PK BH 1990/471
PK BH 1990/471
1990.12.01.
A volt házastársi közös lakás használatának rendezésénél irányadó szempontok, ha – felújítás miatt – a házastársak „átmeneti lakás”-ban laknak [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 69. §; 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 68. §; Csjt. 31/B. §].
A peres felek 1974-ben kötöttek házasságot, amelyből még ugyanebben az évben Gábor, 1977-ben Ágnes nevű gyermekeik születtek. Életközösségüket a felperes szüleinek lakásában kezdték, ahonnan előbb szolgálati lakásba, onnan egyszobás alagsori tanácsi bérlakásba költöztek. A közös lakást magába foglaló ingatlan felújítási munkálatai miatt a felek 1984. október 15-én átmeneti lakást vettek használatba. A felperes ezt a lakást 1988 júniusában az alperes durva, tettleges és italozó magatartása miatt kénytelen volt elhagyni, ez idő szerint a gyermekekkel együtt ismét szüleinél tartózkodik.
A felperes keresete a házasság felbontására és a járulékos kérdések tekintetében – egyebek mellett – arra irányult, hogy a bíróság a lakás kizárólagos használatára őt jogosítsa fel. Előadása szerint a lakásügyi hatóság a tanácsi bérlakás lakásként való használatát meg kívánja szüntetni, a család végleges elhelyezése ezért bizonytalanná vált. Erre vonatkozó egyéb adat nem áll rendelkezésre.
Az alperes a kereseti tényállítások valóságát nem tagadta, nem ellenezte a felperes követelésének teljesítését, így azt sem, hogy a lakás kizárólagos használata a felperest illesse, és úgy nyilatkozott, hogy a lakás elhagyására kötelezése esetén – melynek teljesítésére egyébként 1989-ben nem volt hajlandó – használati jog ellenértékére sem tart igényt.
A kerületi bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a gyermekeket a felperesnél helyezte el, az alperest gyermekenként havi 1000–1000 Ft alapösszegű, a keresete 20–20%-ának megfelelő tartásdíj fizetésére kötelezte, az átmeneti lakáson fennálló bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, és úgy rendelkezett, hogy a lakást 30 nap alatt bocsássa a felperes kizárólagos használatába. Ítéletének a lakáshasználatra vonatkozó indoklása szerint a „felek lakása két szoba összkomfortos átmeneti lakás”, ahol a felpereseknek és a gyermekeknek az alperessel való együttlakása az alperes magatartása miatt lehetetlen, bérlőtársi jogviszonyát ezért – rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá nyilvánítása mellett – meg kellett szüntetni.
A felek az ítélet ellen nem fellebbeztek.
A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes kereseti kérelme – egyebek mellett – arra irányult, hogy a bíróság a közös lakás kizárólagos használatát a részére biztosítsa azzal, hogy az alperes mint rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
Bár a felperes külön nem jelölte meg, hogy az eredeti vagy az átmeneti lakásra vonatkozik-e a kérelem – s erre vonatkozóan a bíróság sem tett fel kérdést –, a felperes nyilatkozatából azonban az kitűnt, hogy nem ideiglenes jellegű rendezést kíván, hanem a házasság felbontásával egyidejűleg a lakáshelyzet végleges rendezésére tartott igényt.
A perbeli esetben a jogvitában a lakáshasználat tekintetében irányadó 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (Lr.) 69. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek lakásbérleti jogviszonya a számukra biztosított átmeneti elhelyezés folytán a tanácsi bérlakásukat is magában foglaló házasingatlan felújításával összefüggő munkák végzésének időtartamára szünetel. Az Lr. végrehajtására kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 68. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szünetelés időtartama alatt a kiürített lakással kapcsolatban – egyebek mellett – érvényesek a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó rendelkezések.
Ilyen rendelkezések mellett pedig nincs akadálya annak, hogy a bíróság Csjt. 31/B. §-a és azt követő szakaszai alapján oly módon döntsön a házastársak lakáshasználatáról, mely nem csupán az átmeneti lakáson fennálló ideiglenes helyzetet rendezi, hanem az eredeti házastársi közös lakás mikénti használatát is megoldja.
A Vhr. idézett rendelkezéséhez képest a kerületi bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha vizsgálja a felek eredeti tanácsi bérlakásának adatait, s az alperes bérlőtársi jogviszonyát e tekintetben is megszünteti. Az átmeneti lakáson fennálló bérlőtársi jogviszony bírósági ítélettel való megszüntetése ugyanis – eltérő rendelkezés hiányában – nem terjedhet ki a felek eredeti (tanácsi) bérleményének a házasság felbontása utáni használatára. Ebből következik, hogy az alperes a volt házastársi közös lakás bérleti joga szünetelésének megszűnésével bérlőtársi jogánál fogva jogerős bírósági ítélet nélkül jogosulttá válna az eredeti bérlakáson fennálló bérleti joga gyakorlásához, és e lakás használatának a rendezését a felek utólag Csjt. szabályainak alkalmazásával nem kérhetnék [Csjt. 31/B. §-ának (1) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezésében a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kiegészítette azzal, hogy az alperes bérlőtársi jogát a felújítás alatt álló tanácsi bérlakásra nézve is megszüntette.
(P. törv. II. 20 265/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás