PK BH 1990/59
PK BH 1990/59
1990.12.31.
I. A kötelezett hozzátartozójának közreműködése az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné (Ptk. 632. §, 655. §, 205. §).
II. A végrendelkezés keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját [Ptk. 656. §, 629. § (1) bek.].
Az örökhagyó 1987. augusztus 5-én öröklési szerződést kötött az alperesekkel, melyben a tartása, gondozása, gyógykezeltetése és eltemettetése fejében minden ingó vagyona, valamint ingatlana örököseiül az alpereseket nevezte meg. A szerződés szövegét a II. r. alperes testvére: Sz. A-né készítette el írógépen, az okirat a keletkezés helyeként Szarvast tünteti fel, a keltezés időpontja pedig 1987. augusztus 3.
Az öröklési szerződést a szerződő felek az alperesek békésszentandrási lakásán 1987. augusztus 5-én írták alá a két okirati tanú: V. M. és K. E. együttes jelenlétében. Az öröklési szerződést az illetékes államigazgatási hatóság jóváhagyta.
Az alperesek tartási, gondozási kötelezettségüket az örökhagyó 1987. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig teljesítették, és ők temettették el az örökhagyót.
Az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint oldalági rokonai jogosultak örökölni.
A felperes – az örökhagyó egyik törvényes örököse – keresetében annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség okaként előbb az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára és arra hivatkozott, hogy az örökhagyó halálának időpontja belátható időn belül meghatározható volt. Azzal is érvelt, hogy az öröklési szerződés alaki hibában szenved: a keltezés valóságos helyét és időpontját nem tünteti fel, az aláírásra ugyanis nem Szarvason, hanem Békészentandráson és nem 1987. augusztus 3-án, hanem augusztus 5-én került sor. Végül hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés szövegét a II. r. alperes testvére készítette el, tehát közreműködőnek minősül, és az öröklési szerződés ez okból is érvénytelen.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy az öröklési szerződés aláírásakor az örökhagyó cselekvőképtelen lett volna. Hivatkoztak arra, hogy az aláírás helye és időpontja egyértelműen tisztázható, a II. r. alperes testvérének pedig az öröklési szerződés tartalma kialakításában nem volt meghatározó szerepe. Egyben az örökhagyó tartása, gondozása és a temetési költségek fejében 10 000 forint megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztettek elő.
A felperes a viszontkeresetet elismerte.
A városi bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek között létrejött öröklési szerződés a peres felek viszonylatában érvénytelen. Egyben megállapította, hogy a felperes az örökhagyó hagyatékában törvényes oldalági öröklés jogcímén 1/12 arányban örököl, ennek megfelelően kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 42 073 forintot 15 napon belül fizessenek meg. Rendelkezett a hagyatékhoz tartozó ingatlan 1/12 tulajdoni hányadára vonatkozóan a tulajdonjog bejegyzéséről is. Egyben kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek 10 000 forintot 15 nap alatt fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 655. §-a értelmében az öröklési szerződésre is alkalmazni kell a Ptk. 632. §-ának a közreműködésre vonatkozó rendelkezéseit. A felek egyezően adták elő, hogy az öröklési szerződés szövegét a II. r. alperes testvére készítette el, aki a Ptk. 685. §-ának b) pontja értelmében hozzátartozónak minősül. Ez okból az öröklési szerződés érvénytelen, és az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint nyílik meg az öröklés. Megalapozott viszont az alperesek hagyatéki hitelezői igénye – amit egyébként a felperes is elismert –, így a felperes a hagyatékot terhelő 10 000 forintot köteles az alpereseknek megfizetni.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő marasztalási összeget 833 forintra leszállította. Ezzel összefüggésben megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek a perköltség viselésére és a le nem rótt viszontkereseti illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az öröklési szerződés a II. r. alperes testvérének közreműködése miatt érvénytelen. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemeli: a II. r. alperes testvére nem csupán a szerződés legépelésére vállalkozott, hanem a II. r. alperes által közvetített örökhagyói akaratot szerkesztette meg szerződési formában. Erre tekintettel lényeges, tartalmat meghatározó szerepet vállalt a szerződés elkészítésében. De az is megállapítható volt, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon alaki követelményeknek sem felel meg, hogy az okiratból magából ki kell tűnnie a keltezés helyének és idejének. A tanúvallomások alapján beigazolódott, hogy az öröklési szerződést nem az okiratban megjelölt helyen és időpontban írták alá. Ezért az öröklési szerződés nem felelt meg a Ptk. 656. §-a folytán alkalmazandó alaki szabályoknak. Így az öröklési szerződés ebből az alaki hibából eredően is érvénytelen.
A másodfokú bíróság az alperesek hagyatéki hitelezői igényével kapcsolatban a felperes felelősségét csak a hagyatékban való részesedése mértékében találta megalapozottnak, ezért e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi.
Az öröklési szerződés tehát csupán formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint tartási vagy életjáradéki – azaz visszterhes – szerződés, amelyre a végintézkedés-jelleg folytán megkívánt különös szabályokkal nem rendezett kérdésekben a tartási szerződés általános szabályai érvényesülnek.
E jellegéből következik, hogy az öröklési szerződés az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, a szerződő felek együttesen határozzák meg a szerződés tartalmát, és a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek [Ptk. 205. §-ának (1)–(3) bekezdése].
Értelemszerű tehát, hogy a szerződéses örökös – mint juttatásban részesülő személy – „közreműködése” az öröklési szerződést nem teheti érvénytelenné: éppen ellenkezőleg, az ő közreműködése nélkül érvényes szerződés nem jöhet létre.
Ha viszont a szerződéses örökös a szerződés megkötésénél nemcsak jogosult, de köteles is a szerződés tartalmának meghatározásában részt venni, ennél többet az ő „érdekkörében” közreműködő hozzátartozója sem tehet. Ebből következik, hogy a szerződéses örökös hozzátartozójának a szerződéskötésnél való közreműködése nem valósít meg olyan többletmagatartást, amely az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazását indokolná.
A Ptk. 632. §-ának az egyoldalú ingyenes jognyilatkozatra: a végrendeletre vonatkozó rendelkezése tehát az öröklési szerződésre – mint kétoldalú visszterhes jogügyletre – nem alkalmazható.
II. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy az öröklési szerződés alaki hibában szenved, és ez okból is érvénytelen.
A Ptk. 656. §-a értelmében az öröklési szerződésre az írásbeli magánvégrendelet alakiságaira vonatkozó rendelkezéseket is alkalmazni kell az ott írt eltérésekkel.
A Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességének egyik alaki feltétele az, hogy keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnjék.
Ez a rendelkezés azonban az állandó bírói gyakorlat szerint csupán annyit jelent, hogy a keltezés helyét és idejét az okiratnak feltétlenül tartalmaznia kell, mert ezek az adatok csak ezáltal „tűnnek ki” az okiratból. Ha tehát az okirat a keltezés helyét és idejét tartalmazza – vagyis azok abból „kitűnnek” – akkor a végrendelet a fenti érvényességi követelményeknek megfelel, függetlenül attól, hogy ezek az adatok helyesek vagy tévesek-e, vagyis hogy a végrendelkezés valóságos helyével és idejével egyeznek-e.
A végrendelkezés keltezésének téves megjelölése egymagában tehát a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem – szükség esetén – csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Más kérdés, hogy a keltezésnek a bizonyítás eredményeként megállapított valóságos helye és ideje esetleg olyan körülményeket is feltár, amelyek a végrendelet egyéb – tartalmi – okból való érvénytelenségét is eredményezhetik. Ez azonban már az érvénytelenségnek egy másik – az alaki érvénytelenségtől különálló – esete, amely külön elbírálást igényel.
Az adott esetben a két érdektelen tanú aggálytalan és egybehangzó vallomása alapján megállapítható volt, hogy az öröklési szerződés aláírására az alperesek békésszentandrási lakásán és az örökhagyó kórházból való hazaszállítását követő napon: azaz 1987. augusztus 5-én került sor. Az öröklési szerződés tehát a keltezés helyét és időpontját tévesen tüntette fel. Az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményező egyéb körülményre azonban adat nem merült fel. Ezért téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az öröklési szerződés megkötése helyének és időpontjának téves feltüntetése az öröklési szerződés érvénytelenségét eredményezi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és a keresetet, valamint a viszontkeresetet elutasította. Az ennek folytán szükségessé vált intézkedés megtételét (a földhivatal megkeresését) a városi bíróságnak meghagyta. A felperesnek a költségek viselésében való marasztalása a pervesztességének következménye.
(P. törv. II. 20 247/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás