PK BH 1990/338
PK BH 1990/338
1990.09.01.
A hagyatéki tartozásokért az örökösök felelőssége egymás közti viszonyukban a hagyatékban való részesedés mértékéhez igazodik, s ezen nem változtat az sem, ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is [Ptk. 677. §].
A peres felek az örökhagyó testvérei.
Az egyedül élő örökhagyó 1972-ben szívinfarktuson esett át; ezt követően többször állt kórházi ápolás alatt. Betegségében – a szükséghez képest – a közelben lakó felperes volt a segítségére. Az örökhagyót szívbetegség miatt 1977-ben rokkantosították; egy ideig részmunkaidőben még irodai munkát végzett, de állapota rosszabbodása miatt 1981. tavaszától már nem tudott dolgozni. Ettől az időtől kezdve a felperes gondozta az örökhagyót, étkezését biztosította, és a ház körüli munkák túlnyomó részét – házastársa segítségével – ő végezte el.
Az örökhagyó 1986. július 4-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örököse két testvére.
A közjegyző a hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó hagyatékát egy 200 000 Ft becsértékű házas ingatlant – törvényes öröklés jogcímén egymás között egyenlő – 1/2–1/2 – arányban a peres feleknek adta át.
A felperes módosított keresetében hagyatéki hitelezői igényt érvényesített, és az örökhagyó 114 hónapi gondozása fejében összesen 125 000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és vitatta, hogy a felperes rendszeres és olyan mértékű szolgáltatásokat nyújtott volna az örökhagyónak, amelyért ellenszolgáltatás jár.
A városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek hagyatéki tartozás címén 100 000 Ft-ot fizessen meg. Megállapította, hogy az alperes e tartozásáért a hagyatékátadó végzésében meghatározott hagyatékkal, illetőleg annak hasznaival felel. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy „a felperes az örökhagyó részére a halálát megelőző öt éven át nyújtott olyan szolgáltatásokat, amelyért ellenszolgáltatás illette meg. Arra nem merült fel adat, hogy az örökhagyó a felperes részére bármilyen szolgáltatásért fizetett volna”. A gondozás ellenértéke – a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján – összesen 103 500 Ft-ot tesz ki; figyelemmel azonban arra, hogy az örökhagyó többször állt ápolás alatt, a bíróság azt kerekítve 100 000 Ft-ban állapította meg. A gondozás ellenértéke a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében hagyatéki tartozás, amelynek megfizetésére a bíróság – a Ptk. 679. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával – az alperest kötelezte.
Az ítélet fellebbezés hiányában elsőfokon jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 677. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy mi tekintendő hagyatéki tartozásnak. Ebben a körben az örökhagyó tartozásának minősül az örökhagyó részére nyújtott gondozás ellenértéke is [Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja]. A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az – akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb – az örökös mint hitelező javára keletkezett [Ptk. 677. §-ának (2) bekezdése].
A hagyatéki tartozásokért az örökösök a Ptk. 679. §-ában szabályozott módón a hagyatéki vagyontárgyakkal, illetőleg azok értéke erejéig felelnek. Örökrészüket a hagyatéki tartozások kielégítése után fennmaradó tiszta hagyatékból (hagyatéki értékből) kapják meg. Az örökösök felelőssége egymás közti viszonyukban tehát a hagyatékban való részesedés mértékéhez igazodik. Ezen nem változtat az sem, hogy ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is; a hagyatéki tartozás arányos részét mint örököstárs ő is viselni köteles. Ebben a részében valójában ugyanaz a személy lesz jogosult és a kötelezett, és a követelés megszűnik. (Ptk. 322. §).
Az örökös tehát az örököstársával csak örökrésze arányában marasztalható.
Az adott esetben a peres felek az örökhagyó után egymás között egyenlő arányban örököltek; ilyen arányban viselik tehát a hagyatéki terheket is. Ehhez képest a 100 000 Ft gondozási költség fele: 50 000 Ft terheli az alperest. Tévedett ennélfogva a bíróság akkor, amikor a gondozási költség teljes összegét az alperesre hárította.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fenti körben a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a marasztalási összeget 50 000 Ft-ra leszállította.
(P. törv. II. 21 079/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás