PK BH 1990/334
PK BH 1990/334
1990.09.01.
Önmagában a vállalat vezetésének, a vezetés döntés-előkészítésének korszerűsítését célzó értékelemzés, a kreativitást serkentő módszerek kidolgozása – az egyéb törvényi feltételek hiányában – nem minősül műszaki, munka- vagy üzemszervezési megoldásnak, tehát nem újítás [38/1974. (X. 30.) MT r. 2. §1].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 950 722 Ft újítási díj megfizetése iránt előterjesztett keresetét, mert – az ítélet indokolásában kifejtett álláspontja szerint – az alperes által nyilvántartásba vett javaslat nem elégíti ki az újítás törvényben előírt követelményeit, továbbá az sem nyert bizonyítást, hogy az alperes a javasolt megoldást hasznosította. Utalt arra is, hogy a javaslat megtétele a felperes munkaköri kötelessége volt.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatás és az alperes keresete szerinti marasztalása érdekében a felperes fellebbezett. A másodfokú eljárásban is fenntartott álláspontja szerint az M. SZ. Vállalat által az alpereshez szállított szén minőségének az árképzéssel kapcsolatos összefüggéseire vonatkozó, és munkaköri kötelességei körébe nem vonható értékelemzését a szénszállítási szerződések megkötésénél az alperes figyelembe vette, javaslatát 1982-től kezdve hasznosította, ezért az alperes újítási díj fizetésére köteles.
A felperes a fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A hasznosítás megkezdésének a felperes által megjelölt időpontjára tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek jogvitájának elbírálása a 38/1974. (X. 30.) MT rendelet (R) az irányadó. Az R-nek az újítási jogi ismérveit fogalmi elemeit tartalmazó 2. §-a értelmében a javaslat – egyebek mellet – akkor újítás, ha megoldást tartalmaz, és az műszaki, illetőleg munka- vagy üzemszervezési jellegű. A megoldás jogszabályai követelménye azt jelenti, hogy a javaslat nem lehet csak cél-, illetőleg feladatkitűzés vagy elméleti megállapítás, hanem egy adott (műszaki, munka- vagy üzemszervezési jellegű) feladat – alkotó teljesítményt képviselő – megoldását kell tartalmaznia.
Önmagában azonban a vállalat vezetésének, a vezetés döntés-előkészítésének korszerűsítését célzó értékelemzés, a kreativitást serkentő műszerek kidolgozása – az egyéb törvényi feltételek hiányában – nem minősül műszaki, munka- vagy üzemszervezési megoldásnak, tehát nem újítás.
A per meg nem cáfolt adatai szerint a felperes javaslata (a M. S. Vállalattól vásárolt szén minőségének az árképzéssel kapcsolatos összefüggéseire vonatkozó) értékelemzés, mely annak ellenére, hogy alkalmas lehet az alperes üzletpolitikájának, szerződéskötési gyakorlatának, magának a vállalat vezetésének szemléletét befolyásolni, nem vonható az újítás fogalmi körébe, nem alapoz meg újítási díjigényt.
Az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését támadó felperesi fellebbezés ezért alaptalan.
Más, a perbeli jogvitától független kérdés, hogy a hivatkozott célok elérésére ösztönző feladatok kitűzésével vagy egyéb módon a vállalat jutalmazhatja, díjazhatja az érintett dolgozóit. Az erre irányuló törekvést fejezi ki az alperes vezérigazgatójának rendelkezése, amely 1987. január 1-jétől kezdődően (a vállalati eredmény és a munka színvonalának javítása érdekében) bevezette az értékelemzést, és azt díjazni rendelte. E rendelkezésnek azonban visszaható hatálya nincs, és a felperes sem erre, hanem az újításokról szóló jogszabályra hivatkozva érvényesített követelést az alperessel szemben.
A kifejtettek miatt a felperes újítás címén díjazásra nem tarthat igényt, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 033/1990. sz.)
1
Lásd a 10/1983. (V. 19.) MT rendeletet a 78/1989. (VII. 10.) MT és a 63/1998. (III. 31.) Korm. rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás