PK BH 1990/374
PK BH 1990/374
1990.10.01.
Nagyszülők hamvainak áthelyezését érintő kegyeleti jogokat az egy sorban jogosultak közös egyetértésben gyakorolhatják [Ptk. 84. § (1) bek. d) pont, 85. § (3) bek.].
A felperesek és az I. r. alperes testvérek. Szüleiket az f-i református temetőben temették el. Anyai nagyszüleik a megszüntetett f-i temetőben nyugodtak. A nagyszülők hamvait a peres felek közös egyetértésével kihantolták, és az f-i református temetőben temették el, a szülök sírja mellé. Átszállították az f-i temetőből a nagyszülők nevével ellátott fekete síremléket is. Az alperesek erre a síremlékre – a felperesek hozzájárulása nélkül – felvésették saját nevüket és születési évüket. Az anyai nagyszülők sírja mellett levő üres sírhelyre vonatkozó sírhasználati jogot az alperesek előzetesen megszerezték. Az a kívánságuk ugyanis, hogy haláluk esetén őket ide temessék el.
A felperesek keresetükben arra kérték kötelezni az alpereseket, hogy a nagyszülők síremlékére vésett nevüket csiszoltassák le, illetve a bíróság a felpereseket jogosítsa fel az eredeti állapot helyreállítására.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint nem történt kegyeletsértés.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy az f-i református temetőben a H. és M. családok sírhantjaihoz tartozó és néhai B. M. I. és neje, B. H. J. nevével ellátott fekete sírkő hátoldalára felvésett alperesi neveket és adatokat saját költségükön csiszoltassák le, és ezáltal az eredeti állapotot 60 nap alatt állítsák helyre.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesek kegyeleti jogsértést követtek el, amikor a nagyszülők megjelölésére szolgáló sírkő hátlapjára a saját nevüket és adataikat felvésették. Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az alpereseket a sérelmes helyzet megszüntetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperesek kereseti jogosultságát a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése alapozza meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperesek azzal, hogy nevüket rávésették a nagyszülők síremlékére, nem sértették a halottak emlékét, sem a többi kegyeleti jogosult kegyeleti jogait, illetve a méltánylást érdemlő érdekeit.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése – egyebek mellett – úgy rendelkezik, hogy a meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperesek és az I. r. alperes valamennyien néhai B. M. I. és felesége, B. H. J. unokái, tehát mint hozzátartozók egy sorban jogosultak a kegyeleti jog gyakorlására. Közös egyetértésben jogosultak tehát a nagyszülők hamvainak áthelyezésével kapcsolatosan rendelkezést tenni és ugyanígy a nagyszülők síremlékével kapcsolatban rendelkezni. Az alperesek a felperesek hozzájárulása nélkül vésették nevüket a síremlékre, s ezért a felperesek okkal kérhetik a jogsértés megszüntetését. A síremlék ugyanis az f-i temetőben a nagyszülők sírját jelölte, és ez a rendeltetése nem szűnt meg a hamvak áthelyezésével sem. A síremléket tehát a nagyszülők új sírján kell elhelyezni, és azon a kérdéses sírban nyugvó halottak nevét kell feltüntetni.
Kétségtelen, hogy a gyakorlatban tapasztalható: olyan sírhelynél, ahol további betemetésre, rátemetésre lehetőség van, a síremléken élő személyek nevét is feltüntetik. Az adott esetben azonban nem arról van szó, hogy az alperesek az általuk megvásárolt sírhely használati joga gyakorlása során síremléket állítottak, és arra nevüket még életükben feltüntették, hanem arról, hogy a nagyszülők síremlékére vésették nevüket a kegyeleti jog gyakorlására velük egy sorban jogosult felperesek hozzájárulása nélkül. A felperesek tehát jogszerűen követelték az alperesek nevének eltávolítását, tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének helyes rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
(P. törv. IV. 20 003/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás