PK BH 1990/376
PK BH 1990/376
1990.10.01.
I. Újdonságként értékelhető önmagukban ismert elemek együttes alkalmazása is, ha az így megvalósított kombinációs megoldás előre nem várt többlethatást eredményez.
II. Önmagában az a körülmény, hogy utólag a megoldás természetesnek látszik, nem jelenti azt, hogy a megvalósított újdonságot nem lehet feltalálói tevékenységként értékelni – Nem rontja le a megoldás újdonságát az a körülmény, hogy lényegében természeti törvények gyakorlati alkalmazását jelenti [1969. évi II. tv. 2. §, 13. §, 57. §].
A kérelmező – főleg versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak a kijelölésére alkalmas – úszópálya jelzőbójára kért szabadalmi oltalmat. Megoldását az jellemzi, hogy a feszítőkötélre felfűzött tárcsák sorozatában olyan megfelelően kialakított emelőtagok vannak beiktatva, amelyek belső terében gáz halmazállapotú közeg van.
Az Országos Találmányi Hivatal elutasította a szabadalmi bejelentést. Indokolásának a lényege szerint a H-2 számú közzétételi iratban ismertetett hullámtörő jelzőbója alapján a megoldás kidolgozása a szakember kötelező tudásához tartozik. A szakember számára nyilvánvaló intézkedést jelent az is, hogy a jelzőbóják felfűzött sorozata közé forgástestalakú zárt emelő tagokat kell beiktatni, amelyek a víz felszínén tartják a jelzőbóját.
E határozat megváltoztatása iránti kérelmet a Fővárosi Bíróság elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a H-2 jelű közzétételi iratból megállapítható a versenymedencék egymással párhuzamos úszópályáinak a kijelölésére szolgáló berendezés, amely kötélre felfűzött tárcsák sorozatából áll. A tárcsasorba beiktatott emelőtagok pedig megismerhetők azokból az általános úszóbójákból, amelyek belsejében levegő van és gáztömör kialakításúak. A berendezés hullámcsillapító hatása csak kismértékű. A folyadékba helyezett szilárd felületekről visszaverődő hullámok intenzitásának a lényeges csökkentésére az ún. feszített víztükör alkalmas.
A kérelmező fellebbezett az elsőfokú végzés ellen. Fellebbezésében lényegében a következőkre hivatkozott. A tárcsasorba közbeiktatott emelőtag és a nyílt vízi bója között – ha a berendezést egységében szemléljük – nincs olyan hasonlóság, amely alapján az oltalmazni kért megoldás szerinti emelőtag megvalósítható. Más a kétféle berendezés rendeltetése. Az emelőtag feladata, hogy az úszópályáját elválasztó tárcsákat optimális helyzetben tartsa a víz felszínén. Az emelőtag teszi lehetővé a nagyobb igénybevételt elbíró vastagabb tárcsák alkalmazását. Ezzel szakmai előítéletet győz le, és azt a nem várt többlethatást eredményezi, hogy a felszín feletti hullámokat is csillapítja. A csillapítás kis mértékének is jelentősége van az úszósportban. Egyébként a szabadalom nem a hatást védi. A csillapításra valóban legalkalmasabb az ún. feszített víztükör, de ez nem teszi lehetővé a két úszóversenyző közötti csillapítást. Nem zárja ki a szabadalom megadatását az, hogy a megoldás természeti törvények alkalmazásán alapszik.
A fellebbezés alapos.
Az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmi bejelentést az újdonság hiánya miatt utasította el. A bíróság eljárás tárgya az 1969. évi II. tv. (Szt.) 57. §-a alapján ennek a határozatnak a megváltoztatása. Ezért a bíróság vizsgálódása csak erre a körre korlátozódhat.
Az Szt. 2. §-a szerint új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. A szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg (Szt. 13. §). Ezért az újdonságot is az igénypontok tekintetében kell vizsgálni. A szabadalmi főigénypont az oltalmazni kért megoldás újdonságát lényeges tartalma szerint azzal jellemzi, hogy a feszítőkötélre felfűzött tárcsák sorozatában olyan – megfelelően kialakított – emelőtagok vannak beiktatva, amelyek belső terében gáz halmazállapotú közeg van.
A feszítőkötélre felfűzött tárcsák alkalmazása valóban nem új, az emelőtagok formai kialakítása sem követelt feltalálói tevékenységet. Önmagában az sem jelent újdonságot, hogy a levegőt tartalmazó gáztömör kialakítású testek fennmaradhatnak a víz felszínén. Ezeknek az elemeknek az együttes alkalmazására azonban semmiféle előzmény nem volt. Újdonságként értékelhető önmagában ismert elemek együttes alkalmazása is. Egyébként újdonságot jelent önmagában is az emelőtárcsa kialakítása. Ilyen tárcsát előzőleg úszópályák elválasztására – a rendelkezésre álló adatok szerint – nem alkalmaztak. Nem rontja le ennek az újdonságát az a körülmény, hogy korábban hasonló kialakítás a nyílt vízi bójáknál ismeretes volt.
Nem rontja le a megoldás újdonságát az a körülmény, hogy lényegében a természeti törvények gyakorlati alkalmazását jelenti. Ez ugyanis minden műszaki megoldás feltétele. Önmagában az a körülmény, hogy utólag a megoldás természetesnek látszik, nem jelenti azt, hogy a megvalósított újdonságot nem lehet feltalálói tevékenységként értékelni. Korábban, régi idők óta ismeretesek voltak a nyílt vízi bóják, a kérelmező előtt ezekhez hasonló elven működő emelőtagokat mégsem alkalmaztak az úszópályák elválasztására szolgáló berendezésnek a víz felszínén való fenntartásához.
A kombinációs megoldáshoz szükséges többlethatás is érvényesül. A Fővárosi Bíróság sem vitatta a megoldásnak a hullámokat csillapító hatását. Előnyként mutatkozik az is, hogy a könnyű emelő tagok folytán nagyobb igénybevételt elbíró vastagabb tárcsákat alkalmazhatnak.
Mindezekre tekintettel az Országos Találmányi Hivatal az újdonság hiányára történő hivatkozással indokolatlanul utasította el a szabadalmi bejelentést. Tekintettel arra, hogy a szabadalmazhatóság további feltételeinek a vizsgálatára is szükség van, a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával – hatályon kívül helyezte az Országos Találmányi Hivatal határozatát, és a Hivatalt új eljárásra utasította arra is figyelemmel, hogy a kérelmező a Legfelsőbb Bíróságon új igénypontsorozatot nyújtott be.
(Legf. Bír. Pkf. IV. 20 806/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás