PK BH 1990/474
PK BH 1990/474
1990.12.01.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a végrendelet folytán a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri [Pp. 24. § (1) bek.].
1988. július 11-én meghalt örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklés rendje szerint egyetlen gyermeke: a felperes jogosult örökölni.
A hagyatéki eljárásban azonban az alperesek végrendeleti örökösökként léptek fel, és öröklési igényüket az 1988. június 14-én kelt írásbeli végrendeletre alapították. A végrendelet szerint az örökhagyó 100 000 Ft-ot hagyott a felperesre, míg a 4700 Ft összértékű ingóságait és a 191 554 Ft összegű takarékbetétjét az alperesre hagyta.
A felperes a keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. A perben a bíróság a felperesnek személyes költségmentességet engedélyezett.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen, kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg az államnak – felhívásra – 18 000 Ft „perköltséget” (helyesen: kereseti illetéket). Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperest képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 15 nap alatt 10 000 Ft perköltséget.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, fellebbezését azonban utóbb visszavonta. A fellebbezés visszavonására tekintettel a megyei bíróság végzésével az iratokat visszaküldeni rendelte az elsőfokú bíróságnak, egyben kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperest képviselő ügyvédi munkaközösség pénztárába 15 napon belül a tárgyaláson való megjelenéssel felmerült 500 Ft költséget fizessen meg. Kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy fellebbezésén a fellebbezés visszavonására tekintettel 4500 Ft mérsékelt illetéket leletezés terhével 15 napon belül rójon le.
A jogerős elsőfokú ítéletnek és a másodfokú bíróság végzésének az alperes által fizetendő kereseti és fellebbezési illeték összegére, valamint a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a pertárgy értékének a megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a végrendelet folytán a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri, az általa érvényesített igény milyen értéket képvisel.
Ha a törvényes örökös a végrendelet alapján semmit nem örököl, az általa a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke az őt a törvényes öröklés alapján megillető örökrész értéke.
Más a helyzet azonban akkor, ha az örökhagyó a végrendeletében törvényes örökösét is juttatásban részesíti, ez a juttatás azonban törvényes örökrészének a mértékét nem éri el. Ilyen esetben a törvényes örökös keresete annak az értéknek a követelésére irányul, mely a neki juttatott értéken túl a hagyatékból – végrendelet hiányában vagy a végrendelet érvénytelensége esetén – őt megilletné. A két érték különbözete az az összeg, amelyet a pertárgy értékeként figyelembe kell venni.
Az adott esetben a felperes a végrendelet alapján 100 000 Ft-ot örökölt volna. A végrendelet érvénytelensége folytán viszont összesen 296 254 Ft értékhez jutott. Követelése tehát az az érték, amelytől a végrendeletre tekintettel elesett volna, azaz a két érték különbözete 196 254 Ft.
Ehhez a pertárgy értékhez igazodóan a felperes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illeték összege az 1986. évi I. törvény (It.) 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján 11 778 Ft, az I. r. alperes által a fellebbezése visszavonására tekintettel lerovandó mérsékelt illeték összege pedig az It. 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 44. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján 2955 Ft. Az alperesek tehát a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján a fenti kereseti illetéket kötelesek az államnak – külön felhívásra – megfizetni, míg az I. r. alperes az említett fellebbezési illeték lerovására köteles.
A felperes javára az elsőfokú ítéletben, illetve a másodfokú végzésben megállapított perköltség (ügyvédi munkadíj és költségátalány) mértéke azonban az 5/1962. (VI. 19.) IM rendelet 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint 30. §-ának (1) bekezdése alapján a módosított perértékre tekintettel is helyes.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletének és a megyei bíróság végzésének az illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a fent kifejtettekre megfelelően döntött.
(P. törv. II. 20 468/1990/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás