PK BH 1990/420
PK BH 1990/420
1990.11.01.
A Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak a művészeti alkotásról kiadott értékelése önmagában nem alapítja meg a szerzői jogvédelmet [Szjt1. 1. § (2) bek., 10. §, 52. §; 83/1982. (XII. 29.) MT r. 6. § (2) bek. a) pont].
Az alperes 1987. májusától 1987. december 1-jéig kőesztergályosként állt a felperes alkalmazásában. Munkaviszonya keretében a felperes által tervezett tárgyakat – közöttük műtárgyállványokat – készített a felperes által rendelkezésre bocsátott zsűrizett rajzok és leírások alapján.
A felek közötti viszony megromlott, majd az alperes munkaviszonya 1987. december 1-jén megszűnt. A munkaviszony alatt az alpereshez került rajzok azonban ezt követően is az alperesnél maradtak.
Az alperes a munkaviszony megszűnését követően 8 db kő virágállványt készített és azokat értékesítette.
A felperes keresetében szerzői jogai megsértésének megállapítását kérte arra való hivatkozással, hogy az alperes által készített kőállványok az ő tervei alapján készültek, engedélye és hozzájárulása nélkül, tehát ezzel az alperes az ő szerzői jogát megsértette. Kérte még, hogy a bíróság rendelje el a virágállványok megsemmisítését, továbbá kötelezze az alperest – a munkaviszonyával kapcsolatos elszámolás eredményeként – 21 000 Ft megfizetésére és a tervrajzok kiadására.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A tervrajzok kiadására hajlandó volt, azokat az elsőfokú eljárás során a felperesnek kiadta. Tagadta, hogy az általa készített virágállványok a felperes tervei alapján készültek. Így álláspontja szerint a felperes szerzői jogát nem sértette meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a felperes által készített tervrajzokat 8 db műtárgy állvány elkészítéséhez felhasználta, a felperesnek az ipari tervező művészi alkotáshoz fűződő jogait megsértette, és egyben az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével, az általa tartott helyszíni szemlén tett megállapítások mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által készített műtárgyállványok és a felperes tervrajzaiban szereplő tárgyak összbenyomásukat tekintve azonosak. Megállapítása szerint kétségtelen, hogy néhány lényegtelen részletmegoldásban e tárgyak eltértek egymástól, az eltérések azonban az összhatást nem befolyásolták. Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperes által készített tervrajzok felhasználásával készítette a perbeli kőállványokat, s ezzel a felperesnek az 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 10. §-ában foglalt személyhez fűződő szerzői jogát sértette meg. E jogsértésre tekintettel alkalmazta az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakat, tehát megállapította a jogsértést, és az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Egyéb jogkövetkezmény alkalmazására nem látott lehetőséget, mert a tervrajzokat az alperes az elsőfokú eljárás során a felperesnek kiadta, a tárgyak megsemmisítésére vonatkozó kereseti kérelmet pedig alaptalannak találta, figyelemmel arra, hogy az alperes által készített állványok időközben értékesítésre kerültek.
A munkaviszonnyal kapcsolatos elszámolási igény tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezt a követelését a felperes külön perben érvényesítheti.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során szakértői véleményt szerzett be a Szerzői Jogi Szakértő Testülettől. A Szakértő Testület megállapítása szerint a perrel érintett műtárgyállványok nem testesítenek meg önálló, eredeti sajátos szellemi alkotó tevékenységet.
A felperes a Szakértő Testület álláspontját vitatta, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a műtárgyállványok rokonjogi védelem alá eshetnek, különös figyelemmel az elsőfokú eljárás során csatolt zsűri véleményre.
Az Szjt. 10. §-a szerint a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása.
Annak elbírálása tárgyában, hogy az alperes magatartása a felperesnek mint szerzőnek személyhez fűződő jogát sértette-e, mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes által tervezett kőállványok olyan műveknek minősülnek-e, amelyeket szerzői jogi védelem illet meg.
A rendelkezésre álló adatokból, különösen a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményéből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperes által tervezett műkőállványok nem testesítenek meg önálló, eredeti, sajátos szellemi alkotó tevékenységet, így nem tekinthetők szerzői jogi védelem alatt álló műveknek.
Alaptalan a felperesnek a zsűrizéssel kapcsolatos hivatkozása: önmagában a zsűrizés ténye a szerzői jogi védelmet nem alapítja meg. Téves a felperesnek az a hivatkozása is, hogy a műtárgyállványok ún. rokonjogi védelem alá eshetnek, mert ennek az Szjt. 51. §-a (1) bekezdésében írt feltételei nem állapíthatók meg. Az iratokhoz csatolt, a felperes által készített tervrajzokon ugyanis a készítő neve és a készítés, illetve a nyilvánosságra hozatal éve nem szerepel. Ezek hiánya pedig az ún. rokonjogi védelem megállapítását is kizárttá teszi.
Mindezekből az következik, hogy miután a felperes alkotása szerzői jogi védelem alatt álló műnek nem minősül, a felperes szerzői jogának megsértését nem sérelmezheti, ezért az ezzel kapcsolatos kereseti kérelme alaptalan.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetének helyt adott, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Pf. IV. 20 563/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás