BK BH 1990/326
BK BH 1990/326
1990.09.01.
I. Kihívó közösségellenesség fogalma a garázdaság megvalósításánál [Btk. 271. § (1) bek.].
II. Bűncselekmény elkövetésén tettenért személy fogvatartása esetén, jogellenesség hiányában személyi szabadság megsértésének bűncselekménye nem valósul meg. [Btk. 175. §; Be. 91. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, ezért őt 50 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 80 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A III. r. terhelt, valamint az ügy I. r. terheltje és az utóbbi élettársa, a II. r. terhelt egymás szomszédságában laktak a körfolyosóval ellátott többemeletes régi bérházban.
Az I. r. és II. r. terheltek több nagytestű németjuhász kutyát tartottak a II. emeleti lakásukban, amit a ház lakói – közöttük a III. r. terhelték is – kifogásoltak. A lakók több szabálysértési feljelentést tettek, ennek következtében az I. és II r. terhelteket elmarasztaló határozatok is születtek. Ez okból a viszony erősen megromlott az I. és II. r., illetőleg a szomszédságában lakó III. r. terhelt között.
A vádbeli napon este a III. r. terhelt a családjával a nyaralójukból érkezett haza. Ekkor az I. r. vádlott maga előtt futtatva a legalább 50-60 kg-os, kifejlett németjuhász kutyáját, elindult a ház körfolyosóján. A II. r. vádlott odaszólt az élettársának: „Uszítsd rá”, mire az I. r. vádlott ráuszította a kutyáját a III. r. terheltre. A kutya az első lábait a III. r. terhelt vállára tette, aki ekkor védekezésként a jobb kezét az arca elé emelte. A kutya ekkor a III. r. terhelt jobb kezét a szájával megragadta, fogait belevéste, és a III. r. terhelt sikertelenül próbálkozott a kutya szorításából kiszabadulni. Ekkor védekezés közben – hogy a további bántalmazástól megmeneküljön – a kutyát ledobta a korláton keresztül a II. emeleti függőfolyosóról. A kutya a pórázzal együtt az I. emeleti folyosóra esett. Eközben azonban a II. r. vádlott könnygázsprayvel a III. r. terhelt felé fújt, majd a kutya után szaladt.
Az I. r. vádlott, amikor meglátta a III. r. terhelt vérző sérülését, el akarta hagyni a helyszínt, ebben azonban a III. r. terhelt megakadályozta azzal, hogy a menekülő I. r. terheltet a földre szorította, majd onnan felhúzta és a hajánál fogva a folyosókorláthoz nyomta, lábait terpeszben szétfeszítette, a karját pedig a derekához hátracsavarta. Az I. r. vádlott igyekezett a III. r. vádlott szorításából szabadulni, de az nem engedte el, és őt a rendőri intézkedésig lefogva tartotta.
A III. r. terhelt a jobb kézfején és alkarján zúzott sérüléseket szenvedett a kutya harapása következtében. Ezek a sérülések 8 napon belül gyógyultak. Az I. r. terhelt a jobb alkarján és a tarkóján ugyancsak 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a III. r. terhelt mindaddig, amíg a kutya szorításából ki nem szabadult, jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezt a magatartását a bíróság nem vonta a bűnösség körébe. Ezzel szemben az ezt követő magatartását: a dulakodást, tettlegességet és az I. r. sérülését okozó leszorítását úgy értékelte, hogy ezzel a magatartásával csatlakozott a szemben álló terheltnek a ház nyugalmát megzavaró, riadalmat keltő, kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartáshoz és ezért a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettét valósította meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. r. terhelt bűnösségét megállapító rendelkezése miatt, a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a III. r. terhelt cselekményét garázdaság bűntetteként értékelte. A garázdaságnak három eleme van: a kihívó közösségellenesség, az erőszakos magatartás és az, hogy ez a magatartás alkalmas legyen a megbotránkozás vagy riadalom keltésére. E tényállási elemek bármelyikének hiánya esetén a garázdaság bűncselekménye nem valósul meg.
A III. r. terhelt magatartása nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek. A garázdaság megállapíthatósága szempontjából egy cselekmény akkor közösségellenes, ha jellegére és körülményeire tekintettel az együttélési szabályokat jelentősen sérti.
Az adott esetben a III. r. terheltet jogtalan támadás érte. Kutyát uszítottak rá, mégpedig olyan személyek, akik kutyák felhasználásával más esetekben is jogsértő, az együttélési szabályokat semmibevevő magatartást tanúsítottak. Éppen ezért azzal, hogy a támadás elhárítása után a hatóság várható megérkezéséig az I. r. terheltet erőszakos módon visszatartotta, lefogta és ennek során kisebb sérüléseket okozott neki, nem viselkedett közösségellenesen, nem sértette meg az együttélési szabályokat. A garázdaság bűncselekményét tehát – törvényi tényálláselem hiányában – nem valósította meg.
A III. r. terhelt az I. rendű terheltnek a rendőrség megérkezéséig történő lefogásával a Btk. 175. §-a szerinti személyi szabadság megsértését sem valósította meg, mert a Be. 91. §-ának (5) bekezdése értelmében a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek átadni. Ez a bűncselekmény tehát az adott magatartással jogellenesség hiányában nem valósult meg.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a III. r. terhelt bűnösségét megállapító és büntetést kiszabó része törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a III. r. terheltet az ellene társtettesként elkövetett garázdaság bűntette címén emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
(B. törv. III. 153/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás