BK BH 1990/464
BK BH 1990/464
1990.12.01.
A magánvádló jogi képviseletének ellátására a szakszervezeti jogsegélyszolgálat jogosult, kivéve, ha a magánvádas eljárásban viszonvád emelésére kerül sor [Be. 58. § (2) bek. c) pont, 120. § (1) bek. c) pont; 1/1976. (III. 27.) SZOT irányelv; BK 83. sz.].
A városi bíróság az I. r. és a II. r. terhelt bűnösségét könnyű testi sértés vétségében állapította meg, és ezért őket pénzbüntetésre ítélte.
Egyben kötelezte a terhelteket, hogy a magánvádló részére bűnügyi költségként 1200 forintot, a magánvádló jogi képviselője, dr. K. M. részére pedig 600 forintot egyetemlegesen fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon az I. r. terhelt és a magánvádló között vita, majd dulakodás alakult ki, ennek során az I. r. terhelt a magánvádló közbeavatkozó feleségét a földre lökte, és bántalmazta. Ezt követően a II. r. terhelt egy szeneslapátot kapott fel, és azzal a magánvádlót megütötte. Mindezek következtében a magánvádló és a felesége egyaránt nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
Magánindítványukat a törvényes határidőn belül terjesztették elő.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. r. terhelt pénzbüntetésének végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette; a magánvádló javára első fokon megítélt bűnügyi költség összegét 1000 forintra leszállította, míg dr. K. M. jogi képviselőt megillető 600 forint megfizetésére szóló kötelezést mellőzte.
A másodfokú bíróság a határozatának indokolásában az 1/1976. (III. 27.) SZOT irányelvre és a Legfelsőbb Bíróság ehhez kapcsolódó BK 83. számú állásfoglalására hivatkozva kifejtette, hogy a jogsegélyszolgálat a vállalat, intézmény, ipari szövetkezet stb. dolgozóját gondatlanságból elkövetett bűncselekmény esetén védőként, bármilyen bűncselekmény miatt indult büntetőügyben pedig sértettként, magánfélként vagy egyéb érdekeltként képviselheti, ám amennyiben szándékos bűncselekmény a büntetőeljárás tárgya, az eljárás alá vont személy érdekében ez a közreműködés csak az általános jellegű felvilágosításra korlátozódhat.
A magánvádas eljárásban viszont a Be. 54. §-ának (3) bekezdésében szabályozott viszonvád emelésére is mód nyílik, következésképpen – figyelemmel arra, hogy a viszonvád alapján képező cselekmény kizárólag szándékos bűncselekmény lehet – a szakszervezeti bizottság megbízásából a jogsegélyszolgálat a magánvádlót még kivételesen sem képviselheti. Ezért mellőzte a jogsegélyszolgálat keretében jogi képviselőként fellépő Dr. K. M. részére megítélt 600 forint költség megfizetésére történő kötelezést.
Az 1200 forintban meghatározott bűnügyi költség kapcsán utalt a megyei bíróság arra, hogy ebből az összegből 100–100 forintot tett ki a két orvosi látleletre lerótt illeték összege.
Az 1986. évi I. törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az általános – 100 forint tételű – illeték államigazgatási eljárásra vonatkozik, márpedig a vizsgáló orvos a látlelet kiállítása során nem végez államigazgatási tevékenységet. A látlelet ekként nem illetékköteles, ehhez képest az illeték – szükségtelen – lerovása folytán felmerült költség megfizetésére a terheltek nem kötelezhetők.
A megyei bíróság ítéletének a bűnügyi költség összegét 1000 forintra mérséklő, valamint a magánvádló jogi képviselője részére megítélt 600 forint költség megfizetésére kötelezést mellőző rendelkezése ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
I. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat megszervezéséről és működéséről kiadott 1/1976. (III. 27.) SZOT irányelvvel összhangban a Legfelsőbb Bíróság a BK 83. számú állásfoglalásában valóban azt az iránymutatást adta, hogy a vállalatoknál, intézményeknél, ipari szövetkezeteknél szervezett szakszervezeti jogsegélyszolgálat jogosult a vállalat, intézmény, szövetkezet dolgozóját, nyugdíjas dolgozóját és szakmunkástanulóját a gondatlan bűncselekmény miatt ellene indított büntetőügyben kivételesen védőként, illetve bármely ügyben mint sértettet vagy egyéb érdekeltet képviselni, ha ezt a feladatot a szakszervezeti bizottság rábízza. Leszögezi az idézett állásfoglalás a továbbiakban azt is, hogy – mivel a szándékos bűncselekmény miatt eljárás alá vont személy érdekében a közreműködés csak általános jellegű tanácsadásra terjedhet ki – amennyiben az eljárás során megállapítják, hogy bűncselekményt szándékosan követték el, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat a továbbiakban nem járhat el.
A fentebb részletezett elv érvényes a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásra is, mivel a Be. 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben a vádat mint magánvádló a sértett képviseli. Ezért a vád képviseletével járó jogosultságok a sértetti jogálláshoz kapcsolódó jogokon felül, többletként illetik meg a sértettet [Be. 312. § (1) bek.]. Márpedig a sértett a Be. 58. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogait képviselője útján is gyakorolhatja. Minthogy sértetti képviselő lehet az is, akit erre külön jogszabály feljogosít [Be. 58. § (2) bekezdés c) pont], nem kétséges – hiszen az 1/1976. SZOT irányelv a 203/1974. (VIII. 18.) MT határozaton alapszik –, hogy a magánvádlóként fellépő sértett képviseletét a jogsegélyszolgálat elláthatja.
Mindezt a viszonvád emelésének a Be. 314. §-ának (3) bekezdésében biztosított lehetősége önmagában még semmiképpen sem akadályozza, eltérő helyzetet csupán az jelent, ha a magánindítvány tényleges előterjesztése folytán a magánvádló egyben feljelentteti, azaz vádlotti pozícióba is kerül. Ez esetben ugyanis a szakszervezeti jogsegélyszolgálatnak védői feladatot kellene a továbbiakban ellátnia, amelyre a jogi szabályozás szerint nincs mód.
A szóban levő ügyben azonban viszonvádra nem került sor, ennek következtében a jogsegélyszolgálat megbízottjának képviseleti jogosultsága sem vonható kétségbe. Ilyen módon pedig a terheltek a magánvádló képviseletével járó, e körben felmerült költséget viselni tartoznak [Be. 311. § (1) bek., 120. § (1) bek. c) pont, Be. 217. § (1) és (4) bek.].
II. Tévedett a másodfokon eljárt megyei bíróság akkor is, amikor a bűnügyi költség köréből az orvosi látleletre lerótt illeték összesen 200 forintot kitevő összegét kirekesztette.
Az illetékről szóló 1986. évi I. törvény 21. §-ának (1) bekezdése az elsőfokú államigazgatási eljárás általános tételű eljárási illetéket 100 forintban határozta meg. Ugyanakkor a 24. §-ának (2) bekezdésében felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy e törvény végrehajtási rendeletében egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében megállapítsa az illetékmentesség eseteit.
Ennek a 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet 63. §-a tett eleget, melynek 16. pontja szerint törvénynél fogva illetékmentes: „Az állampolgárok ingyenes gyógyító-megelőző ellátása keretében a beteg vizsgálatáról, gyógykezeléséről, illetőleg betegség megelőzése érdekében elrendelt vizsgálatról orvosi bizonyítvány kiállítása, ide nem értve a látleletet, valamint a magán- és hivatásos gépjárművezető-alkalmassági orvosi vizsgálatot”.
Az idézettekből kitűnően tehát az orvosi látlelet általános tételű eljárási illeték alá esik, következésképpen a magánvádló által lerótt illeték a terhelteket terhelő bűnügyi költségek körébe tartozik.
[Megjegyezendő, hogy az időközben beállott jogszabályváltozás folytán a 80/1988. (XII. 31.) PM rendelet 4. §-a szerint ma már a látlelet is tárgyi illetékmentes.]
A Legfelsőbb Bíróság most kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének említett rendelkezései törvénysértők, ezért azokat hatályon kívül helyezte, és kötelezte a terhelteket, hogy a magánvádló részére 1200 forintot, míg a magánvádló jogi képviseletét ellátó Dr. K. M. részére 600 forintot egyetemlegesen fizessenek meg.
(B. törv. II. 67/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás