BK BH 1990/6
BK BH 1990/6
1990.01.01.
Ha a bíróság a többszörös visszaesőre kiszabott szigorított javító-nevelő munkát összbüntetésbe foglalja azzal a szabadságvesztéssel, amelyet mint visszaesőre szabtak ki: az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből való feltételes szabadság kizárásának nincs helye [Btk. 92. §, 95. §, 48/A. §, 47. § (1) és (3) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság az elítélttel szemben kiszabott 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munka büntetést és 5 hónapi börtönbüntetést összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetésül kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 év 9 hónapi börtönben állapította meg.
A bíróságok ítéleteikben különböző fokozatokban határozták meg a szabadságvesztések végrehajtását, ezért a bíróság a Btk. 95. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Btk. 94. §-ának (1) bekezdésére – az összbüntetésül kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozataként a Btk. 43. §-ának b) pontja alapján a börtönt határozta meg.
A másodfokú bíróság ezt az ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munkából még le nem töltött börtönbüntetésre átváltoztatott 4 hónap 18 napot foglalta összbüntetésbe az 5 hónapi börtönbüntetéssel. Az összbüntetés tartamát 8 hónapban állapította meg. Megállapította azt is, hogy az elítélt többszörös visszaeső, aki a büntetés háromnegyed részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
Az elsőfokú bíróság két külön ítélettel kiszabott 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munkát, valamint 5 hónapi börtönbüntetést foglalt összbüntetésbe, és annak mértékét – 2 hónapi elengedésével – 1 év 9 hónapi börtönbüntetésben határozta meg.
Az elsőfokú bíróság tévesen járt el, amikor a teljes 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munkát foglalta összbüntetésbe a szabadságvesztéssel, s nem vizsgálta, hogy az elítélt a szigorított javító-nevelő munkából töltött-e le valamit, és ha igen, mennyit, az összbüntetési ítélet meghozataláig. A Btk. 92. §-a (1) és a 95. §-a (1) bekezdésének az egybevetéséből ugyanis nyilvánvaló, hogy a szigorított javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén annak még végre nem hajtott részét kell alapítéletnek tekinteni. A másodfokú bíróság ezt tisztázta, és ennek kapcsán megállapította, hogy a szigorított javító-nevelő munkából még le nem töltött 4 hónap 18 nap helyébe ugyanilyen tartamú börtönbüntetés lép.
Minthogy a szigorított javító-nevelő munka tartamának alakulásáról előbb kifejtett elv erre az esetre is vonatkozik, a másodfokú bíróság a 4 hónap 18 napot foglalta összbüntetésbe az 5 hónapi börtönbüntetéssel.
Az összbüntetés mértékének megállapításakor a másodfokú bíróság az egymással quasi halmazatban nem álló büntetések közül a rövidebb tartamúnak az 1/3-ad körüli részét engedte el, összhangban a BK 105. számú állásfoglalás iránymutatásával.
A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy az elítélt többszörös visszaeső. Ez ugyanis kitűnik az egyik alapítéletből, de az elsőfokú bíróság nem jelezte.
A másodfokú bíróság megvizsgálta a feltételes szabadságra bocsátás kérdését is, és ezt úgy döntötte el, hogy ez a kedvezmény az elítéltet megilleti.
Kétségtelen, hogy az elítélt többszörös visszaeső, s mint ilyen a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezés önmagában történő (kiragadott) figyelembe vétele alapján nem volna feltételes szabadságra bocsátható, ám a Btk. 47. §-ának (1) bekezdése „szabadságvesztésre ítélt” személyről beszél, amiből nyilvánvaló, hogy a többszörös visszaesés mint a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró ok, csakis eredetileg szabadságvesztésre ítéltség esetén vonatkozik. Nincsen olyan jogszabályi rendelkezés sem, amely a szigorított javító-nevelő munka átváltoztatása és annak szabadságvesztéssel való találkozása esetére kizárná a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Az 5 hónapi szabadságvesztést pedig az elítéltre mint visszaesőre szabta ki a bíróság, így ebben az ügyben sem kizárt a feltételes szabadságra bocsátásból.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az elítélt esetében kizárási ok nem érvényesül, ezért az összbüntetés 3/4-ed részének kitöltése után fennáll a lehetőség feltételes szabadságra bocsátására.
[Fővárosi Bíróság 25. Bf. XVIII. 8959/1988. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás