BK BH 1990/413
BK BH 1990/413
1990.11.01.
Az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása, a kölcsönös dulakodás során a sértett combjára irányított késszúrás esetén [Btk. 170. § (5) bek. 2. ford., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott egy többlakásos lakóépületben a sértett és családja szomszédságában lakott. A sértett ittas állapotban agresszív magatartást tanúsított, a feleségét durván bántalmazta, és mindenkibe belekötött. A vádlott ugyanakkor csendes, visszahúzódó ember, összeütközése senkivel nem volt.
A vádlott beleszeretett a sértett feleségébe, közelebbi kapcsolat is kialakult közöttük, melyet a sértett is sejtett, emiatt a feleségét többször bántalmazta, és a vádlottat is megfenyegette.
A vádbeli napon a sértett a lakásuk ajtaja előtt az udvaron közepes súlyos fokú ittas állapotban, minden előzmény nélkül szidalmazni kezdte a feleségét, a vádlottat is emlegette, majd az asszonyt úgy megütötte, hogy az a földre esett, és ott a sértett többször belerúgott.
A vádlott, aki enyhe alkoholos állapotban volt, látta a bántalmazást, s ekkor magához vett egy 7 cm pengehosszúságú zsebkést, kinyitotta, és azzal a sötét udvaron álló sértetthez ment. Dulakodni kezdtek, kb. 5 percig váltakozva kerültek felülre, illetve alulra, miközben a vádlott a sértettet közepes vagy annál nagyobb erővel a jobb és bal combján és a jobb lábszárán 3 alkalommal megszúrta. A dulakodás befejezése után a vádlott késsel a kezében a lakására ment, és ott várta a kiérkező rendőröket.
A helyszínre érkező mentők a sértettet kórházba szállították, ennek ellenére kb. 23 órakor meghalt. A helyszínen történő szakszerű ellátás esetén a sértett élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna. A halál oka a jobb comb mély, a visszéren áthatoló szúrt–metszett sérülése volt, mely heveny külső elvérzést, keringési összeomlást eredményezett, és a sértett halálához vezetett. A szúrás és a bekövetkezett halál között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság megalapozott tényállást állapított meg, azt csupán annyiban egészíti ki, hogy a bal combon 5 cm, a jobb combon 7 cm volt a szúrcsatorna hossza.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét halált okozó testi sértés bűntette helyett emberölés bűntetteként értékelte. E két bűncselekmény elhatárolása szempontjából ugyanis nem az eredményből, hanem a tudattartalomból kell kiindulni. Az kétségtelen, hogy a vádlott élet kioltására alkalmas 7 cm pengehosszúságú zsebkéssel szúrta meg a sértettet, amely alkalmas az ölési cselekmény elkövetésére. Az is tény, hogy a szúrás közepes vagy nagyobb erőbehatással történt, ezt az erőbehatást azonban a szakértő csak vagylagosan állapította meg. Az irányzott testrész egyértelműen a comb, illetve lábszár volt. A kérdés az, hogy a vádlott tudata átfogta-e, hogy az ilyen testrészen, a combon, olyan visszerek húzódnak, amelyek sérülése a sértett halálához vezethet. A vádlott a védekezése során arra hivatkozott, hogy bántalmazási szándék vezette, ezért más testtájékára szándékosan nem irányította a késszúrást. Ez a vádlotti előadás megfelel az objektív helyzetnek. Tény tehát, hogy a sérülés okozása nem életfontosságú szerven vagy annak közelében történt, az pedig nem köztudomású és az iskolázatlan, primitív személyiségű vádlott esetében még kevésbé tudott, hogy a combon olyan verőerek és visszerek húzódnak, amelyek sérülése esetén a halálos eredmény bekövetkezhet. A combba történt szúrás éppen ezért – a tudattartalom hiánya miatt – általában nem értékelhető emberi élet kioltására irányuló szúrásként. Aki más életének kioltására törekszik, és e célból kést használ, rendszerint elsődlegesen életfontosságú szervek irányába szúr. A sérülés jellege és helye életfontosságú szervek veszélyeztetése esetén ad csak következtetési alapot az eventuális ölési szándék megállapítására. Ennek hiányában pedig a cselekménynek emberölés bűntettekénti értékelésére nem kerülhet sor, hiszen a vádlott tudatában fel sem merült, hogy a késének a sértett combjába szúrásával a sértett halálát okozhatja (BJD 7462. sz.).
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének második fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket általában helyesen sorolta fel. A minősítés megváltoztatására tekintettel azonban a Legfelsőbb Bíróság a vádlott teljes beismerését nyomatékos enyhítő körülményként értékelte, ugyancsak enyhítőként vette figyelembe, hogy az indulatos állapotát nagyrészt a sértett magatartása váltotta ki. Mellőzte azonban az enyhítő körülmények köréből az eshetőleges szándékkal történt elkövetést, és a súlyosító körülmények közül a szeszes italtól befolyásolt állapotot, ugyanis a vádlott véralkohol–koncentrációja csak 0,06 ezrelék – 1,1 ezrelék közötti enyhe fokú volt, s a cselekmény elkövetésében ennek szerepe nem volt, az indulatát ugyanis a sértett feleségének a bántalmazása, megalázott helyzete váltotta ki.
Mindezekre tekintettel – s nyomatékosan a cselekmény minősítésének változására – a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben kiszabott 10 évi szabadságvesztés eltúlzottan súlyos, még az alkalmazott minősítés mellett is. Ezért a vádlott és védője által benyújtott fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Úgy ítélte meg, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával arányban álló 4 év 6 hónapi börtönbüntetés és 4 évre a közügyektől eltiltás kiszabása indokolt.
(Legf. Bír. Bf. III. 141/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás