• Tartalom

PK BH 1990/428

PK BH 1990/428

1990.11.01.
Állami vállalat igazgatójának akadályoztatása nem szolgál alapul a képviseletre jogosult jogtanácsos mulasztásának igazolására [Pp. 106. § (1) bek., 107. § (2) bek., 109. § (1) és (3) bek.; 1983. évi 3. tvr. 7. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes 1990. február 5-én vette át, és ellene a fellebbezését 1990. március 5-én terjesztette elő. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt egyidejűleg igazolási kérelemmel élt, amelyben a következőkre hivatkozott. Az alperesi vállalat igazgatója külföldön tartózkodott, és a fellebbezés elkészítéséhez szükséges adatokat és direktívákat csak hazaérkezése után bocsátotta a jogtanácsos rendelkezésére, aki ezt követően a fellebbezést haladéktalanul elkészítette. Miután a fellebbezési határidőt csak jelentéktelen mértékben mulasztotta el, ezért a fellebbezés érdemi elbírálását kérte.
Az igazolási kérelem az alábbi okok miatt alaptalan.
A Pp. 106. §-ának (1) és a 107. §-ának (2) bekezdése értelmében ha a fél vagy a képviselője valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. Azt, hogy az igazolásai kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni [Pp. 109. §-ának (3) bekezdése]. Az elbírálás során a méltányosság szempontjának érvényesülését az indokolja, hogy az eljárásjogi szabályok lehetőleg ne gátolják az anyagi jogra alapított igények érvényesítését.
A méltányosság alkalmazása azonban nem menti fel a bíróságot a mulasztás oka és a felek vétlenségét valószínűsítő körülmények objektív értékelésének kötelezettsége alól.
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. 3. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése alapján a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszony alapján képviseli a szervezetet. A perbeli képviselet ellátása esetén pedig a jogtanácsos jogosult az általa képviselt szervezet helyett a fellebbezést is előterjeszteni. A meghatalmazott mulasztása esetén is helye van igazolásnak, ha a képviselő vétlensége megállapítható.
Az alperest az előzőekben idézett jogszabály alapján a vele munkaviszonyban álló jogtanácsos képviselte a perben, aki az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést – általa is elismerten – a 15 napos fellebbezési határidőn túl terjesztette elő.
Annak eldöntésénél, hogy az alperes képviselőjének mulasztása vétlennek minősül-e, a Legfelsőbb Bíróság a következőket mérlegelte.
Állami vállalat ügykezelésének bonyolultsága nem szolgáltat alapot az eljárásjogi szabályok figyelmen kívül hagyására, illetőleg a mulasztás igazolására. Az alperes igazolási kérelmében előadottak alapján megállapítható volt az is, hogy az alperes igazgatója már az elsőfokú ítélet szóbeli kihirdetését követően kifejezésre juttatta a képviselője előtt azt az elhatározását, hogy az ítéletet – a kézbesítését követően – meg kell fellebbezni. Az alperes képviselője ezért nem hivatkozhat mulasztásának vétlenségére, mert az alperes igazgatójának külföldi tartózkodása nem volt objektív akadálya a fellebbezés határidőben való előterjesztésének.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint az alperes igazolási kérelmét a Pp. 109. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Pf. 20 246/1990. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére