PK BH 1990/472
PK BH 1990/472
1990.12.01.
Öröklési szerződés esetén a közreműködés szempontjai [Ptk. 632. §, 656. §].
Az örökhagyó 1984. szeptembere óta egyik gyermeke, az alperes gondozásában állt, akivel 1988. július 5-én öröklési szerződést kötött. Az öröklési szerződésben az örökhagyó tartása, gondozása és ápolása fejében általános örökösévé az alperest nevezte meg. Az öröklési szerződés rögzíti, hogy az örökhagyó a nyugdíját (amely ebben az időben havi 2500 Ft körül mozgott) a tartás terheinek megkönnyítése céljából átadja az alperesnek. Az öröklési szerződés egyik tanúja az alperes házastársának az édesanyja volt.
Az illetékes szakigazgatási szerv az öröklési szerződést jóváhagyta.
Az örökhagyó a szerződéskötés időpontjában már állandó gondozásra szorult. A szerződéskötést követően állapota fokozatosan hanyatlott, majd 1986 júniusában agyvérzés következtében fél oldala lebénult, 17 napi kórházi kezelés után – minthogy állapota nem javult – hazabocsátották. Az örökhagyó ettől kezdve 1987. március 9-én bekövetkezett haláláig magatehetetlen, fekvő beteg volt, katéterrel élt, pelenkázni, etetni kellett. Az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségeinek az örökhagyó haláláig eleget tett.
A felperesek az alperes testvérei, akik az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítottak az alperes ellen. Azzal érveltek, hogy az örökhagyó nyugdíját, földjáradékát, háztáji juttatását, valamint ingatlanának bérleti díját az alperes vette fel, ezek az összegek pedig az örökhagyó tartásának ellenértékét fedezték. Így az alperes által nyújtott gondozás és ápolás a tartás fogalmát nem valósítja meg, ezért az öröklési szerződés a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel érvénytelen.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy az örökhagyó csak nyugdíját – és azt sem teljes összegében – adta át a tartás részbeni fedezésére, a többi jövedelmével azonban maga rendelkezett, abból ajándékokat adott, illetőleg az orvosi költségeket viselte. Így a nyújtott ápoláson és gondozáson felül az örökhagyót részben tartotta is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes az öröklési szerződésben vállat kötelezettségeinek megfelelően eleget tett: az általa nyújtott szolgáltatások körében az ápolás és gondozás mellett részben tartást is biztosított, így az öröklési szerződés érvényes.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A másodfokú eljárásban – a másodfokú bíróság felhívására – kereseti kérelmüket módosították, és az öröklési szerződés érvénytelenségét a Ptk. 632. §-ában foglaltakra tekintettel is kérték megállapítani.
Az alperes e kereseti kérelem elutasítását is kérte, és a Legfelsőbb bíróság P. törv. II. 20 520/1989/2. számú határozatára hivatkozva azzal érvelt, hogy a Ptk. 632. §-a az öröklési szerződés esetében nem alkalmazható.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával az öröklési szerződés tartami érvényességét illetően. Véleménye szerint azonban az elsőfokú bíróság tévedett, mert nem vizsgálta, hogy az öröklési szerződés alakilag érvényesnek tekinthető-e, és a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése szerint figyelmeztetési kötelezettségét elmulasztotta. A másodfokú bíróság a felperesnek a másodfokú eljárásban módosított kereseti kérelme alapján megállapította, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 632. §-ában foglaltakra tekintettel érvénytelen: az öröklési szerződés egyik tanúja ugyanis az alperes hozzátartozója volt. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a „Legfelsőbb Bíróság P. törv II. 20 520/1989/2. számú határozatában foglaltakat jelen esetben azért nem tudta a döntésnél figyelembe venni, mert ebben a perben az öröklési szerződés érvényességének megállapítására úgy került sor, hogy az öröklési szerződés megkötésére a szerződéses örökös testvérének közreműködése folytán került sor, emellett azonban az öröklési szerződést rajtuk és az örökhagyón kívül két okirati tanú aláírta”.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a Ptk. 656. §-a értelmében az öröklési szerződés érvényességére – az ott írt eltérésekkel – az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, és az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezések közé tartozik a Ptk. 632. §-a is.
A Ptk. 632. §-a valójában a közreműködő személyek érdektelenségét és az örökhagyói akarat szabad, minden befolyásolástól mentes nyilvánítását kívánja biztosítani akkor, amikor a végrendeletnél – mint egyoldalú és ingyenes nyilatkozatnál – a tanúként vagy más közreműködőként részt vevő személy, illetőleg hozzátartozója javára szóló juttatást érvénytelenné nyilvánítja.
A közreműködés egyik legáltalánosabb – és az örökhagyói akarat szabad kinyilvánítását leginkább veszélyeztető – formája, amikor az örökös maga készíti, illetőleg készítteti el a végrendeletet. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a szabály az öröklési szerződés esetében nem érvényesülhet. Ez következik az öröklési szerződés jellegéből. Az öröklési szerződés ugyanis csak formáját tekintve végrendelet, tartama szerint tartási vagy életjáradéki – azaz visszterhes – szerződés, amelyre a végintézkedési jelleg folytán megkívánt különös szabályokkal nem rendelkezett kérdésekben a tartási szerződés általános szabályai érvényesülnek. E jellegéből következik, hogy az öröklési szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, a szerződő felek együttesen határozzák meg a szerződés tartamát, és a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek [Ptk. 205. § (1) és (3) bekezdése].
E két jogszabályhely ellentéte csak úgy oldható fel, ha a szerződéses örökös – mint juttatásban részesülő személy – „közreműködése” az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné, hiszen az ő közreműködése nélkül érvényes szerződés nem jöhet létre.
Ha viszont a szerződéses örökös a szerződés megkötésénél nemcsak jogosult, de köteles is a szerződés tartamának meghatározásában részt venni, ennél többet az ő „érdekkörében” közreműködő hozzátartozója sem tehet. Még kevésbé értékelhető annak a hozzátartozónak a magatartása, aki a szerződést csupán tanúként írja alá. Ebből következik, hogy a szerződéses örökös hozzátartozójának a szerződéskötésnél való közreműködése vagy a szerződés tanúkénti aláírása olyan többletmagatartást nem valósít meg, amely az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazását indokolná.
Ennek folytán a Ptk. 632. §-ának az egyoldalú, ingyenes jognyilatkozatra: a végrendeletre vonatkozó rendelkezése az öröklési szerződésre – mint kétoldalú és visszterhes jogügyletre – nem alkalmazható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperesek a másodfokú eljárás költségeiben való marasztalása a pervesztesség következménye, és a Pp. 78. §-án alapul.
(P. törv. II. 20 366/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás