GK BH 1990/385
GK BH 1990/385
1990.10.01.
Évi 30%-os késedelmi kamat kikötése nem tekinthető túlzottnak [Ptk. 301. § (1), (2), (4) bek.; 63/1983. (XII. 30.) PM r. 1. § (1) bek1.].
A felperes eredetileg fizetési meghagyással érvényesítette a 82 375 Ft vételár és annak 1989. augusztus 18. napjától a megfizetés napjáig járó évi 30%-os kamata, valamint 2471 Ft perköltség iránti követelését.
A kötelezett a 20%-ot meghaladó kamatköveteléssel szemben ellentmondással élt. A perré alakult ügyben a felperes arra hivatkozott, hogy a felek megállapodtak a 30%-os mértékű kamatban.
A megyei bíróság a fenti adatok alapján tárgyaláson kívül hozott ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 82 375 Ft-nak 1989. július 18-tól a kifizetésig járó évi 28%-os kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a különböző jogcímeken (ügyleti és késedelmi) járó kamat együttes mértéke a Ptk. 301. §-ának (1) és (2) bekezdését módosító 1989. évi X. törvény 2. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a 28%-ot nem haladhatja meg. Ezért a bíróság az alperes által vitatott 20%-on felüli kamatigényt 8% erejéig alaposnak találta, 2% erejéig pedig alaptalannak, miért is az utóbbi részében elutasította a keresetet.
Az ítélet elutasító része ellen, további 2% kamat megítélése érdekében a felperes fellebbezett. Tévesnek minősítette a bíróság jogszabály-értelmezését és azt, hogy nem vette figyelembe a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdésében előírtakat. Ez utóbbi rendelkezés ugyanis lehetővé teszi, hogy a felek – mint a jelen esetben is – a szerződésben 20%-nál magasabb mértékű késedelmi kamatban állapodjanak meg. A felperes a fellebbezési eljárásban becsatolta az F/1 alatti megállapodásnak a fizetési határidőre, ezen belül a fizetendő kamat mértékére vonatkozó részét.
Az alperes az ítélet helybenhagyására irányuló ellenkérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú ítéletben felhívott jogszabályok alapján azt a véleményét nyilvánította ki, hogy a felek csak lefelé térhettek volna el az összesen 28%-ban kiköthető kamattól, felfele nem. A felfelé való eltérésre lehetőséget adó 111/1989. (XI. 9.) MT rendelet a szerződéskötés után jelent meg. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a túlzott mértékű kamatot a bíróság mérsékelheti.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. módosításáról rendelkező 1989. évi X. tv., amely az 1959. évi IV. tv. 301. §-ának (1) és (2) bekezdését módosította, nem változtatta meg a (4) bekezdésben foglaltakat. Ez utóbbi rendelkezés jelenleg is hatályban van. A módosítás gazdálkodó szervezetek tekintetében nem érintette a 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet 1. §-át, amelynek (1) bekezdése szerint a késedelmi kamat mértéke – eltérő megállapodás hiányában – 20%. A felek tehát a fenti jogszabályok értelmében a szerződésben a 20%-os mértéktől felfelé is eltérhettek.
Ez történt a jelen esetben is, hiszen az alperes sem vitatta, hogy az iratokhoz F/1 alatt csatolt szerződésben olyan módon állapodott meg a felperessel, hogy késedelmes fizetés esetén 30% késedelmi kamatot fizet. Ez a megállapodás érvényes, a szerződésben kikötött kamat – a fizetési késedelem időtartama alatt a kamat mértékében bekövetkezett jogszabályváltozásra is tekintettel – túlzottnak nem minősíthető. A felperes tehát összesen 30% kamatot érvényesíthet. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utasította el az alperes által vitatott 28%-os felüli 2%-os kamatigényt.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a 2%-os kamatot elutasító részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest további 2% megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 043/1990. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 11/1989. (XI. 9.) MT rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás