PK BH 1990/375
PK BH 1990/375
1990.10.01.
I. A sírhelyhasználati jog sajátos kegyeleti jellegű intézmény, nem azonosítható a vagyoni jellegű használati jogokkal [Ptk. 85. § (3) bek., 188. §; 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM r1. 32. § (2) bek.].
II. Több jogosult esetén a kegyeleti jogosultság önálló gyakorlásának meg kell felelnie társadalmi rendeltetésének [Ptk. 4. § (3), 5. § (2) bek., 85. § (3) bek., 334–335. §].
A D-i Római Katolikus Egyház temetőjében a jobb oldali I. parcella 12. sorában levő sírban nyugosznak a felperes feleségének, valamint az alperes feleségének szülei és nagyszülei. A felperes felesége és az alperes felesége testvérek voltak. A felperes felesége 1987. október 20-án meghalt. Ekkor a felperes a sírhely használatát újra váltotta, és mellette még egy fél sírhely használati jogát is megszerezte. Így temettette el a feleségét abba a sírba, ahol felesége szülei és nagyszülei nyugodtak.
Az alperes 1988-ban a temetőfenntartó engedélyével a síron síremléket létesített fedlappal, a felesége szülei és nagyszülei emlékének jelölésére. Erre a felperestől nem kért hozzájárulást. A felperes keresetében a síremlék eltávolítását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a síremléket 15 nap alatt távolítsa el.
Az ítélet indoklása szerint a szülök és nagyszülők sírhelyhasználata 25 év elteltével megszűnt, a sírhely a felperest illeti meg, ezért az alperes a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint birtokháborítást követett el a síremlék létesítésével. A sírhely birtoklása a felperest illeti meg, így az alperes köteles az eredeti állapotot helyreállítani.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a sírhely 1910 óta felesége családjának sírhelye volt, azt nem lehet a családtól elvenni. Felsorolta a család többi tagjának a nevét, akiknek hozzájárulására lett volna szükség a sírhely megváltásához. Ezt a hozzájárulást a felperes nem szerezte meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó rendelkezését azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy megjelölte: az alperes kötelezettsége mely sírhelyre emelt síremlékre vonatkozik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor döntésüket a birtokvédelem szabályaira alapították. A sírhelyhasználati jog nem azonosítható a vagyoni jellegű használati jogokkal, sajátos, kegyeleti jellegű intézmény. A sír területe nem kerül az eltemettető kizárólagos birtokába, a sírhely használata nem eredményez kizárólagos használati lehetőséget a sír területe felett. A sírhelyhasználat kegyeleti jogosultság. Rendeltetése a holttest eltemetése, az elhalt földi maradványainak a megőrzése és emlékének fenntartása. Ezért a sírhelyhasználattal kapcsolatos vitás kérdésben nemcsak a vagyoni jellegű birtokvédelem szabályait, hanem a személyiségvédelmi, kegyeleti rendelkezéseket is alkalmazni kell.
Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a 25 éves sírhelyhasználati idő lejárta folytán a felperes kizárólagos joggal megszerezte annak használatát. Ezáltal a sír nem vált egyedül a felperes feleségének sírhelyévé. A régebben betemetett halottak továbbra is a sírban maradtak, a sírhelyhasználat kiterjed az ő hamvaik megőrzésére is. A felperes nem új sírhelyet váltott, csupán újra váltotta a régi sírhelyet a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló – a 7/1983. (V. 12.) ÉVM–EüM rendelettel módosított – 10/1970. (IV. 17.) ÉVM–EüM rendelet 32. §-ának (2) bekezdése alapján. Mindaddig, amíg a korábban eltemetett halottak ebben a sírban nyugszanak, hozzátartozóik jogosan tartanak igényt emlékük megőrzésére. A sírba betemetettek emlékének a megőrzését szolgálja a síremlék.
A temetőkről és temetkezési tevékenységről szóló rendelet nem határozza meg, hogy ki jogosult síremléket létesíteni, ennek csupán az államigazgatási feltételét tartalmazza. Külön rendelkezés hiányában a síremlék létesítése a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kegyeleti jogosultak (hozzátartozók, végrendeleti juttatottak) joga, illetve kötelezettsége. Ez olyan sajátos közös jog, amelynél a törvény nem írja elő, hogy a jogosultság csak közösen, együttesen gyakorolható. Ezért a Ptk. 334. és 335. §-ainak értelemszerű alkalmazásával a kegyeleti jogosultságot bármelyik jogosult önállóan gyakorolhatja. Természetesen a jog gyakorlásának meg kell felelnie a társadalmi rendeltetésnek és kölcsönös együttműködésre van szükség [Ptk. 4. § (3) bek., 5. § (2) bek.].
Abban a kérdésben tehát, hogy a síremlék létesítése jogszerűen történt-e, azt kell vizsgálni, hogy megfelelt-e társadalmi, kegyeleti rendeltetésének és a kölcsönös együttműködés követelményének. Ezt a kérdést önmagában nem dönti el, hogy megfelelt-e a felperes szándékának, az a döntő, hogy a felperes elhalt felesége emlékének megóvását, az őt megillető kegyeletet sérti-e, és miben sérti.
Tekintettel kell lenni arra is, hogy a kegyeleti jog megsértése esetében csak kivételesen kerülhet sor az eredeti állapot helyreállítására. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a jogsértés elhárítását célzó intézkedés ne sértse a sírban fekvő más elhaltak kegyeleti érdekét akkor se, ha a betemetés óta több mint 25 év telt el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az előbbieknek megfelelő új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. IV. 20 129/1990. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás