PK BH 1990/333
PK BH 1990/333
1990.09.01.
I. Szolgálati (munka-) viszonyban alkotott mű szerzője a szerzői díj iránti igényét csak a munkáltatójával szemben érvényesítheti [Szjt1. 14. § (1) bek.; Szjt. V2. 12. § (1) bek.].
II. Szerzői jogi védelem alatt álló mű elkészítésére adott megbízás magában foglalja a mű felhasználási jogának megszerzésére vonatkozó igényt is [Szjt. 14. §; Szjt. V. 12. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 44 800 Ft és ennek kamatai, valamint 3000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg az ezt meghaladó, összesen 269 280 Ft iránt előterjesztett keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában megállapította: a Magyar Televízió alperes megbízása alapján készült hatrészes televíziós filmsorozat rendezője a felperes, akinek díjazása kérdésében a felek között szerződés nem jött létre, ezért annak mértékéről a bíróságnak kellett határoznia. Tekintettel arra, hogy a felek a díjazás kérdésében a Magyar Filmgyártó Vállalat igazgatójának 20/1982. számú utasítását tartották irányadónak, az elsőfokú bíróság – a felperes szakmai felkészültségét, a filmsorozat gyártásánál felmerült nehézségeket mérlegelve – úgy foglalt állást, hogy a felperest, mint a film szerzőjét az igazgatói utasítás szerinti díjskála maximális díjtétele illeti meg, és miután ennél alacsonyabb díjazásban részesült, az alperest a különbözet megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
Az alperes a fellebbezésében ugyancsak az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását: a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a Magyar Filmgyártó Vállalatnál fennállott munkaviszonyban, munkaköri kötelezettsége teljesítése keretében végezte rendezői tevékenységét, ezért a munkáltatója őt munkabérben és a 20/1982. számú igazgatói utasítás alapján a rendezőt megillető, ún. alkotói prémiumban részesítette. Erre tekintettel az alperessel szemben további követelést nem érvényesíthet. Rámutatott arra is az alperes, hogy amennyiben a felperes nem munkaviszonyban, hanem valóban az alperes megbízása alapján végezte volna rendezői tevékenységét, úgy díjazására a Magyar Televízió felhasználási szerződéseinek megkötéséről szóló 15/1985. (XII. 28.) MM rendelet lenne az irányadó, amely lényegesen alacsonyabb díjazást tesz lehetővé, mint amiben a felperes részesült.
Az alábbi okok miatt a felperes fellebbezése alaptalan, az alperes fellebbezése pedig alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 14. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartalma által meghatározott körben szerzi meg, és csak működési körén belül gyakorolhatja. Az Szjt. végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 12. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a munkáltató az Szjt. 14. §-ában biztosított felhasználási jogának gyakorlása során a műre harmadik személlyel köt felhasználási szerződést, a szerzői díj összegének – a munkáltató döntése szerint – 60–80%-a a szerzőt illeti. Amennyiben a műre harmadik személlyel felhasználási szerződés kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik, a munkáltató a mű szerzőjének díját a mű alkotásával kapcsolatos ráfordításokra figyelemmel – a szerzői díj 60%-ánál alacsonyabb mértékben is meghatározhatja.
Ezekből a rendelkezésekből következik: a szolgálati (munka-) viszonyban alkotott mű szerzője – a jogszabályban írt feltételek megvalósulása esetén – a szerzői díj iránti igényét csak a munkáltatójával szemben érvényesítheti.
A per meg nem cáfolt adatai szerint a felperes a Magyar Filmgyártó Vállalat alkalmazottja, és a filmrendezés munkaköri kötelezettsége. A Magyar Filmgyártó Vállalat a filmgyártást működési körén belül gyakorolja, és ennek keretében filmet megrendelésre is készít. A Magyar Filmgyártó Vállalat és az alperes által 1983-ban megkötött együttműködési szerződés részletesen tartalmazza azokat a feltételeket, amely mellett a Magyar Filmgyártó Vállalat az alperes megrendeléseinek teljesítését vállalja. E szerződés értelmében a filmgyártás az alperes által jóváhagyott forgatókönyv alapján, az alperesnek az alkotó (rendező, operatőr) személyére vonatkozó kijelölése figyelembevételével történik. A Magyar Filmgyártó Vállalatnál készülő televíziós műsorokra – az erről szóló külön megállapodás szerint – a dolgozók gyártási pótlékot és prémiumot kapnak. Ezeket a juttatásokat – az állományi hovatartozástól függően – a szerződő felek fizetik ki a saját dolgozóiknak. A televíziós műsorok prémiumrendszeréről szóló, a Magyar Filmgyártó Vállalat igazgatója és a Magyar Televízió elnöke által aláírt, a kollektív szerződés mellékletét képező 20/1982. számú utasítás I. 3. pontja szerint pedig az alkotók (rendező, operatőr) prémiumát a meghatározott díjhatárokon belül, a megjelölt szempontok mérlegelésével a Magyar Televízió határozza meg. Az utasítás értelmében az alkotói prémium 40%-a munkaköri pótlék, 60%-a pedig filmpótlék, amely az elkészített film korlátlan sugárzása és értékesítése után igényelhető szerzői díjat is magában foglalja.
Az együttműködési szerződés idézett tartalmának megfelelően az alperes megrendelte a Magyar Filmgyártó Vállalatnál a perbeli hatrészes televíziós filmsorozat elkészítését, a felperes személyében kijelölte a filmsorozat rendezőjét, a 20/1982. számú utasítás díjtételein belül meghatározta a filmrendezőt megillető alkotói prémium összegét, és a felek megállapodtak az alperes által fizetendő vállalkozói díjban. A vállalkozói díj alapjául szolgáló költségvetést a Magyar Filmgyártó Vállalat képviseletében a felperes írta alá. A Magyar Filmgyártó Vállalat pedig az alperes által meghatározott 336 000 Ft alkotói prémiumot a felperesnek kifizette.
A fentiek szerint pontosított tényállás alapján megállapítható: a felperes a Magyar Filmgyártó Vállalatnál fennálló munkaviszony alapján, munkaköri kötelezettsége teljesítéseként végezte a perbeli televíziós filmsorozat rendezői munkáit, és ezért a mű felhasználásával a munkáltatója, illetőleg – a munkáltató felhasználási jogának gyakorlása során a Magyar Televízióval kötött együttműködési szerződés alapján – az alperes szerzett jogot. A Magyar Filmgyártó Vállalat és az alperes által megkötött szerződésnek az Szjt. V. 12. §-a (1) bekezdése szerinti minősítését nem zárja ki az a körülmény, hogy a felhasználási jogot a Magyar Televízió részére már a mű elkészítésére adott megrendeléssel egyidejűleg kikötötték. Szerzői jogvédelem alatt álló mű elkészítésére adott megbízás ugyanis magában foglalja a mű felhasználási jogának megszerzésére vonatkozó igényt is.
A felperes ezért a fellebbezésében alaptalanul állítja, hogy rendezői tevékenységét a Magyar Televíziótól kapott és az Szjt. 26. §-a szerint minősülő szerződéskötésre tett ajánlat alapján látta el. Ennek az érvelésnek – az előzőekben is kifejtettek szerint – ellentmond a felperes és a Magyar Filmgyártó Vállalat között fennálló munkajogi kapcsolat, a Filmgyártó Vállalat és az alperes által megkötött és a kihallgatott tanúk által is igazoltan a kérdéses televíziós produkcióra is irányadó szerződés, a szerződő feleknek a szerződésben, a díjazás tekintetében pedig az igazgatói utasításon alapuló intézkedései. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes maga is a 20/1982. számú igazgatói utasítás díjtétel alapján tart igényt magasabb összegű díjazásra, és ez az utasítás a Magyar Filmgyártó Vállalat és az alperes szerződéses kapcsolatán belül alkalmazandó.
A felperes tehát nem bizonyította, hogy a filmrendezői tevékenységét az alperestől kapott megbízás alapján, munkaviszonyán kívül látta el, ezért jogviszony hiányában szerzői díjkövetelést az alperessel szemben nem érvényesíthet. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja következtében kötelezte az alperest szerzői díj megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság ezért az alperest szerzői díj fizetésére kötelező ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes szerzői díj iránti keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 701/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás