GK BH 1990/348
GK BH 1990/348
1990.09.01.
Nem zárható ki elfogultság címén a per elbírálásából az a másodfokú tanács, amely az ügy elrendelt újratárgyalásának szempontjaira nézve utasítást ad az elsőfokú bíróságnak. A per elintézéséből önmagában azon az alapon sem zárható ki a másodfokú tanács, hogy előtte folyó más eljárásban az elfogultsági kifogással élő fél már több esetben pervesztes lett [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 15. §, 252. § (4) bek.].
A felperes a megyei bíróság előtt – más perrel egyesített – keresetében szavatossági hibák kijavítása címén az I. r. alperest 80 386 Ft és járulékai, a II. r. alperest pedig 104 984 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság részítéletével az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta, míg a II. r. alperessel szemben azt elutasította. A részítélet elleni fellebbezését elbírálva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta. A részítélet jogerőre emelkedését követően az elsőfokú bíróság a felperes keresetének el nem bírált része tekintetében az eljárást folytatta, majd ebben a körben az alpereseket a keresettel egyezően marasztalta. Az utóbbi ítélet ellen az alperesek jogorvoslati kérelemmel éltek, a kereset elutasítását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbi részítélettel el nem bírált keresettel kapcsolatos ítéleti rendelkezést végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e vonatkozásban a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a polgári peres eljárás lényeges eljárási szabályait megsértve hozott döntést, ezért a Pp. 252. §-a (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a megismételt eljárásban követendőkre iránymutatást adott.
A megyei bíróság az újabb eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert megállapította, hogy a felperes szavatosságon alapuló keresete azért nem alapos, mivel a jogutód szövetkezetnek abban állapodtak meg, hogy a jogelőd esetleges javítási kötelezettségei a felperest terhelik. A pénzkövetelések vonatkozásában pedig elévülést állapított meg a bíróság.
Az ítélet ellen most már a felperes jelentett be fellebbezést annak megalapozatlansága miatt; módosított kereseti kérelme szerinti marasztalást kért.
A korábbi fellebbezéseket is elbíráló tanács elnöke a fellebbezés beérkezését követően a tárgyalást kitűzte, és arra a perben eljárt szakértőt is megidézte.
A felperes a fellebbezési tárgyalás kitűzését követően a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez címzett beadványban a fellebbezés elbírálása kijelölt tanács tagjai ellen, a Pp. 13. §-a (1) bekezdésének e) pontjára és a Pp. 15. §-ában foglaltakra hivatkozással kizárásra irányuló kérelmet terjesztett elő. Kérte hogy a jogorvoslati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa bírálja el. Indokként arra hivatkozott, hogy a megismételt eljárásban az eljárt bíró figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság „ítéletében” foglalt útmutatásokat, és az elsőfokú bíróság ezek figyelembevételével hozta meg a keresetet elutasító ítéletét.
A kizárás iránti beadvánnyal érintett tanács tagjai írásbeli nyilatkozatukban egybehangzóan kijelentették, hogy nem elfogultak, velük szemben kizárási ok nem áll fenn [Pp. 18. § (3) bek.].
A Pp. 13. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva és abban, mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). A Pp. 15. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett.
A per eddigi adatait megvizsgálva megállapítható, hogy az újabb fellebbezési tárgyalást kitűző tanács legutóbbi végzésében a Pp. 252. §-a (4) bekezdésében foglalt követelmény szerint járt el, mert eszerint végzésének tartalmaznia kellett az új eljárásra vonatkozó utasításokat. Ezek az utasítások nem befolyásolják a várható döntést, mivel az a bizonyítási eljárás eredményétől függött. Ilyen körülmények között nincs alapja a felperes azon aggályának, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása miatt lett elsőfokon pervesztes. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság utasításait az eljárás mikéntjére nézve köteles követni, de nem annak eredményére. A bizonyítás eredményének mérlegelése a Pp. 206. §-a szerint az elsőfokú bíróság szabad belátásra van bízva. Az ügy elintézéséből kizárni kért másodfokú bíróság elfogulatlanságát egyébként az is alátámasztja, hogy a fellebbezési tárgyalásra megidézte a szakértőt, akinek a meghallgatásával a bizonyítás kiegészítését kívánta foganatosítani. Ez önmagában is bizonyítja, hogy e bíróság előre nem foglalt állást, amiként ezt nyilatkozatuk is tartalmazza.
Téves a felperesnek a Pp. 15. §-ára alapított kizárási indoka is. A jogszabály ezen rendelkezésének helyes értelme, hogy a másodfokú eljárásból az a bíró van kizárva, aki az elsőfokú eljárásban egyáltalán közreműködött. A tanács tagjai között ilyen bíró nincs. Az eljárás megismétlésére utasítás és az eljárás lefolytatásához adott iránymutatás ugyanis nem tekinthető ilyen értelmű közreműködésnek, illetőleg „a per elsőfokú elintézésében való részvételének”.
A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a felperes azon állítása, hogy a számára kedvező ítélet a fellebbezést kitűző tanács helye korábban hatályon kívül, hogy a tanács ezért is elfogult, szintén nem helytálló. Önmagában az a körülmény, hogy valamelyik peres fél egy-egy bíróságnál több ízben is pervesztes lett, nem bizonyítja a tanács elfogultságát.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan kizárási kérelmét a Pp. 18. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Gf. IV. 31 949/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás