GK BH 1990/479
GK BH 1990/479
1990.12.01.
I. Helyiségek bérletére vonatkozó jog vagyoni értékkel bíró jognak minősül. Állami vállalat üzlethelyiségnek bérleti jogát gazdasági társaságnak csak ellenérték fejében engedheti át [1979 évi II. tv. 48. §, 51. § (3) bek.; 23/1979. (VI. 28.) MT r. 68. § (1)–(2) bek.].
II. Bérelt helyiségek használati jogáról állami vállalat gazdasági társaság javára csak a helyiséggazdálkodásra vonatkozó szabályok szerint mondhat le [19/1984. (IV. 15.) MT 1r. 23. § (2) bek., 67/1990. (IV. 4.) MT r. 18. § (7) bek.].
III. Részvénytársaság osztalékot biztosító ún. elsőbbségi részvénye – függetlenül attól, hogy a társaság alapszabálya az ilyen részvények vonatkozásában a szavazati jogot kizárja – vagyoni jogot biztosít a részvényesnek, ezért ezek biztosítása esetén a bérleti jog ingyenes átengedése nem állapítható meg [1988. évi VI. tv. 242. §, 272. §].
A DB. Vendéglátó Vállalat, a MH. Ingatlanforgalmazási Leányvállalata, a T. Kft. és Z. Ltd. 1988. november 30. napján kelt alapító okirattal és az ugyanezen napon elfogadott alapszabállyal zártkörű alapítással a Bsz. és V. Részvénytársaságot (tv. BV. Rt.) létrehozta 500 millió forint alaptőkével, melyből az alapítók 280 millió forintot pénzzel, 220 millió forintot pedig nem pénzbeli betéttel teljesítettek.
Az alapszabály 5. pontja szerint a részvénytársaság alaptőkéje 500 db, egyenként 100 000 Ft névértékű 10%-os fix kamatozású bemutatóra szóló részvényből, 1000 db, maximum 12%-os osztalékot biztosító, egyenként 100 000 Ft névértékű elsőbbségi részvényből, 2000 db, egyenként 100 000 Ft névértékű bemutatóra szóló részvényből és 1500 db, egyenként 100 000 Ft névértékű névreszóló részvényből áll.
A cégbíróság 1990. január hó 31. napján határozatával elrendelte a részvénytársaság cégbejegyzését.
A bejegyzést elrendelő végzés ellen – törvénysértés miatt – a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt.
Az óvás 1. pontja szerint a gazdasági társaságról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 262. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a részvénytársaság cégbejegyzésére – az egyéb törvényi feltételek fennállása mellett – akkor kerülhet sor, ha igazolást nyer, hogy az alaptőke legalább 30%-át befizették. A B. Rt. alapszabályának 5. pontja és alapító okiratának ugyancsak 5. pontja egybehangzóan azt írja elő, hogy a társaságnak a pénzbeli tőkerészt a Budapest Bank Rt.-nél nyitott társasági bankszámlán kell elhelyeznie. A cégiratokhoz csatolt bankigazolások közül az egyiket állította csak ki a Budapest Bank Rt. és abban igazolja, hogy a DB. Vendéglátó Vállalat 25 millió forintot, az Ingatlanforgalmazási Leányvállalat 10 millió forintot, a T. Kft. 40 millió forintot befizetett az elkülönített számlára. A részvénytársaság külföldi tagja, a Z. Ltd. a CIB – a Közép-Európai Nemzetközi Bank – 1989. december 5-én kiállított igazolása szerint 2 140 000 DM-t letéti számlán helyezett el azzal, hogy azt a cégbejegyzés megtörténtének igazolásával szabadítja fel.
A társaság külföldi tagjának az alapszabály és az alapító okirat 5. pontjában foglalt rendelkezéseivel ellentétesen elhelyezett pénzbetétjét a Gt. 262. §-ának (2) bekezdése c) pontjában írt feltétel igazolására – az óvás szerint – a cégbíróság nem fogadhatta volna el, vagyis a társaság bejegyezhetőségének a Gt. szerinti törvényi feltétele nem áll fenn, miért is a bejegyzés jogszabályba ütközik.
A legfőbb ügyész az óvás 2. pontjában kifejti, hogy a Gt. 261. §-ának (1) bekezdése szerint az alapszabályban többek között meg kell határozni a részvények számát, névértékét, valamint azt, hogy a részvények bemutatóra vagy névre szólnak-e. E jogszabállyal azonos tartalmú rendelkezést tartalmaz a cégbejegyzés idején hatályos 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) végrehajtására kiadott 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Cvhr.) 3. §-a (1) bekezdésének ja) és jb) pontja is. A részvénytársaság alapító okirata és alapszabálya e kötelezettségnek csak részben tett eleget, mert a maximum 12% osztalékot biztosító elsőbbségi részvények esetében nem határozta meg, hogy ezek a részvények névre vagy bemutatóra szólnak-e, ezért a részvénytársaság cégbejegyzését elrendelő végzés emiatt is jogszabályba ütközik.
Az óvás 3. pontja szerint a részvénytársaság egyik alapító tagja a DB. Vendéglátó Vállalat 80 üzletének (étterem, eszpresszó) bérleti jogát ingyenesen bocsátotta a társaság rendelkezésére. Az óvás kifejti, hogy a bérleti jog vagyoni értékkel bír, tehát az állami vállalat vagyonát növelő tényezőként szükséges számításba venni, miért is az állami pénzügyekről szóló, többször módosított 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 48. §-ának az egyéb vagyon fogalmi meghatározása alá esik. Az Ápt. 51. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az állami vagyonról lemondani, továbbá az állam javára való lemondást és annak feltételeit elfogadni csak jogszabály keretei között lehet, a (4) bekezdés szerint akként is, hogy a lemondó egy általa meghatározott állami szerv javára mond le a vagyonról. A felhívott jogszabály, valamint a 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 68. §-ának (1) és (2) bekezdéséből az következik hogy a részvénytársaság javára történt ingyenes lemondás nem felelt meg a jogszabályoknak, az állami vagyon ellenérték fizetése nélkül tehát nem kerülhetett volna a társaság birtokába.
Az óvás szerint nem tekinthető ellenértéknek – a külön megállapodásban foglaltak szerint – az, hogy az üzletek átengedése fejében a DB. Vendéglátó Vállalat maximum 12%-os osztalékra jogosító elsőbbségi részvényt kapott, mert az alapszabály e részvényfajta tekintetében kizárja a szavazati jogot, illetve a maximált osztalékon belül a megjelölt mértéknél kisebb, esetleg 0 osztalék is fizethető. A fentiekre figyelemmel – miután ezt a kikötést az alapszabály 5. pontja is tartalmazza – az alapszabály jogsértő, ezért a semmis szerződésen alapuló társasági cégbejegyzést elrendelő végzés törvénysértő.
A legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az óvással megtámadott törvénysértő végzést helyezze hatályon kívül.
Az óvásra a BV. Rt. és a Z. Ltd. részvényes írásban, a T. Kft. részvényes képviselője szóban terjesztette elő észrevételeit. Az észrevételekben az óvás elutasítását kérték.
Az észrevételek hangsúlyozták, hogy a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi óvás egy cégnek több mint 8 hónapos aktív társasági működése után nem szolgálja sem a jogbiztonság érdekét, sem a külföldi tőke beáramlását, mert a piaci mechanizmusokat megzavarja, a magyarországi befektetéseket instabilizálja, ezért nem szolgál közérdeket.
Az óvás az alábbiak szerint részben alapos.
Helytállóan utal az óvás 1. pontjában a Gt. 262. §-a (2) bekezdésének c) pontjára, miszerint a részvénytársaság cégbejegyzésekor az alaptőke 30%-ának befizetését igazolni kell. A banki igazolás becsatolását, mint a bejegyzési kérelem kötelező mellékletét a Cvhr. 10. §-a (1) bekezdésének de) pontja is előírja. Helyes viszont az az észrevételben kifejtett álláspont is, hogy jogszabály nem rendelkezik arról, hogy milyen pénzintézethez kell a befizetést teljesíteni.
A részvénytársaság alapító okiratának és alapszabályának 5. pontja értelmében a társaság pénzbefizetéseit – e körben nem ügydöntő, hogy elkülönített számlán, letétként – a Budapest Bank Rt.-nél kell teljesíteni. A BV. Rt. külföldi részvényese, a Z. Ltd. ezzel szemben a CIB-nél helyezett letétbe 2 140 000 DM-t azzal, hogy azt a cégbejegyzés után köteles a bank a Budapest Bank Rt. számlájára átutalni.
A becsatolt banki igazolások alapján a cégbíróságnak eljárása során észlelnie kellett volna, hogy a pénzbefizetés az alapító okiratban és az alapszabályban meghatározott módtól eltérően történt. A kérdés elbírálásánál közömbös, hogy a Budapesti Bank Rt. a cégbejegyzés idején rendelkezett-e vagy sem devizaszámla-kezelő jogkörrel. Az eltérés észlelését követően a cégbíróságnak hiánypótlási eljárás (Ctvr. 15–16. §) során fel kellett volna hívnia a céget, hogy a Z. Ltd. részvényes a pénz befizetését az alapszabályban foglaltaknak megfelelően – a Budapest Bank Rt.-hez történő teljesítéssel – igazolja, illetve ha banki korlátok miatt ez esetleg nem lett volna lehetséges, fel kellett volna hívnia a céget az alapító okirat és az alapszabály megfelelő módosítására. A cégbíróság ezt elmulasztotta, ezért a bejegyzés a fentiek szerint szerződésbe, illetve jogszabályba ütközik, vagyis e körben az óvás alapos.
Helytállóan mutat rá az ügyészi óvás 2. pontja arra a tényre, hogy az elsőbbségi részvényekre vonatkozóan sem az alapító okirat, sem a társaság alapszabálya nem tartalmazza, hogy azok névre vagy bemutatóra szólnak-e. Kétségtelen, hogy a Gt. rendelkezései szerint az alapszabályban kötelezően meg kell határozni többek között azt, hogy a részvény bemutatóra vagy névre szól-e [Gt. 261. § (1) bekezdésének e) pontja, s így rendelkezik a Cvhr. 3. §-a (1) bekezdésének ja) és jb) pontja is].
A Gt. 233. §-a értelmében a részvénytársaságra vonatkozó rendelkezésektől eltérni csak akkor lehet, ha e törvény azt megengedi. Ennek megfelelően a Gt. 261. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól az alapszabály érvényesen nem térhetett el, vagyis a részvénytársaság az alapszabályban minden ott felsorolt kérdésről köteles rendelkezni. A társaság által kibocsátott 12%-os elsőbbségi részvényekre vonatkozóan a törvény előírásai értelmében kötelező rendelkezést az alapszabály nem tartalmazza, ugyanakkor viszont a kinyomtatott és forgalomba került elsőbbségi részvényeken már egyértelműen – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – feltüntetésre került, hogy azok bemutatóra szólnak.
A részvény a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír [Gt. 234. §-ának (1) bekezdése], melyet az értékpapírokra vonatkozó előírások betartásával, nyomdai úton kell előállítani (Gt. 236. §), s amelyen – többek között – fel kell tüntetni azt, hogy bemutatóra vagy névre szól-e (Gt. 237. §-ának b) pontja). Ennek pedig azért van jelentősége, mert a bemutatóra szóló részvény szabadon átruházható [Gt. 240. §-ának (2) bekezdése].
A részvénytársaság által 1990. február 15-én kibocsátott, nyomdai úton előállított, maximálisan 12%-os kamatozású elsőbbségi osztalék részvények bemutatóra szólnak, így jelennek meg a forgalomban, vagyis a részvény a Gt. kötelező előírásainak megfelel.
Az alapszabály 5. pontja azonban nem vitásan nem tünteti fel az elsőbbségi részvénynél, hogy az bemutatóra vagy névre szól-e, s ily módon nem felel meg a fentebb hivatkozott jogszabályi előírásoknak, ezért az ügyészi óvás e körben is alapos.
Az alkalmazandó jogkövetkezményeknél a Legfelsőbb Bíróság a következő szempontokat vette figyelembe.
A polgári peres jogviták és a cégügyek nemperes eljárás keretében történő elbírálása közötti különbséget fejezi ki a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdése, mely szerint a Pp. 273. §-ának (1) bekezdésében és 274. §-ának (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is a törvénysértés megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott határozatot hatályában fenntartja. Az eltérő szabályozás indoka az, hogy a polgári peres eljárásban a törvényességi óvással megtámadott jogerős határozat hatályon kívül helyezése meghatározott peres felek közötti törvénysértés vagy megalapozatlanság következtében keletkezett bizonytalan jogi helyzet megoldását eredményezi, a feleket olyan helyzetbe hozza, melyekben anyagi és eljárási jogaikat helyesen gyakorolhatják. A cégjognak azonban figyelembe kell vennie a forgalom biztonságához fűződő érdek védelmét is, a cégekkel szerződő jóhiszemű harmadik személyek szempontjait. A cégjog területén éppen ezért feltétlenül érvényesülniük kell a törvényességi eljárás során is a cégeljárás általános elveinek, így a közhitelesség és a nyilvánosság elvének is.
A cégbélyegző végzések törvénysértő volta, a jog és a forgalom biztonsága, a közhitelesség, valamint a törvénysértések megszüntetésének állami igénye között fennálló ellentmondásos helyzetet a Legfelsőbb Bíróságnak a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló jogszabály preambulumában megfogalmazott célok, vagyis a vagyoni viszonyok terén a forgalom biztonságának a növelését szem előtt tartva kellett megoldania.
Figyelembe kellett venni azt a körülményt is, hogy a Gt. 17. §-a alapján alkalmazható Ptk. 237. és 238. §-aiban foglalt rendelkezések a céggel szerződő, harmadik jóhiszemű személyek részére biztosítanak ugyan egyfajta jogvédelmet, de a cégbejegyzés alapjául szolgáló érvénytelen szerződések esetében önmagában az időmúlás is zavarokat okozhat a jogkövetkezmények teljes láncolatának érvényesíthetősége tekintetében, továbbá az eredeti állapot helyreállítása sem jelenti azokat a nyilvános felhívással társuló, hitelezővédelmet szolgáló biztosítékadási kötelezettséget nyújtó cégjogi garanciákat, amelyeket a Gt. a társaság megszűnésének esetére megad.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az óvás 1. pontjánál az alapszabálytól eltérő pénzbefizetéssel kapcsolatos döntésénél az alkalmazandó jogkövetkezmény vonatkozásában figyelembe vette azt a körülményt, hogy a külföldi részvényes által vállalt pénzösszeg befizetése 1989. december 5-én megtörtént, ez az összeg – bár az alapító okiratban és az alapszabályokban foglaltaktól eltérő módon – a cégbejegyzés idején a banki igazolás szerint a társaság rendelkezésére állt, végül 1990. április 26-án az összeg befolyt a Budapest Bank Rt.-hez, vagyis ma már az alapszabálynak megfelelő módon rendelkezésre áll.
A banki igazolás és az alapító okiratban, valamint az alapszabályban foglaltaktól eltérő teljesítés közötti ellentmondást a korábban kifejtetteknek megfelelően az elsőfokú bíróság hiánypótlási eljárás során feloldhatta volna, s így a jogszabályba ütköző teljesítés kiküszöbölhető lett volna. Időközben – miután a külföldi részvényes befizetése a Budapest Bank Rt. számlájára került – a hiánypótlási eljárás elmaradása is orvoslást nyert.
Az alapszabály 5. pontjában a bemutatóra vagy a névre szóló jelleg feltüntetésének elmaradása miatt az elsőbbségi részvények vonatkozásában – az óvás 2. pontja – a jogkövetkezmények alkalmazásánál a Legfelsőbb Bíróság – a nem vitás törvénysértésen túlmenően – figyelembe vette azt a tényt, hogy a bejegyzett cég által kibocsátott és forgalomba került részvények – a fentebb kifejtettek szerint – már mindenben megfelelnek a törvényes előírásoknak. Az alapszabály 5. pontja egyébként nem tartalmaz jogszabályba ütköző rendelkezést, hanem elmulasztott szabályozni egy, a törvény által kogensen előírt kérdést.
Kétségtelen, hogy a Gt. 233. §-a alapján a Gt. 17. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében a részvénytársaság alapszabályának 5. pontja semmis, az alapszabály tehát – legalábbis e részében – érvénytelen.
Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani [Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése]. Ez a jelen esetben a cég 8 hónapos működésére figyelemmel lehetetlen. A részvénytársaság ez idő alatt aktívan részt vett a gazdasági életben, szerződéses kapcsolatokat létesített, jogokat szerzett és kötelezettségeket teljesített. Ha a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka megszüntethető [Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése].
A jelen esetben a ténylegesen forgalomba került részvényeken feltüntetett „bemutatóra szóló” kifejezésnek az alapszabály 5. pontjába történő utólagos felvételével – mely a cég és a részvényesek meg nem cáfolt nyilatkozata szerint leírási hiba miatt maradt ki az okiratból – az érvénytelenség oka kiküszöbölhető.
A zártkörű alapítással létrejött részvénytársaság először a cégbejegyzéssel lép nyilvánosságra, ez 1990. január 31-én megtörtént, február 15-én pedig a kinyomtatott részvények megjelenésével a gazdasági forgalomban, az üzleti életben az érvénytelenségi ok már annulálódott.
A törvénysértő társasági határozatok bejegyzésének törlése a forgalmi életben sokszor nagyobb zavarokat okozhat, mintha annak figyelembevételére nem kerül sor. Ez természetesen nem teheti meg nem történtté a megtörténtet, és nem teszi törvényessé a törvénysértést, de a kérdés rendezésénél ezt a körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – az ügyészi indítványtól eltérően – a cégbejegyzési eljárásról és a cégek törvényességi felügyeletéről rendelkező Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a cégbejegyzés törvénysértő, de ennek megállapítása mellett a bejegyzést hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a Ctvr. 21. §-a (1) bekezdésének felhívásával az észlelt törvénysértések kiküszöbölésére hívja fel az elsőfokú bíróságot azzal, hogy a (4) bekezdésnek megfelelően tegye meg a szükséges intézkedéseket.
A törvényességi határozat rendelkezéseinek a cég életében a forgalom és a tájékoztatás szempontjából egyaránt rendkívüli a jelentősége. Ennek megfelelően a Gt. 11. §-ának (4) bekezdése és 24. §-ának (2) bekezdése értelmében gondoskodni kell arról is, hogy a cégjegyzékbe bejegyzésre kerüljön a Legfelsőbb Bíróság határozatának rendelkező része és a cégbíróságnak, valamint a cégnek ehhez kapcsolódó intézkedése.
Az üzlethelyiségek bérletének ingyenes átengedésében mutatkozott jogszabálysértésre alapított ügyészi óvást – 3. pont – a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Az alapszabályból és az alapító okiratból megállapíthatóan az 1989. november 30-i megállapodásban felsorolt 80 üzlethelyiség – mely megállapodás és a felsorolás az alapító okirat mellékletét képezi – nem tekinthető apportnak (Gt. 22. §). Arra van törvényes lehetőség, hogy az alapszabály rendelkezzék az alapítónak esetleg biztosított – egyéb előjogaira vonatkozó – külön megállapodásokról [Gt. 261. §-a (2) bekezdés a) pontja], és nem tiltja jogszabály, hogy ezen kívül az egyik részvényes a társasággal külön megállapodást is kössön.
Kétségtelen, hogy az alapító okirat, illetőleg az alapszabály 5. pontja szerint a DB. Vendéglátó Vállalat részvényes az alapító okirat mellékletét képező üzletlistán szereplő helyiségek bérleti jogát ellenérték nélkül bocsátotta a társaság rendelkezésére. Az is tény azonban, hogy az alapító okirattal egyező időpontban, 1989. november 30-án létrejött külön megállapodás értelmében „a DB. Vendéglátó Vállalat a helyiségek használatának átadásáért külön ellenértéket nem köt ki, de a BV. Rt. a DB. Vendéglátó Vállalat részére 100 millió forint értékű részvénye után 12% osztalékot biztosít, mely osztalék a DB. Vendéglátó Vállalat elsőbbségi részvény osztalékaként minden más részvényest megelőzően illet meg. Ugyanakkor a BV. Rt. alapszabályában azt is rögzíti, hogy a részvénytársaság megszűnése esetén a DB. Vendéglátó Vállalatra, illetve jogutódjára visszaszállnak azoknak az egységeknek a bérleti jogai, melyeknek használatát a DB. Vendéglátó Vállalat jelen megállapodásnál fogva átadott a BV. Rt. részére, s melyek a társaság megszűnésekor fennállanak”.
A cég a bejegyzési kérelméhez mellékelte a külön megállapodást és a bérleti jog átengedését jóváhagyó, a részvénytársaságot jogszerű használónak elismerő államigazgatási határozatokat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan mutat rá az óvás, hogy a bérleti jog vagyoni értékkel bír és a jelenleg hatályos többször módosított 19/1984. (IV. 15.) MT, valamint a 8/1984. (IV. 15.) ÉVM rendeletek sem rendelkeznek e megállapítással ellentétesen. Helytálló az az érvelés is, hogy ennek megfelelően a bérleti jog az állami vállalat vagyonát növelő tényező, vagyis erről az 1979. évi II. tv. és a 23/1979. (VI. 28.) MT előírásai szerint ingyenesen, ellenérték nélkül nem lehet rendelkezni.
Ugyanakkor viszont helytállóan mutattak rá a cég és az egyes részvényesek arra, hogy a cégbejegyzés idején a 19/1984. (IV. 15.) MT rendeletet módosító 14/1990. (I. 31.) MT rendelet már hatályba lépett. Ennek értelmében a bérelt helyiségek használati jogáról csak az elhelyező hatóság javára lehet lemondani, illetőleg csak a hatóság hozzájárulásával lehet e jogokat átruházni, vagyis a gyakorlatban a rendelettel érintett helyiségek reális vagyoni értékkel ténylegesen nem rendelkeznek, csak igen korlátozott mértékben forgalomképesek. A gazdasági társaságok vonatkozásában ezt a kérdést végül is a helyiséggazdálkodásról szóló fentebb hivatkozott jogszabályt ismét módosító 67/1990. (IV. 4.) MT rendezi, kimondva, hogy az ilyen jellegű helyiségekért igénybevételi díjat a gazdasági társaság csak akkor köteles megfizetni, ha az átengedő tagsági jogviszonya megszűnik [18. § (7) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság helytállónak találta a cégnek és a részvényeseknek azt az álláspontját, hogy a jogszabályba nem ütköző külön megállapodás alapján az üzlethelyiségek átengedése nem ingyenesen, hanem 100 millió forint értékű 12%-os osztalékot biztosító elsőbbségi részvény átengedése, vagyis ellenérték fejében történt. Nem fogadta el azért a Legfelsőbb Bíróság az ezzel ellentétes ügyészi álláspontot, mert az elsőbbségi részvény a Gt. 242. §-a értelmében a részvényesek között felosztható nyereségből más részvényfajtát megelőzően jogosít osztalékra. Az ehhez kapcsolódó szavazati jogot az alapszabály ugyan valóban korlátozhatja, vagy kizárhatja, ez a jelen esetben megtörtént, az alapszabály a szavazati jogot kizárta. Az elsőbbségi részvény azonban vagyoni jogot biztosít a részvényes számára, ugyanakkor a vagyoni jogok biztosított előnye miatt a részvénytulajdonos kevésbé érdekelt a részvénytársaság ügyeinek eldöntésében, a szavazásban, az operatív részvételben, az irányításban. Ha ugyanis a részvénytársaság kevésbé nyereséges, vagyis a felosztható nyereség összege viszonylag alacsony, az elsőbbségi részvények tulajdonosai részére történő fizetés után fennmaradó összeg olyan csekély mértékű lehet, hogy abból a társaság egyéb részvényeseit csak jóval alacsonyabb szinten tudja kielégíteni. Ezen túlmenően a Gt. 272. §-a arról is rendelkezik, hogy ha a részvénytársaság a szavazati jogot kizáró elsőbbségi részvényeknek biztosított osztalékot valamelyik évben nem fizeti ki, és azt a következő évben pótolja, az arra az évre esedékes osztalékkal együtt, az elsőbbségi részvényesek szavazati jogot kapnak.
Mindezekre tekintettel a jogszabályba nem ütköző, az alapító okirat mellékletét képező külön megállapodással kapcsolatban azt kell megállapítani, hogy az üzlethelyiségek átengedése nem ingyenesen történt. Az ellenértékkel kapcsolatban pedig arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy – amint azt már több eseti döntésben kifejtette – a nemperes eljárás szabályai szerint lefolytatott cégeljárásban nincs mód és törvényes lehetőség arra, hogy a cégbíróság az egyes részvényesek gazdasági döntéseit, azok indokát, az esetleges választási lehetőségeit vizsgálja. Ha pedig arra merül fel adat, hogy az adott megállapodásban a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság van, a szerződés megtámadására – az igény polgári perben történő érvényesítésére – van törvényes lehetőség a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése és 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak szerint. A cégbíróság a sajátos cégeljárási szabályok szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányának vizsgálatára nem is jogosult, így e vonatkozásban a cégbejegyzést elrendelő végzés nem tekinthető törvénysértőnek, ezért e körben az óvás nem alapos.
(Legf. Bír. Cg. törv. II. 31 422/1990. sz.)
1
A rendeletet a 29/1993. (VII. 5.) Korm. rendelet megsemmisítette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás