BK BH 1990/369
BK BH 1990/369
1990.10.01.
Súlyos testi sértés bűntette helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének téves megállapítása és a vádlottal szemben törvénysértően súlyos büntetés kiszabása [Btk. 170. § (2), (5) bek. 1. ford., 89. §].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte továbbá a vádlott kényszergyógyítását is.
A bíróság az ügyben – lényegét tekintve – az alábbi tényállást állapította meg.
Az idült alkoholista vádlott a vádbeli napon egyik ismerőse lakásán – ahol többen voltak – nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott el. Ennek következtében az esti órákra leittasodott.
Este vacsorához készülődtek a lakás nyári konyhájában. Amint a vacsorához hozzákezdtek, a vádlott előtti tányérból a leves a sértettre borult.
A történtekért a házigazda és a sértett a vádlottat tartotta felelősnek, hibásnak. Ezen a vádlott felháborodott. Haragjában hirtelen és váratlanul az álló helyzetben levő és ugyancsak ittas sértettet egy alkalommal ököllel közepes erővel arcul ütötte.
Az ütés következtében az ittas sértett előbb a falnak csapódott, majd a betonozott padozatra esett. Eközben fejét előbb a falba, majd a padozatba ütötte. Ennek folytán eszméletét vesztette, és a földön fekve maradt. A falnak csapódás, majd a földre esés következtében a sértett a fején zúzódásos, bevérzéses sérüléseket, valamint mintegy 4 hét alatt gyógyuló, közvetlenül életveszélyes agyzúzódást szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság a megállapított tényállást részben megalapozatlannak találta, mert a bíróság a tényállást a sértett sérüléseinek jellege tekintetében kellően nem derítette fel. E megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Legfelsőbb Bíróság bizonyítást vett fel, és a másodfokú tárgyaláson meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt. A szakértő a tárgyaláson a korábban előterjesztett véleményét – az időközben hatályba lépett, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 2. számú módszertani levelének módosítása tükrében – indokoltan megváltoztatta. A Legfelsőbb Bíróság e megváltozott szakértői véleményre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint helyesbíti.
A sértett sérülései sem közvetlenül, sem pedig közvetett módon nem voltak életveszélyesek. Ténylegesen életveszélyes állapot nem következett be. Ezen állapot bekövetkezésének csupán a lehetősége volt adott, annak veszélye állt fenn.
A helyesen megállapított tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. Részben a tényállás megalapozatlanságával összefüggésben, tévedett azonban a vádlott cselekményének minősítésekor. Mint az a tényállás helyesbítésével összefüggésben megállapítható, a sértett a vádlotti magatartás következtében életveszélyes sérülést nem szenvedett. A sérülés csupán, ténylegesen mintegy 4 hét alatt gyógyuló, súlyos sérülés volt.
Továbbmenően megvizsgálva a vádlott szándékának jellegét és terjedelmét, a vádlott aktuális tudattartalmát, az erre következtetési alapul szolgáló ún. alanyi és tárgyi tényezőket, az alábbiakat kell megállapítani.
A vádlott a korábban általa nem ismert, ittas állapotban levő sértettet eszköz használata nélkül, egy jelentéktelen nézeteltérés miatt mindössze egy alkalommal, közepes erővel ütötte arcul. Az ütés következtében a sértett közvetlenül mindössze 5 napon belül gyógyuló lágyrész zúzódást szenvedett. A további lágyrész sérülés, valamint az agyzúzódás már indirekt erőbehatás, el nem dönthetően a falhoz, illetve a földre esés során a padozathoz ütődés következménye.
Az értékelés körébe vonva e körülményeket, valamint a vádlott váratlan, rögtönös cselekvését, a vádlott személyiségét, a cselekményt kiváltó indítóokot, a vádlott és a sértett kapcsolatát, csak arra vonható le megalapozott következtetés, hogy a vádlott aktuális tudatában – eltekintve szokványos ittasságától – felmerült a sértett megsérülésének, akár súlyos megsérülésének a lehetősége is, és ezen súlyosabb eredménylehetőséghez érzelmileg közömbösen viszonyulva hajtotta végre cselekményét. Arra azonban elegendő megnyugtató következtetési alap nincsen, hogy a vádlottnak a cselekmény elkövetéskori tudatában felmerült a sértett életveszélyes megsérülésének lehetősége is.
Mindezekből következően viszont a vádlott cselekménye sem életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, sem annak kísérleteként nem értékelhető.
A vádlotti cselekmény helyes minősítése a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette.
A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, és azokat megfelelően értékelte.
A kiszabott büntetés azonban, alapvetően a cselekmény megváltozott minősítésére tekintettel, eltúlzottan súlyos.
Mindezeket meghaladóan úgy látta a Legfelsőbb Bíróság, különösen a vádlott személyi körülményeire, személyiségére és nem utolsósorban a cselekmény elkövetése óta igen hosszú időre tekintettel, hogy a vádlottal szemben a büntetési cél a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésével is elérhető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelt cselekményét súlyos testi sértés bűntettének minősítette, és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét 1 évi börtönbüntetésre enyhítette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását és a kényszergyógyítás elrendelését pedig mellőzte, egyben a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, egyben külön magatartási szabályként előírta, hogy a vádlott az alkoholisták kötelező gondozásának és gyógykezelésének vesse alá magát.
(Legf. Bír. Bf. IV. 1307/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás