyhakéssel. Kijelentette, hogy inkább elvágja a sértett nyakát, minthogy kiengedje.
A vádlott a késsel hadonászott, a sértett pedig megragadva a vádlott nyakát, őt odébb lökte, majd a falhoz nyomta. A vádlott ekkor a kezében levő késsel nagy erővel, csapó mozdulattal a sértett mellkasának bal oldalába szúrt. A nagyerejű szúrás a sértettet a bal mellkas szélen a III. bordaközben érte, a lágyrészeken keresztül behatolt a mellüregbe, megsértette a szívburkot, a felső tüdőlebenyt, és átszakította a főeret is. A heveny vérvesztés következtében a sértett a helyszínen meghalt.
A vádlott a kést bedobta a mosogatóba, megmosta a kezét, átment a szomszédba és ott elmondta, hogy megszúrta a sértettet. Arra kérte a szomszédokat, hogy hívjanak mentőt. A sértett az elszenvedett sérüléskor heveny alkoholmérgezés állapotában volt, a vádlott pedig enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában cselekedett.
Az ítélet ellen az ügyész a téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott tudatát elhomályosító erős felindulása méltányolható okból keletkezett, és ezáltal a cselekménye a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölésként értékelhető.
Az elsőfokú bíróság az indokolásában kifejtette, hogy az ittas sértett az előző éjszaka folyamán a vádlott éjszakai nyugalmát megzavarta, feszült idegállapotba hozta, és ezt a feszültséget csak fokozta, hogy délben ittasan ment haza, majd a figyelmeztetés ellenére ismét el akart menni otthonról. Amikor pedig a vita hevében a sértett a vádlott nyakát megragadta, ez a vádlottban az egész napi feszültséget oly mértékben fokozta, hogy annak hatására a vádlott belső egyensúlya felbomlott, és a tudata elhomályosult. A vádlottnak ez a felindultsága tehát méltányolható okból származott.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi tényállása mindenekelőtt az indulatnak jelentős fokát kívánja meg. Az érzelmek tobzódása, erőssége és mélysége ugyanis kihatással lehet az elkövető fizikai és pszichikai megnyilvánulásaira, és olyan tudatszűkülethez vezethet, amelynél az akarat-elhatározás és a cselekmény kialakulása, valamint annak befolyása feletti értelmi ellenőrzés gyengül, az elkövető szándékának kialakulásánál hiányoznak a megfontolás ismérvei, az elkövető az indulat hatására elveszti az önkontrollt, és tevékenysége ezáltal ellenőrizhetetlenné válik.
A jelen ügyben az elsőfokú bíróság megállapította a vádlott pszichikumában jelentkező nagyfokú érzelmi fokozódást, azt a tényt, hogy a vádlott feszültsége fokozódott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy ez az indulat pathológiás vagy fiziológiás jellegű volt-e. Az elsőfokú bíróság e körben maga is elfogadta az ügyben eljárt igazságügyi orvosszakértő véleményét, mely szerint a sértett részéről a vádlott nyakának megszorítása nem válthatott ki a vádlottnál olyan kóros indulatot, ami a cselekmény elkövetését motiválta.
Ezen túlmenően sem merült fel semmi olyan adat, ami azt indokolta volna, hogy a vádlott érzelmi fellobbanása, a cselekményét közvetlenül megelőző nagyfokú indulata pathológiás eredetű lett volna.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott nagyfokú indulata fiziológiás eredetű volt, és éplélektani alapon alakult ki, de tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a külső pszichés behatás folytán a feszültség felduzzadása tudatszűkítő hatást eredményezett.
A tényállás adataiból ez nem állapítható meg, mert a vádlott egy általa kezdeményezett vita hevében lépett fel az ittas sértettel szemben. Az ajtót bezárta, a késsel a kezében hadonászott, kijelentette, hogy inkább elvágja a sértett nyakát, minthogy kiengedje, s amikor a sértett a nyakánál a falhoz nyomta, az indulata tovább fokozódott, melyet az alkoholos állapota is befolyásolt. Ebben az indulati állapotban szúrta szíven a sértettet, majd a cselekmény elkövetése után a kést a mosogatóba tette, kezet mosott és a szomszédba ment. Ezek olyan tudatos cselekvéssorozatot mutatnak, ami teljes bizonyossággal kizárja azt, hogy az indulat intenzitása nála tudatszűkítő hatást eredményezett volna. A feszült állapot – amely kétségkívül felismerhető volt a vádlott esetében – nem tekinthető egymagában véve az emberölés erős felindulásban elkövetettkénti minősítését megalapozó körülménynek.
A Legfelsőbb Bíróság ezen túlmenően vizsgálta, hogy milyen külső körülmény és kívülálló ok váltotta ki a vádlott felindulását, és hogy az erkölcsileg bizonyos fokig menthető volt-e.
E külső körülmények körében az elsőfokú bíróság azt értékelte, hogy a sértett italozásai miatt az élettársi kapcsolatuk már korábban megromlott, hogy a sértett az éjszakai műszak után egész nap megerőltető munkát végzett, és az ittas sértett az éjszakai nyugalmát megzavarta, ez feszült idegállapotba hozta, majd amikor ismét ittasan ment haza a sértett, a vádlott feszültsége tovább nőtt, majd felfokozódott, amikor ismét el akart menni, s amikor a nyakát megragadta, a fájdalomérzet magas fokú indulatot váltott ki.
A tényállás azonban tényként rögzíti azt is, hogy a vádlott és a sértett között semmiféle feszültség a reggeli órákban nem volt. A vádlott az elfogyasztott italtól is befolyásoltan attól került ingerült és ideges állapotba, hogy a vádlott csak délben ment haza, és ismét el akart menni otthonról.
Az erős felindulás azonban akkor keletkezik méltányolható okból, ha az jogilag bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az emberi becsületérzést, a méltóságot érintő magatartás folytán keletkezett felindulást lehet méltányolható okból kialakultnak tekinteni. A méltányolható ok fennállása szempontjából az elkövetést kiváltó ok súlyosságának, valamint az elkövetési magatartás ezzel arányban álló voltának van meghatározó jelentősége.
A Legfelsőbb Bíróság a sértettnek a tényállásszerű ölési cselekményt megelőző magatartását, ami főleg a vádlott magatartásának a hatására alakult ki, nevezetesen, hogy a nyakánál fogva arrébb tolta, nem tekintette olyan jelentős súlyúnak, amely a vádlott emberi becsületérzését mélyen sérthette volna.
Ilyen körülmények között a vádlott rögtönös szándékkal véghez vitt ölési cselekménye méltányolható okból keletkezettnek nem tekinthető.
Mindezek alapján, mivel a Btk. 167. §-ban írt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapításához szükséges három törvényi előfeltétel közül csupán a rögtönös szándék volt felismerhető, a vádlott cselekményének a minősítését a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta, és a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása körében – a megváltozott minősítésre figyelemmel – további enyhítő körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság a sértett italozó életmódját, a közreható magatartását a sértett magas fokú indulatának kiváltásában, a vádlott eshetőleges szándékát és kifogástalan munkavégzését.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben a 7 évi szabadságvesztés felel meg a Btk. 37. §-ában írt büntetési célnak.
A Legfelsőbb Bíróság a jelentős tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető vádlottat méltatlannak találta a közügyekben való részvételre, ezért mellékbüntetésül 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott esetében – aki kifogástalan életvitelű családanyaként kiemelkedően jó munkát végzett – az egész személyiségére, s a cselekmény indítékára tekintettel alkalmazta a javára a Btk 45. §-ának (2) bekezdését, amelynek alapján eggyel enyhébb – fogház – fokozatban állapította meg a büntetés-végrehajtási fokozatot.
(Legf. Bír. Bf. III. 1403/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás