GK BH 1990/383
GK BH 1990/383
1990.10.01.
Gazdálkodó szervezetek kapcsolatában a szerződésszegés miatt fizetendő kötbér után kamat nem jár [Ptk. 301. § (1) bek.; Ptké. I. 52. §].
A felperes keresetében – a fővállalkozási szerződés késedelmes teljesítése miatt – 3 085 886 Ft késedelmi kötbér és annak esedékességétől számított évi 20% kamata megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni.
Az I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, és a II. r. alperessel szemben 3 283 861 Ft késedelmi kötbér megfizetése iránt keresetet terjesztett elő. A II. r. alperes viszontkeresetében a közbenső intézkedések késedelmes teljesítése miatt 2 414 606 Ft megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni.
A Fővárosi Bíróság a felperes kötbérkövetelésének teljes egészében, az I. r. alperes keresetének 2 214 606 Ft erejéig helyt adott, ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. A felperes késedelmi kamatigényének elutasítását azzal indokolta, hogy a gazdálkodó szervezetek viszonyában kötbér után kamatigény nem érvényesíthető.
A peres felek fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperesnek a II. r. alperes ellen előterjesztett kötbér iránti keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezett részében – helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperesnek a kötbér késedelmes fizetésére alapított késedelmi kamatkövetelését, mert a Ptké. 52. §-a szerint a gazdálkodó szervezetek terven alapuló viszonyában kötbér késedelmes fizetése miatt késedelmi kamat nem jár. A bírói gyakorlat, függetlenül attól, hogy a Ptké.-nak a terven alapuló szerződéseket szabályozó eredeti XXXV. fejezete már nem hatályos, alkalmazza a Ptké.-nak ezt a rendelkezését. Ennek oka, hogy a szerződések jelenleg is a népgazdasági tervek kielégítését szolgálják, és ezért változatlanul indokolt a Ptk. szabályának alkalmazása.
A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész emelt törvényességi óvást.
Az óvás indokolása szerint a kötbérfizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetére a Ptké. 52. §-a speciális rendelkezést tartalmaz, melynek alkalmazására két konjuktív feltétel megléte esetén kerülhet csak sor, mégpedig akkor, ha a kötbérfizetés kötelezettje és jogosultja egyaránt a Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet, és ha a gazdálkodó szervezetek közötti jogviszony a szerződés megkötésére irányuló tervkötelezettségen alapul. E feltételek bármelyikének hiánya kizárja a Ptké. 52. §-ában foglaltak alkalmazását, helyette a kamatfizetésre vonatkozó általános rendelkezések az irányadók: a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése alapján a 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet. A perbeli szerződés, illetőleg a felek közötti jogviszony nem „terven alapul”, ezért a felperes késedelmi kamatigénye jogos.
Az óvás nem alapos.
A pénztartozás késedelmes teljesítésének jogkövetkezményeit – általános jelleggel – a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szabályozza. A Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában az 1960. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ptké. I.) 52. §-a és az 1989. november 10-ig hatályban volt 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet tartalmaz a fizetési késedelem jogkövetkezményeire speciális rendelkezéseket.
A Ptké. I. 52. §-ának helyes értelmezéséhez, a nyelvtani értelmezésen kívül a jogértelmezés történeti és logikai módszereit is fel kell használni.
Az 1960. május 1-jén hatályba lépő 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 397. §-a – összhangban a tervutasításos – tervlebontásos gazdaságirányítási rendszerrel – akként rendelkezett, hogy a szocialista szervezetek – ha jogszabály kivételt nem tesz – a népgazdasági terv megvalósítása érdekében fennálló valamennyi kölcsönös kötelezettségük részletes meghatározása és teljesítése céljából a termékszállítás, építés és a vállalkozás körébe tartozó más szolgáltatásokra is szerződéseket kötelesek egymással kötni. Ehhez kapcsolódva és vele teljes összhangban mondta ki a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése, hogy a szocialista szervezetek terven alapuló viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről külön jogszabály rendelkezik.
A Ptk. hatályba lépéséről rendelkező Ptké. I. 52. §-a a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdéséhez kapcsolódva „fizetési késedelem jogkövetkezményei a gazdálkodó szervezetek terven alapuló viszonyában” címszó alatt akként rendelkezett, hogy a gazdálkodó szervezetek terven alapuló viszonyában kötbér késedelmes fizetése miatt késedelmi kamat nem jár, tehát szó szerint követte a Ptk. 301. §-a (3) bekezdésének szövegezését.
Az 1968. január 1-jén hatályba lépő 1967. évi 39. tvr. 12. §-a módosította a Ptk. 397. §-át. A tvr. hatályba lépésével a szerződéskötési kötelezettség kivételessé vált, és megszűnt a szerződéseknek a népgazdasági tervvel való közvetlen kapcsolata. Az újabb szabályozás ennek ellenére nem érintette sem a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdését, sem pedig a Ptké. I. 52. §-át.
Az 1977. évi IV. törvény már a szabályozórendszerrel történő gazdaságirányítás körülményei között született, a gazdálkodó szervezetek szerződéses rendszerét alapvetően már a szerződéses szabadság jellemezte. A törvény szakított a szocialista szervezet fogalmával, helyette a gazdálkodó szervezet megnevezést használta, és a rájuk vonatkozó külön jogszabályok alapvető rendelkezéseit beépítette a Ptk.-ba. A Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése akként módosult, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről jogszabály eltérően rendelkezhet. A Ptk. tehát a terven alapuló jogviszony fogalmát már nem használja, Az 1977. évi IV. törvény hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése mégsem érintette a Ptké. I. 52. §-át, így változatlanul megmaradt a Ptk. 301. §-a (3) bekezdésének eredeti szövegére való utalás annak ellenére, hogy a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése a terven alapuló jogviszony fogalmát kiiktatta. Ezt követően a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdését, az 1984. évi 33. tvr. számozta át (4) bekezdéssé.
Mindebből megállapítható, hogy a Ptké. I. 52. §. a csakis a jogszabályi hierarchia magasabb fokán álló Ptk. 301. §-ának (4) bekezdésével összhangban értelmezhető oly módon, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában kötbér késedelmes fizetése miatt késedelmi kamat nem jár. A Ptk.-nak az a rendelkezése ugyanis, amelyen a Ptké. 52. §-a jelenleg alapul, a terven alapuló jogviszony fogalmát nem ismeri.
A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT rendelet – a Ptk. 246. §-a (4) bekezdésében kapott felhatalmazással élve – a kötbér kikötését kötelezővé tette, annak kötelező legkisebb mértékét is megállapította. Ez a felek szerződéses akaratától független kötbérszabályozás is indokolja a kötbér késedelmes fizetése esetére az általános szabályoktól eltérő rendelkezést. A szerződésszegés többszörös – a felek akaratát figyelembe nem vevő – szankcionálása ugyanis ellenkezik a piacgazdaságra épülő szerződéses kapcsolatokkal, és sérti a versenysemlegesség elvét is a következők miatt. A felek megállapodásán alapuló kötbérszankció esetén a Ptk. 246. §-ának (1) bekezdése a kötbér utáni kamat kikötését tiltja, nem tiltja ellenben a jogszabályon alapuló kamat követelését. Az 1989. évi X. tv. hatályba lépése előtt a magánvállalkozókat terhelő késedelmi kamat mértéke csak 8% volt, míg a gazdálkodó szervezetek már az 1984. év óta – a szerződésszegés miatt a megállapodástól függetlenül járó kötbér mellett – 20%-os mértékű kamattal is tartoztak volna.
Az előbbiekben ismertetett ellentmondásra tekintettel a bírói gyakorlat egységes volt abban, hogy a Ptké. I. 52. §-ának hatályára tekintettel gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a kiszabott kötbér után késedelmi kamatot nem állapított meg. A gyakorlat megváltoztatásának jelenleg sincs indoka, hiszen ehhez nemcsak a Ptké. I. 52. §-ának rendelkezését kellene figyelmen kívül hagyni, hanem az ex lege kötbérszankciókat tartalmazó jogszabályi rendelkezéseket is, mert ezek – a felek megállapodásától függetlenül ható szankciók – éppúgy nem tekinthetők tisztán polgári jogi kategóriáknak, mint a Ptké. vitatott 52. §-ának rendelkezése.
A kifejtettekre tekintettel az óvással megtámadott jogerős ítéleti rendelkezés a törvényeknek megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Eln. Tan. G. törv. 31 786/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás