KK BH 1990/356
KK BH 1990/356
1990.09.01.
I. A bérlő eltartója akkor is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha egyébként vállalati bérlakás bérlője volt [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 81. § (1) bek. b) pont].
II. Az eltartó tartási kötelességét úgy is teljesítheti, ha harmadik személy közreműködését is igénybe veszi [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 81. §-a (1) bek. c) pont].
Az irányadó tényállás szerint G. Gy.-né a bp-i II. ker. 49 m2 alapterületű, komfortos tanácsi bérlakás bérlője volt. Idős kora és csökkent látása miatt fokozott gondozást igényelt. A felperes 1981. június hó 8-án G. Gy-néval tartási szerződést kötött, amelyben külön kikötésként szerepelt, hogy a lakásba a felek más személyt nem fogadhatnak be. Megegyeztek a felek abban is, hogy a felperes távollétében az ugyanabban a házban lakó K. F-né teljesíti a személyes szolgáltatásokat.
A tartási szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta, és annak teljesítését évenként ellenőrizte.
A felperes 1984. május hó 1-jétől Sz. Kórházban orvosi munkakörben dolgozott. A munkáltatójával 1984. július hó 2-án kötött szerződés alapján sz-i összkomfortos vállalati bérlakás bérlője lett. Ez a bérleti szerződés tartalmazta azt is, hogy a munkaviszony bármely címen való megszűnése esetén a felperes elhelyezési igény nélkül köteles a lakást kiüríteni.
A felperes 1983-ban kötött házasságot. Házastársa Budapesten dolgozott, és bár önálló lakással nem rendelkezett, az eltartott lakásába sem költözhetett be. Ezért a felperes és házastársa 1986-ban megvásárolták a bp-i kétszobás öröklakást. A felperes ebben a lakásban nem lakott, és oda be sem jelentkezett. Munkavégzésétől függően Sz-on tartózkodott, a szabadidejét és a hétvégeket az eltartott lakásán töltötte.
A felperes részben személyesen, részben teljesítési segéd közreműködésével a tartási kötelezettségét az eltartott igényeinek megfelelően maradéktalanul teljesítette.
G. Gy-né 1988. február hó 13-án elhunyt.
A felperesnek az eltartott lakásbérleti jogviszonya folytatására való jogosultsága elismerése iránti kérelmét az elsőfokú lakásügyi hatóság elutasította. A határozatot az alperes helybenhagyta, és a felperest arra is kötelezte, hogy költözzön be a Lágymányos úti lakásba.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a felperes saját személyében nem teljesítette a tartási szerződést, mert 1981-től 1983-ig, majd 1984. május hó 1-jétől az eltartott haláláig helyette túlnyomórészt a teljesítési segéd nyújtotta a szükséges szolgáltatásokat. Megállapította továbbá, hogy nem lakott együtt az eltartottal, mert vidéken dolgozott és ott önálló lakással is rendelkezett.
Ezenkívül rámutatott arra is, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 82/A. §-a a bérleti jogviszony folytatását kizárja, mert a felperes a házastársával közösen az eltartott halálakor megfelelő, beköltözhető lakástulajdonnal rendelkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelt törvényességi óvást.
Az óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 81. §-ának (1) bekezdése szerint az elhalt bérlő eltartója akkor folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha
a) a tartási szerződés jóváhagyásától a bérlő haláláig legalább egy év eltelt és az eltartó
b) a bérlő halálakor legalább egy éve állandó jelleggel a lakásban lakott, továbbá
c) a tartási kötelezettségét teljesítette.
Tévedett az első- és másodfokú bíróság, amikor az államigazgatási hatóság álláspontját elfogadva úgy ítélte meg, hogy a felperes az R. 81. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt feltételt nem teljesítette. A perben meghallgatott tanúk is egybehangzóan vallották, hogy a felperes a szerződést követően az eltartott lakásába beköltözött, és a tartási kötelezettségének is mindvégig eleget tett.
A határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 42. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján juttatott vállalati bérlakás nem minősül állandó lakásnak. Ennek következtében a felperesről az R. 94. §-a (3) bekezdése c) pontjának megfelelő alkalmazásával az állapítható meg, hogy az elhunyt bérlővel együtt lakott, mert 1984-től ugyan a lakóhelyén kívül dolgozott, de ott állandó lakása nem volt.
Téves továbbá az első- és másodfokú bíróság azon álláspontja is, hogy a munkavégzés vagy tanulmányok folytatása miatt indokolt távollét idején a teljesítési segéd igénybevételével a felperes nem teljesítette az R. 81. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételt sem. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal elérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A felek a tartási szerződésben külön is megegyeztek abban, hogy a felperest távollétében K. F-né helyettesítheti. A felperes mindvégig maga is részt vett a teljesítésben. Jogszabály harmadik személy közreműködését a tartási szerződés teljesítésében nem tiltja.
Az R. 82/A. §-a – amelyet a 43/1982. (X. 7.) MT rendelet 26. §-a iktatott a lakásrendeletbe, és csak 1983. január hó 1. napján lépett hatályba – kimondja, hogy a bérlő halála esetén nem folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt az a személy, akinek vagy a házastársának a tulajdonában ugyanabban a városban megfelelő beköltözhető lakása van. A szerződő felek közül a felperes érdekét súlyosan sértené, ha a tartási szerződés hétévi teljesítése ellenére azért nem juthatna az ellenszolgáltatáshoz, azaz a lakásbérleti jogviszony folytatásához, mert időközben házasságot kötött és a lakással nem rendelkező házastársával közösen lakást vásárolt.
A kifejtettek miatt jogszabályt sértett az első- és másodfokú államigazgatási határozat, amikor a felperes jogosultságát a lakásbérleti jogviszony folytatására megtagadta.
Ennek következtében az 1981. évi I. törvény 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárásra kötelezi.
A fentiekre tekintettel a felperesnek az eltartott lakásbérleti jogviszonya folytatására való jogosultsága elismerése iránti kérelmének elutasítása jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a másodfokú államigazgatási hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(K. törv. II. 25 025/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás