GK BH 1990/382
GK BH 1990/382
1990.10.01.
A földdel együtt bevitt – a földtől az állag sérelme nélkül elválasztható, alkotórésznek, tartozéknak nem minősülő – felülépítmény tulajdonjogát a közös vállalat igazgató tanácsa határozatával nem változtathatja meg, ezért a felülépítmény kért természetbeni kiadása helyett értékének részletekbeni pénzbeli megváltását nem írhatja elő [Ptk. 95. § (1)–(2) bek.; 1978. évi 4. tvr. 31. §; 9/1978. (II. 1) MT r. 20. §].
A felperes 1983. január 1. napjától tagja volt az alperesi közös vállalatnak. Vagyoni hozzájárulása a Sz-on, 8416 számú tulajdoni lapon 8114 hrsz. alatt nyilvántartott 6 h 3412 nm alapterületi, a Magyar Állam tulajdonában és a felperes kezelésében levő földrészletből drótkerítéssel leválasztott 5400 nm terület használati joga és a rajta levő, betonalaphoz csavarkötésekkel rögzített vasvázas szín 2/4-ed része volt. A vasvázas szín az átadást megelőzően a felperes vagyonmérlegében szerepelt, az átadást követően az átadott hányad a felperes vagyonmérlegéből törlésre, az alperes vagyonmérlegébe pedig átvezetésre került. A földrészlet használati jogát egyéb értékelhető közreműködésként vették az alperesnél nyilvántartásba.
A felperes a közös vállalatból 1987. december 31-i hatállyal kilépett. A társulási szerződés V. fejezetének 2. pontja szerint a közös vállalatból bármely tag a naptári év végén kiléphet, a kilépő taggal a kilépés napjával – a kilépést követő 60 napon belül – el kell számolni; vagyoni hozzájárulását és a kilépéskor elért tiszta vagyon erre eső hányadát az igazgatótanács határozatának megfelelő részletekben is időpontban 5 év alatt kell visszafizetni. A kilépés folytán a közös vállalat igazgató tanácsa 1988. február 25-én 5/1988. szám alatt határozatot hozott, amely szerint a használatra átadott területet 1991. december 31-ig kell a felperes részére kiadni, a vasvázas szín vagyoni értékét pedig 4 éven belül kell a felperes részére megtéríteni.
A felperes keresete – az igazgatótanács határozatával szemben az alperesnek használatra átadott terület és az azon levő vasvázas szín természetben való kiadására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest mind a terület, mind pedig a vasvázas szín 60 napon belüli kiadására kötelezte. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság azzal hagyta helyben, hogy a kiadási határidőt 1989. június 30. napjára változtatta. Mindkét ítélet lényegében azon alapult, hogy az alperesnek a birtokban tartásra és használatra – a felperesnek az alperesi közös vállalatból való kilépése folytán – nincs törvényes jogcíme. Ezzel ellentétes határozat meghozatalára az igazgatótanács nem jogosult, mert ingatlan – visszterhes szerződés hiányában – nem kerülhet az alperes tulajdonába. Álláspontját az elsőfokú bíróság a Ptk. 571. §-ának (5) bekezdésére, a másodfokú bíróság pedig a Ptk. 570. §-ának (2) bekezdésére alapította. Az említett rendelkezések szerint a társaságtól megváló tag a társaság rendelkezésére bocsátott állóeszközök kiadását követelheti, az állóeszköz további használatához vagy tulajdonának átruházásához pedig a tagokkal kötött megállapodás szükséges, illetőleg a társaság megszűnése vagy a tag kilépése esetén a vagyoni hozzájárulásnak vagy értékének kiadását lehet követelni.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát indítványozta. A törvényességi óvás szerint téves az eljárt bíróságok hivatkozása a Ptk. 571. §-ának (5), illetőleg 570. §-ának (2) bekezdésére, mert az alperes jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulás, amelyről a Ptk. 52–56. §-ai, továbbá az 1978. évi 4. tvr. (a továbbiakban: tvr.) II–V. részei, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 9/1978. (II. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) rendelkeztek.
Az óvás szerint a tvr. 31. §-a, illetőleg a Vhr. 20. §-a figyelembevételével az igazgatótanács az irányadó jogszabályoknak és a társasági szerződésnek megfelelően járt el, amikor a felperes vagyoni hozzájárulása )a vasvázas szín tulajdoni hányada és a terület használati joga) felöl rendelkezett. Ugyanakkor a törvényességi óvás értelmében – a 27/1978. (XII. 31.) MÉM rendelet 43. §-ának (7) bekezdését figyelembe véve – téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a földrészlet és a vasvázas szín tulajdonjoga nem választható el egymástól, mert azt az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó szabályok nem teszik lehetővé.
Jogszabályt sértettek tehát az eljáró bíróságok, amikor a közös vállalat igazgató tanácsának a kilépő taggal való elszámolásra vonatkozó határozatát figyelmen kívül hagyták.
A törvényességi óvás részben alapos.
A Vhr. 20. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály és a társulási szerződés keretei között az igazgatótanács határozza meg azt, hogy a társulás a kilépő tag vagyoni hozzájárulását és a kilépésig elért tiszta vagyon reá eső hányadát mikor és milyen részletekben téríti vissza; a kifizetés időtartama azonban öt évnél hosszabb nem lehet. Az említett rendelkezéssel összhangban a társulási szerződés a vagyoni hozzájárulás visszafizetésének határidejét öt évben határozta meg (V. fejezet 2. pont). Ezért az igazgatótanács 1988. február 29-én kelt 5/1988. számú határozatának az a rendelkezése, amely a felperes által vagyoni hozzájárulásként az alperes használatába adott terület kiadásának időpontját 1991. december 31. napjában határozta meg, összhangban van a jogszabály és a társulási szerződés rendelkezéseivel. Törvénysértően járt el tehát az elsőfokú és a másodfokú bíróság, amikor az igazgatótanács határozatának ezt a rendelkezését figyelmen kívül hagyta.
Megalapozott a törvényességi óvás abból a szempontból is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása során tévesen hivatkozott a Ptk. 571. §-ának (5) bekezdésére, illetőleg 570. §-ának (2) bekezdésére. Ezek a rendelkezések ugyanis – amelyek számozása egyébként időközben megváltozott – a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra vonatkoztak. A perbeli ügyben pedig közös vállalatról, tehát jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásról volt szó, amelyre a Ptk. 52–56. §-ai, továbbá a tvr. II–V. részei és a Vhr. rendelkezései voltak az irányadók.
Nem alapos ugyanakkor a törvényességi óvásnak az a része, amely szerint az elsőfokú és a másodfokú bíróság jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül az igazgatótanács határozatának a vasvázas szín vagyoni értékének pénzbeli megtérítésére vonatkozó rendelkezését.
A felperesnek – mint az alperesi közös vállalat tagjának – vagyoni hozzájárulása a Magyar Állam tulajdonában és a felperes kezelésében levő földrészletből természetben leválasztott (elkerített) 5400 nm terület használati joga és a rajta levő vasvázas szín 2/4 része volt. A vasvázas szín másik 2/4 része – nem képezte a vagyoni hozzájárulás tárgyát, az továbbra is a Magyar Állam tulajdonában, valamint a felperes kezelésében maradt.
A törvényességi óvás arra helyesen mutatott rá, hogy a vasvázas szín nem minősül a föld alkotó részének [Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése], és nem tekinthető a föld tartozékának sem [Ptk. 95. §-ának (2) bekezdése]; tulajdonjoguk mindezért elválik egymástól. A vasvázas szín azonban közös tulajdonban van; 2/4 része pedig a Magyar Állam tulajdonában és a felperes kezelésében áll. Ezt a közös tulajdont az igazgatótanács határozata nem szüntetheti meg, ennek hiányában pedig nincs lehetőség arra, hogy az alperes a vasvázas szín reá eső részét a földtől elválassza, és ilyen módon tartsa meg a tulajdonában. Nem lehetséges az sem, hogy az alperes a földet – és ezzel együtt a vasvázas szín 2/4 részét – a földnek a felperes részére való kiadását követően a felperessel történő megállapodás nélkül jogszerűen a birtokában tartsa, mert a föld bérletére vagy más jogcímen való használatára vonatkozólag az igazgatótanács a kilépő tagra is kötelező határozatot nem hozhat.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróság mindezért helyesen járt el akkor, amikor az igazgatótanács határozatának a vasvázas szín vagyoni értékének pénzbeli megtérítésére vonatkozó rendelkezését figyelmen kívül hagyta, és a vasvázas színnek mint vagyoni hozzájárulásnak természetbeni kiadását rendelte el.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa – a törvényességi óvásnak a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján részben helyt adva – a másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a vagyoni hozzájárulás kiadásának időpontját 1991. december 31. napjában állapította meg, és megfelelően módosította a jogerős ítélet részben téves indokolását is.
(Eln. Tan. G. törv. 31 339/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás