BK BH 1990/329
BK BH 1990/329
1990.09.01.
A tisztázatlan körülmények között a terhelt birtokába jutott dolog a büntetőeljárásban nem kerülhet az állam tulajdonába [Be. 102. § (3) bek.].
A városi bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, ezért mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 4 évi fegyházbüntetésre, továbbá a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A megyei bíróság gazdasági hivatalánál bűnjelként kezelt karóra lefoglalását megszüntette, és megállapította, hogy az az állam tulajdonába kerül.
Az elsőfokú bíróság a bűnjelként lefoglalt Citizen márkájú karóra eredetére vonatkozóan – amelyet egyébként a rendőrkapitányság foglalt le a terhelttől, a rendőrkapitányság fogdájában elhelyezett letéti csomagjából – bizonyítást nem folytatott le, így tényállást sem állapított meg arra nézve, hogy miként került az I. r. terhelt birtokába.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények jogi minősítését érintő részében és a megfizetendő kártérítés összegszerűsége tekintetében változtatta meg, egyebekben pedig azt helybenhagyta.
A bűnjelként kezelt karóra állami tulajdonba kerülésének kimondásával kapcsolatban a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt letéti csomagjában levő karóra lefoglalása a Be. 101. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozottan történt.
A Be. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében a lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség, vagyis ha a lefoglalt dolog sem tárgyi bizonyítéknak, sem elkobozni rendelt dolognak nem tekinthető.
A lefoglalás megszüntetése esetén pedig a Be. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a dolgot annak kell visszaadni, akitől azt lefoglalták, ám a terheltnek csak akkor lehet kiszolgáltatni, ha kiadása iránt más nem jelentett be alaposnak látszó igényt, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki. Az állam tulajdonába viszont a Be. 102. §-ának (3) bekezdéséből kitűnően, akkor kerül a lefoglalt dolog, ha az kétségtelenül mást illet, de annak kiléte nem állapítható meg.
Az adott ügyben eljárt bíróságok azonban nem rögzítették tényként, hogy a lefoglalt karóra – ismeretlen sértett sérelmére elkövetett – bűncselekmény útján került a terhelthez, mint ahogy erre utaló konkrét adat a nyomozati iratokban sem lelhető fel.
Ekként tehát a lefoglalás indokolt megszüntetésével egyidejűleg – minthogy a Be. 102. §-a (3) bekezdésének alkalmazására nem volt lehetőség – a bíróságnak a Be. 102. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a lefoglalt dolgot a terhelt részére kellett volna kiadnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú ítélet a bűnjelként kezelt Citizen márkájú karóra állami tulajdonba kerülésének kimondásával kapcsolatos részében törvénysértő. Ezért e határozatok említett rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a szóban levő karórát – illetőleg az annak ellenértékeként befolyt összeget – a terheltnek adta ki.
(B. törv. II. 584/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás