PK BH 1990/425
PK BH 1990/425
1990.11.01.
A bérlőtársi jogviszony megszüntetése iránti kereset benyújtására előírt 30 napos jogvesztő határidő anyagi jogi jellegű, így abban a kérdésben, hogy az igényt időben érvényesítették-e a keresetlevélnek a bírósághoz való beérkezése, nem pedig a postáraadás időpontja az irányadó [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 97. § (4) bek.; Pp. 105. § (4) bek.].
A peres felek házasságát a bíróság felbontotta, egyidejűleg az egy és két félszobás összkomfortos tanácsi bérlakás használatát a felek között megosztotta, a mellékhelyiségek közös használata mellett.
A házasság felbontását követően a felek között – elsősorban a mellékhelyiségek közös használatával összefüggésben – rendszeresekké váltak a viták és veszekedések, amelyek esetenként tettlegességig fajultak. A tettlegességek miatt a felek 1986. januárjától kezdve egymással szemben kölcsönösen feljelentéseket tettek. Az utolsó tettlegességre az alperes részéről 1988. március 12. napján került sor, amely miatt a felperes március 29-én ugyancsak feljelentéssel élt. A bíróság az ügyeket egyesítette, majd az alperes bűnösségét 5 rendbeli, a felperes bűnösségét 2 rendbeli könnyű testi sértés vétségében megállapította, és mindkét felet pénzbüntetésre ítélte.
A felperes az 1988. április 13. napján érkezett keresetlevélben az 1988. március 12. napján elkövetett tettlegesség miatt az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 97. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését igényelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetindításra nyitva álló jogvesztő határidőt elmulasztotta, másodlagosan pedig azzal védekezett, hogy a tettlegesség minden esetben a felperes provokatív magatartásának a következménye volt.
A büntetőeljárás jogerős befejezését követően az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, melyben a perbeli lakásra nézve az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette. Az alperest 30 napon belül a lakás kiürítésére kötelezte, és megállapította, hogy az elhelyezéséről saját maga köteles gondoskodni.
Az ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a keresetlevélben megjelölt tettlegesség miatt a bíróság az alperes bűnösségét megállapította, ezért a felperes az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R) 97. §-a alapján jogszerűen kérte az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését. A felperes az R. 97. §-ának (4) bekezdésében írt 30 napos határidőt nem mulasztotta el, mert a keresetlevelet 1988. április 11. napján postára adta, „ez pedig a kereset megindításának értékelhető”. Utalt a bíróság a gyámhatósági eljárás során beszerzett pszichológus szakértői véleményre, amely szerint a felek együttlakása káros a család minden tagjára, és a kiskorú gyermek fejlődését is veszélyezteti. A bíróság nem találta egyértelműen megállapíthatónak, hogy az alperes magatartása a felperes provokatív magatartásának a következménye lenne, bár kétségtelen, hogy a kényszerű együttlakás a felek között feszültségeket teremt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében – egyebek mellett – ismételten hivatkozott arra, hogy a felperes a keresetindításra nyitva álló határidőt elmulasztotta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben előadottakkal kapcsolatban megjegyezte, hogy a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése szerint a határidő elmulasztásának a következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták; ezt pedig a felperes igazolta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 97. §-ának (4) bekezdésében megjelölt harmincnapos perindítási határidő anyagi jogi és nem eljárásjogi határidő, így arra a Pp. szabályai nem alkalmazhatók. A határidő anyagi jogi jellegéből következik, hogy a keresetnek az előírt harminc napon belül a bíróságra meg kell érkeznie. Az anyagi jogszabály által meghatározott határidő az utolsó napon lejár.
A felperes a sérelmére elkövetett tettlegesség időpontját 1988. március 12. napjában jelölte meg, melyhez képest a keresetindításra nyitva álló harmincnapos határidő 1988. április 11. napján lejárt, ugyanakkor a keresetlevél a jogvesztő határidő lejárta után, 1988. április 13. napján érkezett a bírósághoz.
A Pp. 105. §-ának (4) bekezdését csak a Pp. szerinti perbeli cselekmények teljesítésének határidejére lehet alkalmazni. Ez eljárást kezdeményező beadvány nevezetesen a keresetlevél perbeli cselekménynek nem minősíthető. Abban a kérdésben, hogy a kersetlevelet a bírósághoz meghatározott időpontig benyújtották-e, annak van jelentősége, hogy az eljárást megindító beadvány (keresetlevél) a bírósághoz mikor érkezett. Téves tehát az az álláspont, amely szerint a keresetlevél postára adása a per megindításának értékelhető. Csak a keresetlevél bírósághoz való megérkezése váltja ki azt a joghatást, hogy megindul a peres eljárás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett rendelkezéseinek megváltoztatásával a felperes keresetét elutasította.
(P. törv. III. 21 130/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás