GK BH 1990/481
GK BH 1990/481
1990.12.01.
A cégbíróság – a cég képviselőjének nyilatkozata alapján – vizsgálni köteles, hogy a korábbi szabályozás figyelembevételével kötött társasági szerződés rendelkezései valóban megfelelnek-e az új jogszabályi feltételeknek. A cégnek a cégjegyzékből való törlésére csak a vizsgálat negatív eredménye esetén és nem a társasági szerződés módosításának hiánya következményeként automatikusan kerülhet sor [Ptk. 200. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 17. §, 21. § (1)–(2) bek., 157. § (1) bek., 332. § (1) bek. e) pont, (2) bek., 1989. évi 23. tvr. 15. § (1) bek.].
A S. Kereskedelmi Vállalat és a M. Vállalat 1988. május 11-én korlátolt felelősségű társaság alapítására irányuló társasági szerződést írt alá. A társaság cégbejegyzése 1988. május 17-én megtörtént. A társasági szerződés bevezető része rögzíti, hogy a korlátolt felelősségű társaság az 1930. évi V. törvénycikk alapján jött létre, de azzal, hogy a mindenkori jogszabályváltozások a szerződés tartalmára értelemszerűen kihatnak. A társaság a szerződését több ízben módosította; legutóbbi módosítása székhelyváltozással és törzstőkeemeléssel állt összefüggésben. Az elsőfokú bíróság a bejegyzés érdekében 1989. december 19-én hiánypótlást rendelt el. A hiánypótló végzésben külön is felhívta a cég figyelmét arra, hogy társasági szerződését az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 332. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján módosítani tartozik, ellenkező esetben a céget törli a cégjegyzésből. A korlátolt felelősségű társaság a hiánypótló végzésben foglaltaknak 1989. december 29-én eleget tett, de a Gt. 332. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakra nem nyilatkozott, ezért az elsőfokú bíróság 1990. január 5-én végzésével a Gt. 332. §-ának (2) bekezdése alapján a céget a cégjegyzékből hivatalból törölte.
Az ügyvezető a végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be. Fellebbezésének indokai szerint az általuk megkötött társasági szerződés a Gt. szerinti társasági szerződés kívánalmainak mindenben megfelel. Erre való tekintettel az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Gt. 332. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a törvény hatálybalépésekor már működő korlátolt felelősségű társaság 1989. december 31-ig köteles társasági szerződését a Gt. rendelkezéseinek megfelelően módosítani és ezt a cégbíróságnak bejelenteni. Azt a társaságot, amelyik ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a cégbíróság hivatalból törli a cégjegyzékből.
Nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy az új társasági törvény hatályba lépését megelőzően kötött társasági szerződések tartalmilag az új jogszabályi rendelkezéseknek is mindenben megfelelnek. Önmagában véve tehát az a tény, hogy a hiánypótlási eljárásban a szerződésmódosítás tekintetében a cég nem tesz jognyilatkozatot, nem vonja maga után automatikusan a hivatalbóli törlés lehetőségét. A kérdés megnyugtató eldöntéséhez ugyanis arra van szükség, hogy a bíróság a társasági szerződés valamennyi rendelkezését felülvizsgálja, és azokat az új törvény rendelkezéseivel összevesse, ebben a körben azt kell eldöntenie, hogy a társasági szerződés rendelkezik-e mindazokkal a tartalmi kellékekkel, amelyekkel – a Gt. 21. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 157. §-ának (1) bekezdése értelmében – a semmisség jogkövetkezményének terhe mellett a szerződésnek rendelkeznie kell. Vizsgálni kell továbbá azt a körülményt is, hogy az egyes szerződésbeli kikötések nem ütköznek-e a törvényben megfogalmazott kogens szabályokba, melyektől eltérésnek nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a szerződés bevezető részében foglalt – a jogszabály-módosítások automatikus érvényesülését előíró – általános jellegű rendelkezéssel megtörténhetett-e a Gt. 332. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt módosítás olyan időben, amikor ez az új jogszabály még nem is volt hatályban.
A Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A (2) bekezdés alapján pedig szükséges a feleknek a lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben, valamint mindabban való megállapodása, amelyet a társasági törvény a szerződés kötelező tartalmává tesz. Csak olyan kérdésekben nem kell megállapodni, amelyeket jogszabályok rendeznek. A felek az akaratukat akkor tudják a szerződés létrejöttéhez szükséges módon kifejezni, ha tudják és ismerik azokat a kérdéseket és lehetőségeket, amelyekben meg kívánnak vagy meg kell állapodniuk. Tudniuk kell például, hogy szerződési akaratuk milyen körben mozoghat, vagyis hogy melyek azok a kérdések, ahol a jogszabály rendelkezéseitől eltérhetnek, és melyek azok, amelyektől – a törvény kötelező rendelkezései következtében – eltérésnek nincs helye.
A társaság tagjai a szerződésüket az 1930. évi V. tv. tartalmának ismeretében kötötték. Az új társasági törvény átmeneti rendelkezéseivel mindenképpen a tagok szerződési akaratát kívánta érvényre juttatni, amikor lehetővé, de egyben kötelezővé is tette számukra azt, hogy a megváltozott jogi helyzetben döntsenek afelől, tovább kívánnak-e működni az új jogi feltételek között is. A jogalkotó nem a jogszabályra, hanem a szabályozás alapvető diszpozitivitására tekintettel a tagokra kívánta bízni ennek a kérdésnek az eldöntését.
A társasági szerződés bevezető része ezért – a Gt. 332. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti – szerződésmódosítás funkciójára nem látszik alkalmasnak, mert a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az olyan társasági szerződéseket, amelyeket még a korábban hatályban volt jogszabályok alapján kötöttek az alapítók, meg kell „újítani”, vagyis a társaság tagjai a társulási szándékukat és a feltételeiket nyilatkozattal ismét ki kell nyilvánítsák.
A Legfelsőbb Bíróság eljárása során vizsgálta, hogy a tagok által kötött szerződés tartalmazza-e mindazokat a kötelező rendelkezéseket, amelyek nélkül a szerződés – a Gt. 21. §-ának (1), (2) bekezdései és 157. §-ának (1), (2) bekezdései értelmében – semmis, valamint hogy a szerződés rendelkezései – figyelemmel a szabályozásnak a Gt. 20. §-a szerinti alapvetően diszpozitív voltára – nem ütköznek-e olyan jogszabályi rendelkezésekbe, amelyektől viszont a törvény eltérést nem enged. A semmisséget ugyanis a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie.
A társasági szerződés kötelező tartalmi elemei közé tartozik a Gt. 157. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti szavazategyenlőség esetén követendő eljárás. Erre vonatkozó rendelkezés a társasági szerződésben nincs.
A Gt. 183. §-a (2) bekezdésének g) pontja szerint bármilyen ügylet megkötése kötelező jelleggel a taggyűlés kizárólagos jogkörébe tartozik, ha annak értéke a törzstőke 1/4-ét meghaladja. A társasági szerződés 9. pontja a taggyűlés hatáskörét e rendelkezésbe ütköző módon leszűkítette, amikor bizonyos értékhatáron túli ügyletek megkötésénél az ügylet tárgyát állóeszközben jelölte meg.
A Gt. 191. §-ának (4) bekezdése értelmében a taggyűlésre való meghívás szabályai ugyancsak kogensek. A szerződés 9. pontja ettől két helyen is eltér, egyrészt amikor a taggyűlési időközt 8 napban és nem 15 napban jelöli meg, másrészt amikor a nem szabályszerűen összehívott taggyűlés megtartásának feltételeként a tagok tiltakozásának hiányát szükséges feltételként nem jelöli meg [Gt. 191. § (1) és (2) bek.].
A Gt. 170–172. §-ai szabályozzák az üzletrész-átruházás feltételeit. A 172. § kimondja, hogy a 170–171. §-ban foglaltaknál a társasági szerződés kedvezőbb feltételeket nem állapíthat meg. Ugyanakkor a szerződés nem tartalmazza, hogy üzletrész-átruházás esetén nemcsak a tagot, hanem a társaságot is elővételi jog illeti meg. (Ennek feltehető oka, hogy ezt a korábbi szabályozás kifejezetten megtiltotta.)
A társasági szerződés 15. pontja csak a szerződésmódosítás esetén ír elő minősített többséget, holott – a Gt. rendelkezései szerint – további olyan kérdések is vannak, amelyben csak minősített többséggel lehet dönteni [Pl. 182. § (1) bek., 205. § (1) bek.]. Nem határozza meg a minősített többség mértékét sem.
A társasági szerződés felsorolt hiányosságai semmisséget eredményeznek amelyet az eljárás során a bíróságnak észlelnie kell [1989. évi 23. tvr. 15. § (1) bek.]. Ez egyben azt is jelenti, hogy a társasági szerződés nem felel meg a Gt. 332. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeknek, ezért az első fokon eljárt bíróság – bár a szükséges indokolás mellőzésével, de érdemben helyesen – döntött, amikor a Gt. 332. §-ának (2) bekezdése alapján a céget a cégjegyzékből hivatalból törölte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az 1989. évi 23. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése szerint az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
(Legf. Bír. Cgf. II. 30 180/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás