PK BH 1990/332
PK BH 1990/332
1990.09.01.
I. A sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében, összefüggéseiben kell vizsgálni [Pp. 79. § (1) bek.; PK 12. sz.].
II. A sajtószerv által nem bizonyított tényállítás közlése esetében akkor is helye van helyreigazításnak, ha híven közli más személy nyilatkozatát [Pp. 79. § (1) bek.; PK 14. sz.].
Az N. című lap 1989. május 3-i számában beszámolt a horgászok érdekvédelmi szervezete megyei küldöttgyűléséről. A cikk foglalkozik a B. H. Gazdaság halászati tevékenységével. A közvélemény lényeges tartalma szerint a B. H. Gazdaság kizárólag a saját érdekeit, pillanatnyi gazdasági hasznát nézi, és ezzel kárt okoz a népgazdaságnak. Rablógazdálkodást folytat, az angolnatelepítés erőltetésével sikerült tönkretenni a Balaton élővilágát. Mindenáron teljesíti az ütemtervet, de nem törődik a Balaton általánosabb érdekeivel, a vízi élővilág óvásával, egyensúlyának a visszaállításával. Nagyrészt a horgászok által befizetett milliókból telepít, de a hasznot a halgazdaság élvezi. A halászatot sem szabályosan végzik, a nád előtt húznak el a halászok, sőt bemennek a nádasba és ütik a vizet, hogy a hal kiriadjon.
A B. H. Gazdaság felperes törvényes határidőben írásban kért helyreigazítást az alperestől, majd ennek eredménytelensége után a törvényes határidőben pert indított.
A felperes a pert megelőző kérelmében, valamint keresetlevelében lényegében válasznyilatkozat közlésére kérte kötelezni az alperest. Ebben ismerteti a felperes tevékenységének az alapjául szolgáló jogszabályokat, hatósági intézkedéseket. Leírja a felperes által végzett telepítés módját és eredményeit, ismerteti a telepítési költségek viselésének az alakulását, a halászat módját, kereteit, a halállomány alakulását és a halállomány változásának természeti környezeti okait. Előadja, hogy munkáját nem öncélúan végzi, tevékenysége nem rablógazdálkodás.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Védekezése szerint lényegében csupán tárgyilagosan tudósított a közgyűlésen elhangzottakról, ezért nem állított valótlant, illetve nem tüntette fel a valóságot hamis színben. Kifogásolta azt is, hogy a felperes tételesen nem jelölte meg, melyek a valótlan vagy valóságot hamis színben feltüntető tényállítások.
Az elsőfokú bíróság lényegében a kereseti kérelemnek megfelelően helyreigazításra kötelezte ítéletében az alperest. Ítéletének az indokolása szerint a valós tények hamis színben feltüntetését jelenti, hogy a felperes rablógazdálkodást folytat, csak a saját érdekeire van tekintettel, nem veszi figyelembe a horgászok és a Balaton általánosabb érdekeit. A sajtóközleményből kitűnik, hogy a horgászok megyei küldöttközgyűléséről tudósít, de nem jelölte meg a forrásokat. A bíróság mellőzte a felperes által kért helyreigazítás szövegének azokat a részeit, amelyek vitatkoznak a közlemény szerzőjével.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kifogásolta, hogy a felperes nem jelölte meg azokat a konkrét tényállításokat, amelyeknek a helyreigazítását kéri. Arra hivatkozik, hogy a cikk csupán a küldöttközgyűlésen elhangzottakat közvetítette, ezért a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Kérte a közgyűlés jegyzőkönyvének a beszerzését, illetve a jelenlevők tanúkénti kihallgatását.
A felperes ellenkérelmében kérte helybenhagyni az elsőfokú ítéletet. Álláspontja szerint helyreigazítási kérelem tartalmazza a kifogásolt tényállításokat. Ezeknek a valóságát az alperes lett volna köteles bizonyítani.
Az alperes fellebbezése a lényegét tekintve alaptalan. Helyesen hivatkozott azonban az alperes arra, hogy a helyreigazítás szövege megfelelően nem tartalmazza a valótlan tényállításokat, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő valós tényeket.
A Ptk. 79. §-a valótlan vagy a való tényeket hamis színben feltüntető tényállítások helyreigazítását teszi lehetővé. A sajtó-helyreigazítás iránti kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelölésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja (Pk. 12. sz. állásfoglalás II. és III. pont). A vélemény, a bírálat alapjául szolgáló, az ezek által kifejezett tényállás azonban alapot adhat helyreigazításra.
A kifogásolt cikk részben a felperesi tevékenység értékelését, bírálatát, a cikkíró, illetve az általa idézett személy (személyek) véleményét tartalmazza. Ilyen véleménynek tekinthető, hogy a cikk a felperes tevékenységét rablógazdálkodásnak minősíti, ilyen vélemény, hogy a felperes csak a saját, önös érdekét nézi, nem törődik a horgászok és a népgazdaság érdekeivel, a Balaton sorsával, csak a pillanatnyi nyereséggel. Önmagában ez a vélemény a Ptk. 79. §-a alapján nem ad alapot helyreigazításra. A cikk azonban a maga egészében, összefüggéseiben kifejez olyan tényállításokat is, amelyekkel kapcsolatban lehetőség van helyreigazításra.
A cikk tényként állította, hogy a felperes haltelepítési és halászati ténykedésével tönkretette a Balaton élővilágát, és ezzel kárt okozott a népgazdaságnak. Ez elsősorban az angolna telepítésére és a felperes által szabálytalanul végzett halászati tevékenységre vonatkozik. E tényállítások valódiságát az alperes köteles bizonyítani. A valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének a megőrzése és a közvéleménnyel érintett szerv vagy személy reális társadalmi értékelésének a biztosítása végett akkor is a sajtószerv köteles az általa közölt tényállítás valódiságát bizonyítani, ha a közlés idegen forrásból származik. A sajtószerv által nem bizonyított tényállítás közlése esetében akkor is helye van helyreigazításnak, ha híven közli más személy nyilatkozatát (PK 14. számú állásfoglalás I. pont.).
Az alperes nem tudta, meg sem kísérelte bizonyítani, hogy a felperes haltelepítési, illetve halászati tevékenységével tönkretette a Balaton élővilágát, illetve ezzel kárt okozott a népgazdaságnak. A felperes által becsatolt, a Balaton halgazdálkodásának a helyzetéről 1988. március 29-én tartott bizottsági megbeszéléséről készült emlékeztetőből kitűnik, hogy a felperes által végzett halászati tevékenység nem befolyásolja hátrányosan a Balaton halállományát. E megállapítás alapjául szolgáló, a fogásra és a telepítésre vonatkozó adatokat a horgászok érdekképviseletének elnöksége és a vezetőség képviselője is elismerte. Az sem bizonyítható, hogy a felperes angolnatelepítése a Balaton élővilágának a pusztulására vezetett. Az alperes által csatolt védekező iratban hivatkozott állásfoglalások is azt igazolják, hogy a Balaton élővilágának a károsodásában sok együttesen ható tényező játszik közre. Az sem nyert bizonyítást, hogy a felperes szabálytalan halászattal okoz kárt a népgazdaságnak. Erre nézve az alperes semmiféle bizonyítékot nem jelölt meg.
A cikk tényként állította azt is, hogy a balatoni haltelepítés nagyrészt a horgászok költségére történik, a hasznát viszont a felperes élvezi. Az alperes ezt a tényállítást sem tudta igazolni. Az alperes sem cáfolta, hogy a haltelepítés költsége együttműködési megállapodás alapján oszlik meg a halászati vállalat és a horgászok között.
A becsatolt emlékeztető igazolja, hogy a telepítésnél figyelembe veszik a horgászok igényeit, továbbá hogy a nemes-halfogásból az utóbbi években a horgászok részaránya növekedett.
Mindezekre tekintettel a Ptk. 79. §-a alapján a közlendő valótlan tényállításokat és az ezzel kapcsolatos való tényeket ennek megfelelően állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a kért helyreigazító nyilatkozat korlátai között [Pp. 345. § (3) bek.]. A felperes ezt meghaladó igénye alaptalan.
A másodfokú eljárásban az alperes túlnyomórészt pervesztes lett, ennek megfelelően másodfokú perköltség viselésére köteles a Pp. 80. §-ának (1) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 933/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás