PK BH 1990/378
PK BH 1990/378
1990.10.01.
A közös tulajdonban álló házingatlanban levő lakás jogalap nélküli birtokosával szemben bármelyik tulajdonostárs önállóan is jogosult fellépni [Ptk. 195. §, 140. §, 146. §;].
A perbeli házasingatlan 2/8 részében az I. r., 1/8–1/8 részben a II. és III. r. felperesek, 4/8 részben pedig a perben nem álló ismeretlen helyen tartózkodó G. M-né közös tulajdona. A többlakásos ingatlan egyik – egy szoba, konyha helyiségekből álló – lakrészének az alperes anyja, K. G-né volt a bérlője 1987. december 12. napján bekövetkezett haláláig. Halála után lakrészét az alperes lezárta.
A felperesek eredménytelenül szólították fel az alperest a lakrész kiürítésére. Ennek érdekében keresettel fordultak a bírósághoz. Azt kérték megállapítani, hogy néhai K. G-né halálával megszűnt a bérleti jogviszonya, egyben kötelezze a bíróság az alperest arra, hogy a lakást 15 nap alatt ürítse ki, és bocsássa a rendelkezésükre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesek nem rendelkeznek perlési jogosultsággal, mivel jogelőde nem a felperesektől bérelte a lakást, hanem a külföldön távollevő tulajdonostárs illetősége állt a használatában. Előadta, hogy jogelődével az ingatlanba műszaki értékben mintegy 113 000 Ft-ot ruháztak be, „amelyet tulajdonjog keletkeztetésére is alkalmasnak” tart.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és kötelezte őket az alperes részére perköltség megfizetésére. A határozat indokolása szerint a tulajdonostársak egymás között rendezték az ingatlan használati megosztását; a felperesek az adásvételi szerződésben meghatározott helyiségek kizárólagos használatát szerezték meg. Az alperes anyja által bérelt lakás az ismeretlen helyen tartózkodó G. M-né öröksége, ezért csak ő terjeszthetett volna elő keresetet.
Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Hivatkoztak arra, hogy az ingatlan eszmei hányadrészének tulajdonosai, ezért jogosultak a perbeli igénnyel fellépni. Arra is hivatkoztak, hogy a bérlő halálával megszűnt a bérleti jogviszony, ezért az alperes jogcím nélküli birtokos.
A másodfokú bíróság lényegében indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes nem bérlője az ingatlannak. Védekezésében sem állította, hogy jogosult lenne az elhalt bérlő javára fennállott bérleti jogviszony folytatására. Az alperes birtokosa sem volt az ingatlanrésznek, amelyet anyja halála után minden jogcím nélkül önkényesen vett birtokba és zárt le. Minthogy az alperes jogalap nélküli birtokos (Ptk. 195. §), köteles az általa elfoglalva tartott lakrészt a birtoklásra jogosultnak kiadni.
A felperesek jogosultak voltak a lakrész birtokba adására irányuló igénnyel fellépni. A felperesek tulajdonostársai a közös tulajdonban álló ingatlannak. A Ptk. 140. illetve a 146. §-a értelmében pedig a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, mégpedig az egész dologra vonatkozóan. A tulajdonostársak mindegyike jogosult a tulajdonjogvédelmében fellépni, ugyancsak az egész dologra vonatkozóan.
A dolog használatának megosztása sem zárja ki harmadik személlyel szemben e jogosultságok gyakorlását. A használat megosztása csupán a tulajdonostársak egymás közötti jogviszonyát rendezi. Nem mond ellent ennek a jogértelmezésnek a Legfelsőbb Bíróság PK 60. számú állásfoglalása, amely azt mondja ki, hogy a megosztás esetén az a tulajdonostárs, aki bérletet létesít, önállóan is jogosult a bérlet felmondására.
Az adott esetben a per tárgya nem a felmondási jog gyakorlása volt, a tulajdonostársak nem az egymás közötti belső jogviszonyt érintő jogot kívánták érvényesíteni, hanem a kívülálló, harmadik személlyel szemben léptek fel igénnyel. Erre az igényérvényesítésre a fent hivatkozott, a Ptk. 140. és 146. §-ai alapján jogosultak.
Az igényérvényesítésnek természetesen feltétele, hogy a joggyakorlás ne sértse a többi tulajdonostársnak a jogait és a dologhoz fűződő törvényes érdekeit. A felperesek joggyakorlása az ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonostárs érdekeit nem sérti, ellenkezőleg az ő érdeke is az, hogy ingatlanrésze ne legyen jogcím nélküli személy birtokában.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva arra kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlannak általa elfoglalva tartott lakrészét 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperesek birtokába.
Az alperes a peres eljárásban jogi képviselővel járt el. Állította, hogy a kérdéses lakrészre jelentős összegű beruházást fordított néhai anyjával együtt. Jelezte, hogy e beruházásaik tulajdonjog „keletkeztetésére” is alkalmasak, és az erre vonatkozó igényét a felperesek perképességének megállapítása esetén, illetve amennyiben a bíróság a pert tovább tárgyalja, viszonkeresetben érvényesíteni kívánja. A jogi képviselővel eljáró alperesnek ez a bejelentése csupán jelzés arra, hogy igényérvényesítéssel kíván fellépni. Ennek az igényérvényesítésnek valamennyi tulajdonostárs perbenállása esetén lehet helye.
A pernyertes felperesek részére a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-a alapján együttes első- és másodfokú eljárási költséget állapított meg, amelynek megfizetésére az alperest kötelezte.
(P. törv. I. 21 167/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás